A képen szereplő urak hazavágták a német gazdaságot – aztán megvádolták az AfD-t, hogy majd haza fogja vágni

Mikor olvastam, azt hittem, nem jól látok.

Meg sem száradt még a tinta az újraegyesült Németország történetének legdurvább alkotmánysértése miatt benyújtott költségvetés-módosításon,

hiszen „lazán beszél arról, hogy Németország elhagyja az Európai Uniót – ami gazdaságilag tönkretenne minket”. S ezt a magvas gondolati elemet nem az ő fejének szikár altalajába vetették el először, mert néhány nappal korábban nagyjából ugyanezt mondta Németország legfontosabb chipgyártója, az Infineon, illetve a Deutsche Bank vezére is – hogy az AfD „fenyegetés a jólétre nézve”, illetve politikája „közvetlenül a gazdasági hanyatlásba vezet”.

Idehaza persze jó néhányan elfogadnánk egy kis német gazdasági hanyatlást, ez nem kétséges – valamivel egymillió forint feletti nettó átlagkeresettel az ember bizakodva nézhet a baljós jövő elé. Node akkor is: miközben a 2023-as évet nézve India gazdasága bő 6, Kínáé 5,2 százalékos növekedéssel dübörgött, az Egyesült Államok pedig egy fejlett gazdaságnak bőven elegendő, magabiztos 2,5 százalékot haladt idén előre, Németországot húsz éve nem látott córeszbe sikerült kormányozni.

Angela Merkel alatt a világnak kellett összeomlania ahhoz, hogy Németország letérjen fejlődési pályájáról, a Spree-parti géniuszkeltető jelenlegi lakóinak ez egy új háborús sokkok és akut energiaválság nélküli évben is összejött. És sokkal nem lesz jobb a helyzet idén sem, miután a jogállam, a demokrácia és a jó kormányzás utolsó védőbástyája, a jelzőlámpa-koalíció a költségvetésírás előtt elfelejtette elolvasni a saját alkotmányát, így 2024 a komplett magyar nyugdíjkasszának megfelelő mértékű megszorítással kezdődik, azt meg köztudottan meghálálja a gazdaság. És akkor Németország legjobb gazdasági újságíróinak decemberi elemzését még ide sem citáltam, idézem: „A magas energiaárak és a merev szabályok ártanak Németország iparának.

Írtam már az AfD-ről én is kevésbé szépeket, és nyilván az sem véletlen, hogy Werner Patzelttől Birgit Kellén át Andreas Rödderig minden Magyarország-párti német konzervatívnak erős fenntartásai vannak a párttal szemben. Nehéz volna rábízni Európa vezető erejét egy olyan pártra, amely belső polgárháborúját lassan évtizedes távlatban nem tudja lezárni, Kelet- és Nyugat-Németországban tökéletesen más arcát mutatja a választóknak, és ennek következtében azt sem tudja világosan elmondani, hogy a párt és a Harmadik Birodalom közötti távolság tekintetében az erfurti vagy a dortmundi AfD-iroda álláspontja-e az érvényes. Node akkor is, minden tisztelettel: ezek ott Berlinben először hazavágják a német gazdaságot, aztán megvádolják az AfD-t azzal, hogy majd haza fogja vágni. Hä, geht’s noch? A német kormány bűvésztrükkjeitől Rodolfo is elszégyellné magát.

Hogy az AfD vajon mit csinálna a német gazdasággal, azt én ugyan nem tudom – bár olybá tűnik, hogy a migráció mellett éppen e tárgyban mondják a legértelmesebb dolgokat. De az biztos, hogy Németország leválasztását először az atomerőművekben termelt olcsó áramról, aztán a nagy mennyiségű orosz importnak köszönhetően olcsó gázról, a német digitális infrastruktúra kriminális mértékű lerohasztását, az eleve drága energiahordozók agyonadóztatását, a német iparvállalatok életének bürokratikus rémálommá változtatását, majd záróakkordként a költségvetés laza ötvenmilliárd eurós félreszámolását nem az Alternatíva Németországnak követte el. Azok a szocdemek, a Zöldek és Christian Lindner liberálisai voltak. Politikailag is nekik kell elvinniük ezt a hátukon – mondjuk azáltal, hogy az AfD momentán mindháromójuknál messze népszerűbb.

Mikor Gerhard Schröder szociáldemokratáira a 2000-es évek elején rászakadni látszott a német gazdaság, a ma oroszbarát szörnynek kikiáltott kancellár, Schröderék megcsinálták a modern német gazdaságtörténet legjobb reformjait. Scholzék meg csak néznek, néznek, és löknek még egyet befelé a szakadékba az ország szekerén, magukkal húzva mindenkit Közép-Európában, aki csak kötődik a német gazdasághoz. 

Akik megmutatták: lehet olyan rosszul kormányozni, hogy ahhoz képest még az AfD is racionális választásnak tűnjön. A német választók tudják: ha Európában valaki, akkor a német kormány egészen bizonyosan nem kényszerből hozott rossz döntéseket. Le is égetik majd őket júniusban, mint egyszeri bajor háziasszony a schweinebratenből a ropogóst.

Nyitókép: MTI/EPA/Clemens Bilan