Mennyire lesz forró a helyzet a Nyugat-Balkánon idén nyáron?

Nyitókép: OLIVER BUNIC / AFP

***

Balogh György a Szerb Pravoszláv Egyház a Szerbia külpolitikájára gyakorolt hatásáról szóló tanulmánya remekül összegzi a balkáni régióban fellelhető vallási és politikai törésvonalakat. Arra kérdésre keresi a szerző a választ, hogy új utakra lép-e a szerb pravoszláv egyház?

A tanulmány a pravoszláv egyház perspektíváján keresztül kiemelten foglalkozik a koszovói, a montenegrói és az észak-macedóniai helyzettel. Az esszé kapcsán Orosz Annával, a Magyar Külügyi Intézet kutatójával beszélgettünk annak felvetéseiről és az általános nyugat-balkáni állapotokról.

Miért fontos ez a régió Magyarország számára?

 A kilencvenes évek háborúi során hazánk megtapasztalhatta, milyen negatív hatásokkal jár az, ha háborús konfliktus zajlik a közvetlen szomszédságunkban. A háború miatt menekülthullám indult el Magyarország irányába, és a gazdasági környezet nemzetközi megítélése is romlott. Ezért a magyar diplomácia folyamatosan nyomon követi a biztonsági helyzet alakulását a régióban. A térség stabilitásának és békéjének megőrzése szempontjából Magyarország kiemelt eszközként tekint az EU bővítéspolitikájára, amely az EU Tanácsa soros magyar elnökségi programjának is az egyik központi eleme. Emellett számos olyan határokon átívelő kihívás érinti a térséget (pl. irreguláris migráció, nemzetközi szervezett bűnözés), amelyek kezelése közös európai érdek. Magyarország emellett gazdasági szereplőként is igyekszik növelni a jelenlétét, különösen az energetikai szektorban, de a pénzügyi és telekommunikációs szektorokban is. Az OTP és a MOL már-már hagyományos szereplőnek számít a térségben, de az MVM és a 4iG is betette már a lábát a régióba.

Biztonságpolitikai és uniós csatlakozási folyamat szempontjából mi a helyzet a balkáni országokban?

A Nyugat-Balkán sajátos helyzetben van, hiszen az amúgy is összetett politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokra erőteljes hatással vannak a nemzetközi konfliktusok és a nemzetközi szereplők közti erőviszonyokban bekövetkező változások. Nem volt ez másképp a történelem során sem, aminek köszönhetően számos vita övezi mind a mai napig a határok, az államiság és a nemzeti identitás kérdéseit. Jugoszlávia véres felbomlása és az albániai diktatúra összeomlása után a nyugat-balkáni országok összetett nemzet- és államfejlődési kihívásokkal szembesültek, amelyekkel egyidőben kellett belevágniuk a demokratikus intézményi berendezkedés és a piacgazdaság megvalósításába. Valamennyi országról elmondható, hogy az Európai Unióhoz (illetve a többség a NATO-hoz) való csatlakozást határozta meg stratégiai célkitűzésként, és ezért az európai integráció egy olyan közös célkitűzésnek tekinthető, amely képes lehet áthidalni bizonyos problémákat. 

Észak-Macedónia ennek a legékesebb példája. A Görögországgal fennálló névvita több mint másfél évtizedig állta útját Szkopjénak, majd annak rendezése után többek között Bulgária akadályozta a csatlakozási tárgyalások megkezdését. A Szociáldemokrata Párt kulcsszerepet játszott abban, hogy ezen bilaterális vitákat rendezzék, azonban ennek komoly népszerűségi ára volt. Az idei elnök- és parlamenti választásokon az SDSM támogatottsága történelmi mélypontot ért el, így visszatérhetett a jobboldali VMRO-DPMNE a hatalomba, amely ezekben a kérdésekben jóval konfrontatívabb álláspontot képvisel. A jobboldal oly mértékben megerősödött, hogy a kormánykoalícióban részt vevő albán pártok politikai súlya is jelentősen csökkent. Albánia sorsa sok szempontból összekapcsolódik Észak-Macedóniáéval, ugyanis az EU igyekszik együtt kezelni a két országot. A csatlakozási tárgyalások megkezdéséről is egyszerre döntöttek 2022. júliusban. A további előrehaladás azonban kétséges, mert az országnak konfliktusa alakult ki Görögországgal, amely – amint azt a macedón példa is jól illusztrálja – előszeretettel él a vétó lehetőségével, ha nemzeti érdekeit érvényesíteni akarja.

Oroszország 2022. februárban indított támadása Ukrajna ellen új fejezetet nyitott az EU bővítéspolitikai gondolkodásában, ami – bizonyos szintig – a nyugat-balkáni országok számára is új lehetőséget teremtett. Azzal, hogy az EU tagjelöltté nyilvánította Ukrajnát, Moldovát és Grúziát, egyértelművé tette a geopolitikai megfontolások súlyának növekedését a bővítéspolitikában, ami hatással van a Nyugat-Balkánhoz fűződő viszonyra is. 

