Az AfD-től félti a német gazdaságot a pénzügyminiszter
A német gazdaság 2023-ban egyébként az AfD nélkül is 0,3 százalékot zsugorodott.
A német kormány bűvésztrükkjeitől Rodolfo is elszégyellné magát.
Mikor olvastam, azt hittem, nem jól látok.
Meg sem száradt még a tinta az újraegyesült Németország történetének legdurvább alkotmánysértése miatt benyújtott költségvetés-módosításon,
mikor Christian Lindner liberális pénzügyminiszter bemondta: az AfD kockázat a német gazdaságra nézve,
hiszen „lazán beszél arról, hogy Németország elhagyja az Európai Uniót – ami gazdaságilag tönkretenne minket”. S ezt a magvas gondolati elemet nem az ő fejének szikár altalajába vetették el először, mert néhány nappal korábban nagyjából ugyanezt mondta Németország legfontosabb chipgyártója, az Infineon, illetve a Deutsche Bank vezére is – hogy az AfD „fenyegetés a jólétre nézve”, illetve politikája „közvetlenül a gazdasági hanyatlásba vezet”.
Ezt is ajánljuk a témában
A német gazdaság 2023-ban egyébként az AfD nélkül is 0,3 százalékot zsugorodott.
Idehaza persze jó néhányan elfogadnánk egy kis német gazdasági hanyatlást, ez nem kétséges – valamivel egymillió forint feletti nettó átlagkeresettel az ember bizakodva nézhet a baljós jövő elé. Node akkor is: miközben a 2023-as évet nézve India gazdasága bő 6, Kínáé 5,2 százalékos növekedéssel dübörgött, az Egyesült Államok pedig egy fejlett gazdaságnak bőven elegendő, magabiztos 2,5 százalékot haladt idén előre, Németországot húsz éve nem látott córeszbe sikerült kormányozni.
Európa gazdaságának motorját az elmúlt húsz évben három dolog tudta recesszióba lökni: a globális pénzügyi válság (2009, mínusz 5,7 százalék), a covid (2020, mínusz 3,8 százalék) – és a Scholz-Habeck-Lindner trió, akiknek a 2023-as mínusz 0,3 százalékhoz lehet gratulálni.
Angela Merkel alatt a világnak kellett összeomlania ahhoz, hogy Németország letérjen fejlődési pályájáról, a Spree-parti géniuszkeltető jelenlegi lakóinak ez egy új háborús sokkok és akut energiaválság nélküli évben is összejött. És sokkal nem lesz jobb a helyzet idén sem, miután a jogállam, a demokrácia és a jó kormányzás utolsó védőbástyája, a jelzőlámpa-koalíció a költségvetésírás előtt elfelejtette elolvasni a saját alkotmányát, így 2024 a komplett magyar nyugdíjkasszának megfelelő mértékű megszorítással kezdődik, azt meg köztudottan meghálálja a gazdaság. És akkor Németország legjobb gazdasági újságíróinak decemberi elemzését még ide sem citáltam, idézem: „A magas energiaárak és a merev szabályok ártanak Németország iparának.
A vállalatok elkezdték elköltöztetni termelésüket, vagy új egységeiket külföldön felépíteni. A folyamat teljes gőzzel halad, és hamarosan hatványozódhat.”
Írtam már az AfD-ről én is kevésbé szépeket, és nyilván az sem véletlen, hogy Werner Patzelttől Birgit Kellén át Andreas Rödderig minden Magyarország-párti német konzervatívnak erős fenntartásai vannak a párttal szemben. Nehéz volna rábízni Európa vezető erejét egy olyan pártra, amely belső polgárháborúját lassan évtizedes távlatban nem tudja lezárni, Kelet- és Nyugat-Németországban tökéletesen más arcát mutatja a választóknak, és ennek következtében azt sem tudja világosan elmondani, hogy a párt és a Harmadik Birodalom közötti távolság tekintetében az erfurti vagy a dortmundi AfD-iroda álláspontja-e az érvényes. Node akkor is, minden tisztelettel: ezek ott Berlinben először hazavágják a német gazdaságot, aztán megvádolják az AfD-t azzal, hogy majd haza fogja vágni. Hä, geht’s noch? A német kormány bűvésztrükkjeitől Rodolfo is elszégyellné magát.
Ezt is ajánljuk a témában
„Minden kapcsolatukat elvesztették a valósággal, annyira túltolták a biciklit, hogy az most már a lakosság többsége számára is látható” – mondja a német baloldali véleményvezérlésről Birgit Kelle. A neves német újságírónővel a vasárnapi választásról, a német lakosság és a médiaelit véleménykülönbségeiről és arról beszélgettünk, kire is szavazzon egy egyszeri keresztény német. Interjúnk!
Ezt is ajánljuk a témában
Az MCC Brüsszel kutatási igazgatóját hazánk megítéléséről, a Fidesz uniós jövőjéről és az Alternatíva Németországért lehetőségeiről kérdeztük.
Hogy az AfD vajon mit csinálna a német gazdasággal, azt én ugyan nem tudom – bár olybá tűnik, hogy a migráció mellett éppen e tárgyban mondják a legértelmesebb dolgokat. De az biztos, hogy Németország leválasztását először az atomerőművekben termelt olcsó áramról, aztán a nagy mennyiségű orosz importnak köszönhetően olcsó gázról, a német digitális infrastruktúra kriminális mértékű lerohasztását, az eleve drága energiahordozók agyonadóztatását, a német iparvállalatok életének bürokratikus rémálommá változtatását, majd záróakkordként a költségvetés laza ötvenmilliárd eurós félreszámolását nem az Alternatíva Németországnak követte el. Azok a szocdemek, a Zöldek és Christian Lindner liberálisai voltak. Politikailag is nekik kell elvinniük ezt a hátukon – mondjuk azáltal, hogy az AfD momentán mindháromójuknál messze népszerűbb.
A jelenleg regnáló berlini kormány gazdasági értelemben is az egységes Németország eddigi legrosszabb kormánya, és ezalól a legöblösebb hangú nácizás sem menti fel.
Mikor Gerhard Schröder szociáldemokratáira a 2000-es évek elején rászakadni látszott a német gazdaság, a ma oroszbarát szörnynek kikiáltott kancellár, Schröderék megcsinálták a modern német gazdaságtörténet legjobb reformjait. Scholzék meg csak néznek, néznek, és löknek még egyet befelé a szakadékba az ország szekerén, magukkal húzva mindenkit Közép-Európában, aki csak kötődik a német gazdasághoz.
Hogy mi jelent a német gazdaságra nézve kockázatot? Minden egyes nap, amit hivatalban tölt a jelzőlámpa-koalíció.
Akik megmutatták: lehet olyan rosszul kormányozni, hogy ahhoz képest még az AfD is racionális választásnak tűnjön. A német választók tudják: ha Európában valaki, akkor a német kormány egészen bizonyosan nem kényszerből hozott rossz döntéseket. Le is égetik majd őket júniusban, mint egyszeri bajor háziasszony a schweinebratenből a ropogóst.
Nyitókép: MTI/EPA/Clemens Bilan
Ezt is ajánljuk a témában
Németország-szerte lezajlottak a demokráciavédelmi tüntetések; kellett már a jogállamnak ez a kis erkölcsi támogatás, mint egy falat kenyér. Francesca Rivafinoli írása.