Merre tovább, Néppárt; merre tovább, Fidesz?

Super flumina Babylonis illic sedimus et flevimus, cum recordaremur Sion. (Ps 136,1)
Babilon folyóvizei mellett ültünk és sírtunk, midőn Sionra emlékeztünk. (Zsolt 137,1)
Ültünk Babylon folyópartjain. Sírtunk. Babylon tenger nélkül él. (Gergely Ágnes: A 137. zsoltár)

Mindenkinek más csengett a fülébe, amikor meghallotta a Fidesz EPP-ből való kilépésének hírét, Manfred Webernek minden bizonnyal egy kan-dúrban előadott Örömóda, Gyurcsány Ferencnek a Meghalt a cselszövő, Szájer Józsefnek talán a Maradok távol c. korszakos popsláger. Nekem a 137. zsoltár fúrta be magát a dobhártyám mögé. 

Történt ugyanis, hogy

Szegélyezi balról egy anyátlan-apátlan Néppárt, benne motorként egy nyomokban keresztény, de igazából inkább melegpárti CDU/CSU-val, aminek még a jobboldali, autógyáros-kitoloncolós szárnyával se lehet rendesen megegyezni arról, hogy a „jobboldali” nem szitokszó (Önre nézek, Söder úr). Jobbról meg szegélyezi az Identitás és Demokrácia, amiben ott éktelenkedik az AfD, néhány jogos társadalomkritikus gondolattal, de nulla felkészültséggel, egy-két enyhén náciszagú vezetővel, meg vállalhatatlan, igényesebb vidéki kocsmákban is ciki meglátásokkal a világ helyzetéről. Két frakciónyi német szék között vagyunk a pad alatt, és végtére is mindegyikkel ugyanaz a gond: hogy Weberék és Meuthenék konzervatívnak maszkírozott pogányok, és pogányokból sose lesz rendes kereszténydemokrata.

Babilon két bűzös folyama között Sionra gondolni fájdalom. Kényelmetlenné teszi az Európai Parlament legnagyobb frakciójában, látszólag erős, mainstream közösségben elfoglalt pozíciót. Frakciót elhagyni, pláne egy 2004 óta épített, hatalmas frakciót? A választópolgárnak egyszerű, a politikusnak rémálom.

Ha még az érvek sem teljesen egyértelműek egyik vagy másik irányban, ha a padsorokban vannak a liberálisok csahosai mellett harcostársak is, kilépni nem kellemes.

Mégis, aki Sionra emlékezik, tudja: innen ki kellett lépni.

*

In salicibus in medio ejus suspendimus organa nostra. (Ps 136,2)
Hangszereinket azon a földön fűzfákra függesztettük. (Zsolt 137,2)
Hárfánk a fűzfán. Másképp szól a kín. (Gergely Ágnes: A 137. zsoltár)

Van két Fidesz.

Aki nem hiszi, annak megérvelem. Az Egyik Fidesz Magyarországot kormányozza, jól, rosszul, persze, mindenki az üléspontján eszeli ki az álláspontját, én ezt a kormányzást a kommunizmusban kipécézett, dunántúli keresztény értelmiségi nagycsalád így-úgy világot látott, egyházi iskolát végzett sarjaként hadd lássam kifejezetten jónak, másnak így gondolkozni nem muszáj. Ezt majd megvitatjuk máskor. De Magyarország minden kétséget kizáróan egy létező dolog, tapintható, beutazható, kormányzást igénylő, hagyományos értelemben vett ország, ezt kormányozza az Egyik Fidesz pragmatikusan, család- és piacpártian, külpolitikailag igen tudatosan, migránsellenesen, helyenként darabosan, kultúrharcosan. Ezt lehet szeretni, nem szeretni, egyéni ízlés és pofon szerint.

