Paul Morlandot, Nagy-Britannia vezető demográfusát kérdeztük.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay. Belső kép: MCC
Az MCC Ifjúságkutató Intézet legutóbbi angol nyelvű konferenciáján arra kereste a választ rangos hazai és külföldi előadókkal közösen, hogy miért kell „továbbvinni a tüzet”, miért van szüksége a világnak gyermekekre. Paul Morland, Nagy-Britannia vezető demográfusa nemrég megjelent kötetében is ezt s témát járta körül. Mi az a demográfiai átmenet? A 24. órában vagyunk-e, ami a népesedési krízist illeti? Mi hozhatja el a sokak által óhajtott demográfiai fordulatot? Többek között ezekről kérdeztük a szakértőt.
A Mandiner is többször foglalkozott már azzal a tendenciával, hogy az elmúlt években egy népesedési katasztrófa bontakozik ki a szemünk előtt. Túl kevés gyermek születik ahhoz, hogy a társadalom fenn tudja tartani magát. Mindez kezdetben a fejlett társadalmak számára jelentett kihívást, de ma már a világ minden pontján érezteti hatását.
Paul Morland, az Egyesült Királyság vezető demográfusa szerint
ez a folyamat idővel valamennyi érintett országban munkaerőhiányt, nyugdíjválságot és növekvő adósságot eredményezhet.
Erre példa Dél-Korea, ahol két generáció alatt több mint 85 százalékos népességcsökkenés következett be. S bár ideig, óráig a fejlett világ a bevándorláspolitikával és a technológiai innovációkkal talán kordában tudja tartani a népességfogyás legrosszabb hatásait, de közben azok az országok is elöregednek, ahonnan a bevándorlók érkeznek.
Ezt is ajánljuk a témában
Mi az igazság: túlnépesedik a bolygónk vagy épp ennek az ellenkezőjétől kell tartanunk: az igazi társadalmi katasztrófát az okozhatja, hogy húsz éven belül összeomlik a népesség? Stephen J. Shaw, a „Születési szakadék – Gyermektelen világ” című dokumentumfilmében erre ad választ, és alaposan megkongatja a vészharangot.
A szakember beszélgetésünk elején elmagyarázta a demográfiai átmenet folyamatát, mely során az országok fejlődésével párhuzamosan megugrik a születések száma, miközben a halálozásoké csökken. Majd idővel csökkenni kezd a születésszám, miközben a halálozások száma is lent marad, ez pedig ahhoz vezet, hogy egyre több az idős ember a társadalomban. „Ez a jelenség Kelet-Európában később zajlott le. Miközben Nyugat-Európában már kezdetét vette a krízis, addig Keleten szó sem volt krízisről, de az első vészjósló jelek már a ’60-as években megjelentek mind Magyarországon, mind Lengyelországban, mind Romániában. Napjainkban pedig még drámaibb a helyzet Nyugaton. Magasabbról és gyorsabban zuhannak a számok.
Pillanatnyilag Nagy-Britannia rosszabb helyzetben van, mint Magyarország.
Fontos kiemelni, hogy a demográfiai katasztrófa nem jobb- vagy baloldali kérdés, hanem az egész emberiség ügye” – hangsúlyozta.