 A fenti eseményeknek köszönhető, hogy Észak-Macedónia és Albánia is egy lépést tehetett előre 2022-ben, és hogy a belső megosztottsággal küzdő Bosznia-Hercegovina is megkapta a tagjelölti státuszt 2023-ban és megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Koszovó pedig hosszú évek után végre elérte a vízummentességet az EU-val. A pillanatot Montenegróban is megragadták: az ország döntéshozói lényegében egységesen kiálltak azon döntések mellett, amelyek ahhoz szükségeltettek, hogy az ország június végén pozitív értékelést kaphasson a jogállamisági fejezetek köztes kritériumai (ún. interim benchmarks) kapcsán, így megkezdheti a csatlakozási tárgyalási fejezetek lezárását. Mindeközben a mindössze jó 600 ezer lakosú ország rendszeresen belpolitikai válságokkal küzd. A Milo Đukanović-ot és pártját leváltó politikai erők számára, amelyek között EU- és oroszpárti (szerb) pártokat egyaránt találunk, sokszor kihívást jelent a közös kormányzás.

Ezzel szemben Szerbiában 2023 decemberében (illetve júniusban) ismét a szerb elnök, Aleksandar Vučić pártja, a Szerb Haladó Párt alakíthatott kormányt.

Szerbia a térség legnagyobb állama és gazdasága, amely a régión belül „kiemelten élvezi” a nemzetközi szereplők figyelmét. Belgrád Kelet és Nyugat közti hintapolitikája rendszeresen vita tárgyát képezi az Egyesült Államokban és az Európai Unióban. Ugyanakkor az ukrajnai háború kényes helyzetet teremtett, mivel Koszovó miatt – Szerbia volt autonóm tartománya, amely az 1999-es konfliktus után 2008. februárban egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét – a területi integritás védelmének elvének érvényesítése számukra kiemelten fontos. Koszovó függetlenségének nemzetközi elismerésének megakadályozásában kulcsszerepet játszik az ENSZ Biztonsági Tanácsának két tagja: Kína és Oroszország. Így a „hangos diplomáciában” Szerbia továbbra is erőteljesen moszkvapárti üzeneteket fogalmaz meg, ugyanakkor a gyakorlatban jelentősen szorul vissza az orosz befolyás. Az ukrajnai háború következményeként beindult európai energiapiaci folyamatok Szerbiát sem hagyták érintetlenül. Számos kezdeményezést találunk az energiapiaci diverzifikációra. 

Milyen globális ellentétek feszítik a régiót?

Az USA és az Európai Unió is abban bízik, hogy Szerbia Oroszországgal szembeni kitettsége megszűnne, ha a koszovói kérdés rendeződne. 

A koszovói kormányfő, Albin Kurti azonban nem hajlandó eleget tenni annak a 2013. évi brüsszeli megállapodásnak, amelynek értelmében Koszovóban létre kellene hozni a szerbtöbbségű önkormányzatok szövetségét, és ezzel magára haragította a nyugati partnereit is. A koszovói kormányfő ráadásul attól sem riadt vissza, hogy nyíltan nekimenjen az észak-koszovói szerb területeken a Belgrád által párhuzamosan fenntartott struktúráknak. Ennek volt részben a következménye a KFOR-ral szembeni erőszakos fellépés is tavaly május végén. Miközben a nemzetközi támogatás Koszovó mögött hullámzó, Kurti hazai támogatottsága töretlen, így aligha várható, hogy változtatni fog a pozícióján. Kurti kompromisszumot nem ismerő politikája a szerb elnök és pártjának malmára hajtja a vizet, és a status quo fenntartása alapvetően elfogadható politikailag Belgrád számára is.

Az 1995-ös daytoni békemegállapodás értelmében kialakított fragmentált, etnikai csoportok közti erőegyensúlyt megteremtő struktúra reformja kapcsán gyökeresen eltérő elképzeléseket fogalmaznak meg a bosnyák és szerb politikai döntéshozók. A vitát tovább bonyolítja, hogy a békefolyamat megvalósításának nemzetközi felügyeletét ellátó nemzetközi főképviselő végrehajtói jogkörökkel is bír, amelyeket alkalmazva közvetlenül beavatkozhat a reformfolyamatokba. 

A nemzetközi bírókat is tagjai között tudó állami szintű alkotmánybíróság azonban rendre olyan döntéseket hoz, ami a központi állam erősítésének kedvez, és ezeket a döntéseket a főképviselő is érvényesíteni igyekszik, ezért egyre nő a szakadék Szarajevó és a Republika Srpska elnöke, Milorad Dodik között. A szerb politikus ezért rendre az RS kiválását helyezi kilátásba, ami azonban egy vörös vonal Washington és az EU számára is. Mindeközben a háború eseményeinek megítélése körül sem szűnnek a feszültségek. Az ENSZ Közgyűlése által, a srebrenicai népirtás emléknapjára vonatkozólag elfogadott határozat kapcsán ismét egymásnak feszültek a felek. A térségbeli szerb közösségek képviselői június 8-án össz-szerb népgyűlést tartottak, amelyet sokan a szerb világ (sprski svet) létrehozására tett lépések közé sorolnak.

Kell-e a közeljövőben fegyveres konfliktusra számítanunk a nyugat-balkáni területeken?

A tavaly május végi és szeptemberi erőszakos események fényében sokakban merült fel a kérdés, hogy lehet-e ismét katonai konfliktus a Balkánon, különösen látva a politikai helyzet eszkalálódását Bosznia-Hercegovinában.

 Az érintett országok nagymértékben ki vannak szolgáltatva gazdaságilag a nemzetközi partnereiknek, különösen az Európai Uniónak, ezért a velük való szakítás komoly következményekkel járna. Ráadásul a NATO is erőteljesen jelen van a régióban, ami egyfajta biztonsági garanciának is tekinthető.