A Másik Fidesz az Európai Parlamentben dolgozik. Az Európai Parlament pedig nem egyszerűen egy létező dolog – az egy puzséri értelemben vett posztmodern médiatér, ahol a valóságot szavak és indítványok konstruálják, igazságnak, hazugságnak, törvénynek, szabálynak, becsületnek immanens értéke nincsen. A brüsszeli-strasbourgi üléstermeken, frakcióirodákon, lobbitalálkozókon, éttermeken és melegbulikon kívüli világgal az Európai Parlament legfeljebb Facebookon keresztül ápol bármiféle kapcsolatot. A posztmodern médiatérben előzménye, alapja, következménye nincsen semminek, csak önmagukban álló, szavazatokat érő megnyilatkozások vannak, lejáratuk aznapi. Itt lehet Pozsonyból Bratyiszlava úgy, hogy közben Wien Bécs marad, itt lehet Donáth Anna célközönségtől függően egyszerre Věra Jourová besúgója is, meg nem is, itt és csak itt lehet Magyarország a tőkeérdekek függvényében fasiszta, a migráns lehetőség, a diktátumba foglalt melegjog demokratikus, az őshonos magyar kisebbség irreleváns, az európai külpolitika sikeres, Szájer József kereszténydemokrata, Jean-Claude Juncker meg államférfi. Az Európai Parlament világa szavakkal konstruált álomvilág, amelyből néha leszüremkedik némi posztmodern katyvasz a rögvalóságba.

– egyrészt Magyarországot, másrészt a józan észt, képzett, szelíd, okos européerekkel, nem csak hazánk javára, a posztmodernnel szemben.

Az Egyik Fidesznek hasznos a kilépés. Tábora régóta Néppárt-ellenes, a hazának anyagi, a pártnak belpolitikai kára a frakció elhagyásából nem származik, méltóságának jót tesz a rég a levegőben lógó lépés. A Másik Fidesz viszont meggyengült. Nagyon.

Pedig a Másik Fidesz missziója fontos, és ha ugyan alaposan megnéznék az ott folyó munkát, talán többen is értenének egyet vele, mint az Egyik Fidesszel. Az Egyik Fidesz megítélése üléspont szerint véleményes lehet, de a Másik Fidesz a saját helyén a nagybetűs Jó képviselője. S hárfája most fűzfán. Nem maradhat ott.

*

Quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena? (Ps 136, 4)
Hogy énekelhetnénk az Úrnak éneket idegen földön? (Zsolt 137,4)

Kell egy csapat, el kell végezni egy olyan melót, amit a Fidesz talán sosem végzett elég intenzíven tizenkettedik éves EP-s többsége óta:

A következő, 2024-es EP-választásokig össze kell állnia annak a koncepciónak, ami egyesíti az Európai Parlamentben a jelenleg három teljesen koncepciótlan frakcióba kiszóródott jobboldalt az ideológiailag világosan lehatárolt szociáldemokrata, liberális és zöld frakciókkal szemben. El kell érni azt, hogy az EPP megmaradjon a svéd Mérsékeltekhez, az elaljasodott lengyel Polgári Platformhoz vagy a román Nemzeti Liberális Párthoz hasonló áljobboldali gittegyletek hospice-otthonának, és meg kell szervezni azt, hogy az európai szinten teljesen érthetetlen módon széttagolt, minimum Salvini Ligájából és Meloni Olaszország Fivérei pártjából álló olasz jobboldallal, a lengyel PiS-szel, a Svéd Demokratákkal és az Igazi Finnekkel, a flamand konzervatívokkal, a Dán Néppárttal és másokkal fogjon össze a magyar jobboldal az Európai Parlamentben.

Lennie, születnie, erősödnie kell egy kereszténydemokrata pólusnak,

Az elkövetkezendő három évben az európai jobboldalnak a megtisztulásra és a szövetségépítésre kell koncentrálnia. Különben ennyi volt – marad az EPP, akiket a baloldal olyan politikai pozíciókba zsarol bele, amikbe csak akar; meg maradnak a hőzöngő, szalonképtelen szélsőségesek.

*

Si oblitus fuero tui Jerusalem, oblivioni detur dextera mea. Adhaereat lingua mea faucibus meis, si non meminero tui. (Ps 136,5-6)
Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem, jusson pusztulásra jobbkezem, ragadjon ínyemhez a nyelvem, ha reád nem emlékezem. (Zsolt 137,5-6)
Hát kihűlt jobbom legyen rá az ámen, ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem. (Gergely Ágnes: A 137. zsoltár) 

A függetlenségbe kilépő képviselőknek senki nem ad keretet.

A múltból nyúlnak felé intő jelek – ha a hazánkat odakint képviselőkből hibádzik az erkölcsi tartás, az nem csak a pártnak, az országnak is árt.