Morland felidézte, hogy a népességnövekedés időszakában egyre több nő jelent meg a munkaerőpiacon, ez pedig visszavetette a gyermekvállalások számát. Így egy-két generáción belül megjelent az a probléma, hogy már kevesebben léptek be a piacra, miközben egyre inkább szélesedett a társadalom azon rétege, akiket el kellett tartani.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a családhoz, mint társadalmi egységhez való hozzáállás a különböző országokban miképp befolyásolja a gyermekvállalási kedvet. A vezető brit demográfus itt elmondta, hogy lát különbséget, de ez nem osztható Keletre és Nyugatra. Szektoron belül is vannak eltérések. Első példaként Franciaországot hozta, ahol arról beszélnek, hogy „keresztesháborúra van szükség a demográfiai válság megoldására”. Míg Angliában a miniszterelnök azon az állásponton van, hogy senkinek nem szeretné megmondani, hogy hány gyermeke legyen. De mint kiderült, a migrációba vetette „remények” is hiúk. „Ahogy egy migráns megérkezik a célországba, és idővel családot alapít, borítékolható, hogy a származási országához képest jóval kevesebb gyermeket vállal: így korántsem kiugró ennek a társadalmi rétegnek a szaporulata. Ráadásul jelentős részük munkaerőként illeszkedik be inkább, és amikor eléri a nyugdíjkorhatárt, akkor nem tud a helyébe lépni öt vagy hat gyermek, hanem újabb bevándorlókra lehet szüksége az adott gazdaságnak” – ismertette.
Ezt is ajánljuk a témában
Bár az utóbbi években nőtt a házasságkötések száma Magyarországon, további ösztönzésre lenne szüksége a fiataloknak ahhoz, hogy bátrabban belevágjanak a családalapításba. Miért ódzkodnak sokan az elköteleződéstől? Mi a jó házasság titka? Ezekről is kérdeztük a Férfiak Klubja alapítóját.
A szakértő ezután rámutatott, hogy Nagy-Britanniában hatalmas adóssággal küzd jelenleg is a kormány, közben pedig a lakosságnak jóval nagyobb az igénye az egészségügyi szolgáltatásokra, mint amennyit a rendszer elbír. „Már most erőteljesen érezteti tehát hatását a krízis, de ez minden országban másképp fog lejátszódni.
Nem mondanám, hogy az utolsó órában vagyunk, de már majdnem késő. Az kijelenthető, hogy már most kevés a szülőképes korú nő.
A sokak által óhajtott demográfiai fordulat csak abban az esetben következhetne be 25-30 éven belül, ha ők valamennyien két vagy három gyermeket vállalnának”.
„Az egész világra nézve probléma, hogy kitolódik az első gyermek vállalásának időpontja. Ennek egyik megoldása az lehetne, hogy a szakértők és a döntéshozók közösen lefektetnék, hogy mikor ideális egy nőnek gyermeket vállalni. Mindehhez pedig megteremtenék a megfelelő gazdasági és kulturális környezetet. Elég csak a munka, karrier és a magánélet egyensúlyára gondolni.
Olyan körülményeket kellene megteremteni, ahol az édesanya tudna dolgozni, tanulni, közben pedig a vágyott gyermekek is megszületnének”
– sorolta Paul Morland.
A demográfus kétféle országot lát gyakorlatilag maga előtt, ha előretekint 25 évet: ahol az emigráció az nemzeti önazonosságot teljesen szétrombolta, és „a rossz értelemben vett multikulti” vált uralkodóvá. „Míg azok az országok, amelyek nem fogadnak be migránsokat, egyre csak szűkülnek és pusztulnak” – vázolta fel a nem túl derűs forgatókönyveket.
Arra a felvetésünkre, hogy megannyi fiatal az elmúlt évekre jellemző bizonytalansággal magyarázza azt, hogy nem köteleződött el, illetve nem vállalt még gyermeket, Morland úgy reagált, hogy
az, hogy mi most itt vagyunk, az annak köszönhető, hogy a szüleink, nagyszüleink még a világháború nehéz éveiben is családot alapítottak.
Ennek fényében kellene tehát kontextusba helyezni a saját dolgaink” – hangzott el.