Az Európai Néppárt nem keret, nem gerinc, nem irányvonal. Ha valahol, hát ott tökéletesen elfogadott nézetrendszer az ereszténység, s ha Szájer József történetesen nem magyar fideszes lett volna egy olyan időpontban, amikor ez Brüsszelben nem jó belépő, párhuzamos életére soha nem derült volna fény. Nem derül fény számos másikra sem, s a Néppártban bőven elférnek szekrényükben sok furcsa ügyet rejtegető, Brüsszelben parkoltatott politikusok.

De annak a politikai közösségnek, aki most pár évig a függetlenség magányában marad, szüksége van az erkölcsi tartásra. A brüsszeli magyar magányba nem férnek bele párhuzamos életek, meghasonlott lelkek, szavatosságon túli erkölcsök. A kereszténydemokrácia szembeszélben képviselendő szent ügy, nem póz, nem megélhetés. Aki nem hisz benne, ne csinálja. Aki viszont menet közben elfelejti Jeruzsálemet, nyelvét az ínyétől soha többet el ne válassza.

*

Filia Babylonis misera: beatus, qui retribuet tibi retributionem tuam, quam retribuisti nobis. (Ps 136,8)
Babilonnak pusztító leánya! Boldog, aki megfizeti néked, amit nekünk tettél! (Zsolt 137,8)
Jelünk itt falba karmolja a nép / kik biztatják, sem tudják, mért teszik. / Királyi jel, sok más jelet tulélt – / Ne ródd fel, Uram, vétekül nekik! (Gergely Ágnes: A 137. zsoltár)

Az Európai Néppárt a világ semelyik pontján nincs a szavazólapon. Az Európai Néppártot a Fidesz miatt érő kritikák az Európai Parlament posztmodern terében keletkeztek, és ott is maradtak, valós politikai következményünk soha nem volt. Semelyik günzburgi nyugdíjas nem döntött a CSU helyett a Zöldek mellett azért, mert Söderék egy gyékényen árultak a Fidesszel; de még a lengyel ellenzékiek sem lettek attól szocialisták, hogy Donald Tusk és Orbán homlokán ugyanaz volt a cédula. Következésképpen a Fidesz kilépésével az Európai Néppárt számára visszamaradó előnyök kumulatív mennyisége zéró.

Tipikus lose-lose helyzetről beszélünk: a Fidesz kikerült egy meghatározó, nagy frakcióból, ami legalábbis parlamenti pozíciók elvesztésével jár majd; a Néppárt pedig népességarányosan legerősebb, szám szerint harmadik legnagyobb delegációját veszítette el,

a Szocialisták és Demokratákhoz, a Renew-hoz meg a Zöldekhez képest. Az EPP nem látta át az elemi politikai matekot. Megtettek egy szívességet a semmiért, ráadásul az ellenfeleiknek. Öngyilkosság ez a politikában, nem bölcs önmérséklet, nem felelősségtudat. Nem tudták, miért tették, amit tettek. 

Brüsszel önpusztító leánya nem fog sokáig várni a büntetésre. Aki valaha látta akcióban a szervezett bűnözést, tudja: a zsarolás ritkán szokta a csúcson abbahagyni. A zsaroló addig zsarol, ameddig a zsarolás működik. A Néppárt pedig hagyta, hogy politikai ellenfelei nulla ellenszolgáltatásért cserébe rákényszerítsék arra: szúrja hátba évtizedes szövetségesét. Gyengeséget mutatott. Innentől a következő évek néppárti tendenciái világosak: az európai baloldal a teljes önfeladásig fogja őket zsarolni, míg minden pozíciójuk el nem kezd kísértetiesen hasonlítani a szociáldemokratákéra, a liberálisokéra meg a zöldekére.

Az 1999-es EP-választásokon valaha 38 százaléknyi szavazatot elérő Néppárt 2019-ben egyáltalán nem volt már messze a bűvös 20 százaléktól. Ha így haladnak, 2024-ben már alulról szagolhatják.

És Istenem, de megérdemlik a vesztüket. Mi szóltunk.

Csak legyen addigra már európai jobboldal. Igazi, sallangmentes, keresztény. Brüsszel önpusztító leánya pedig szalámizhatja magát hűvös halomba szépen, ahogy a csillag megy az égen. Már érdemes.

Nyitókép: Banksy falfestménye