Beszélgetésünk végén kitértünk a magyar családtámogatási rendszerre is. Paul Morland kiemelte, hogy „már az szembetűnő hogy Magyarországon egyáltalán foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ahogy említettem, az angol hozzáállás az, hogy nem szólnak bele kinek mennyi gyermeke legyen. Nagy-Britanniában vannak, akik náci, jobboldali őrületnek titulálják azokat a kezdeményezéseket, amelyek a családalapítás, a gyermekvállalás fontosságára akarják felhívni a figyelmet. A szigetországban tulajdonképpen nincs kultúrája annak, hogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozzanak. De ugyanez igaz az Egyesült Államokra. Míg Ausztráliában volt egyfajta próbálkozás egy korábbi kormány idején. A gyermeket vállaló családok kaptak egy úgynevezett bébibónuszt, de a kormányváltást követően ezt eltörölték. Időközben pedig a tendencia is megfordult, ma már azt vallják, hogy nyitottak a határaik, várják a bevándorlókat” – magyarázta.
Paul Morland a magyar intézkedések (babaváró támogatás, otthonteremtési programok – szerk.) kapcsán még azt is leszögezte, hogy azért tartja ezeket példaértékűnek, mert hatással voltak a házasságkötések számára. „Mindazt, ami mozgásba hozza a gyermekvállalást, azt meg kell becsülni. Ugyanakkor ezekkel az intézkedésekkel szemben türelmesnek kell lenni, mert nem fognak rögtön eredményeket hozni” – jelentette ki a vezető demográfus.
Paul Morland, az Egyesült Királyság vezető demográfiai szakértője, a Londoni Egyetem munkatársa és az Oxfordi Egyetemen, a St. Antony’s Collage senior tagja. Az elmúlt években olyan folyóiratoknak adott nagy hatású interjúkat, mint a Financial Times, a Sunday Times, a The Telegraph, a Der Spiegel vagy a the Jerusalem Post. Könyveit kilenc nyelvre fordították le. Előadásának központjában a népesség történelemformáló ereje áll.
Utolsó könyvében – No One Left, Tomorrow’s People – bővebben kifejti, hogy a népesedési válság problémája, miszerint túl kevés gyermek születik, világszintű. Egyedül Afrika egyes területein várható további népességnövekedés, a legtöbb országban azonban csökken a gyermekvállalási kedv.
Könyvében és előadásaiban a gyermekvállalás elleni leggyakoribb érveket is igyekszik megcáfolni: az egyik gyakori ellenérv a túlnépesedés problémája: ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy az, hogy a bolygó hány ember jelenlétét bírja el, nem kőbe vésett szám. A tömeges migrációról pedig úgy vélekedik, hogy az nem jelent hosszútávú megoldást a népesedési problémákra, hiszen a legtöbb kibocsátó országban is csökken a termékenységi arányszám.
Morland nemrég négy előadást is tartott Magyarországon (Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen), ahol minden alkalommal elmondta, hogy a magyar családpolitika pozitív példa lehet ma minden európai állam számára, és a magyar kormány egyike azon kevés országoknak, amelyek komolyan veszik ezt a kérdést.
***
Ezt is ajánljuk a témában
A saládokért felelős államtitkárt többek között új feladatáról, a magyar családtámogatási rendszer eredményeiről és személyes érintettségéről kérdeztük.
Görögországban is rádöbbentek a helyzet komolyságára.
„Magyarország kiemelkedik a sötét képből” – állapította meg a közgazdász.
Az osztrákok a saját hazájukban is hasonló lépéseket sürgetnek.
Franciaországnak már Macron bukása se lenne elég, hogy kilábaljon a káoszból, számol be a brüsszeli lap.
Írországban történt valami, ami erősen elgondolkodtatta Muskot. A milliárdos szerint ez a két tényező jelenti a legnagyobb fenyegetést a nyugati világ számára.
Jimmy Kimmel konkrétan hazudott a Charlie Kirk gyilkosság kapcsán, csak és kizárólag azért, hogy hergeljen. Ezt már a Disney sem tudta lenyelni.
Bár Brüsszel valóban szigorúbban lép fel az cupertinói vállalattal szemben, a tényleges következményeket végső soron az európai felhasználók szenvedik meg. Drágább szolgáltatások, rosszabb felhasználói élmény és kevesebb választási lehetőség az Apple-nél.
