Úgy tűnik, most se Németországban fogják erőszakmentesen megoldani a politikai nézeteltéréseket – és az erőszakot már megint a „békepártiak” fogják kezdeni

Megint megmutatkozott, mennyire emberbarát és humanista a német antifa baloldal, olyannyira, hogy az ideológiailag nem eléggé művelt, elmaradott, jobboldali embertársakat a tolerancia és befogadás és humanizmus és haladás és emberség nevében, ugye, meg kell ölni, vagy le kell cserélni őket emberi jogokra, amelyek nekik nem járnak.

Arról beszélek, hogy egy hibbant német hölgynek sikerült szerveznie egy tüntetést Együtt a jobboldal ellen mottóval, az „ellen” alatt a CDU–AfD-skálát értve, toleráns módon egyszerűen a szerintük toleranciaellenes embertársaink likvidálására felszólítva, úgy, hogy „AfD-seket megölni!”, ami nem egy eldugott magányos bolond transzparense volt, hanem ezzel a molinóval az élen vonultak toleránsék; a másik úgyszintén nagyon haladó mottójuk pedig az volt, hogy „Emberi jogokat jobboldali emberek helyett!”, és persze „egész München gyűlöli az AfD-t”, mert nemcsak rossz gyűlölet van, hanem jó is, a gyűlölet gyűlölete, a gyűlölet néha emberekben testesül meg, őket ilyenkor likvidálni kell, még jó, hogy a szomszéd fővárosban a forradalom annak idején kitalálta a guillotine-t.

Megint megtudtuk tehát, amit tudunk a francia forradalom és a jakobinus terror óta, hogy a haladás megállíthatatlan, történelmi szükségszerűség, csak ennek a megállíthatatlan szükségszerűségnek néha segíteni kell azzal, hogy eltávolítják az útjából az akadályokat, legyenek azok arisztokraták, klerikusok, burzsoá kapitalisták, kulákok, osztályidegenek és osztályárulók, és persze molotovi értelemben vett fasiszták (fasiszta az, akit ők annak mondanak, bármikor tágítható és szűkíthető „üres jelölő”, de szűkíteni nem szokás, csak tágítani).

Az európai baloldalon minősített esetnek tekinthető a francia, a spanyol és a német szélsőbal, mondjuk ijesztő a latin indulatok találkozása a német pontossággal.

Eme német antifa történetét nemrég dolgozta fel két német szerző, Klaus Schroeder és Monika Deutz-Schroeder, de nem a könyvükről akarok írni, azt már megtettem, csak hát ők is felhívják rá a figyelmet, hogy a baloldali erőszakot általában társadalomjobbító szándékokkal igazolják, valamint azzal, hogy a reakció erőit el kell távolítani a haladás útjából, ez a tolerancia intoleranciája, szerintük viszont csak az intolerancia nem tolerálásáról van szó, mert az nem lehet, az megengedhetetlen.

Aztán itt van ez az AfD, ami nem átall egyre népszerűbb lenni, lényegében minden más párt rovására, legyen az a CDU vagy a baloldali pártok, utóbbiak mélyrepülésben vannak, mégpedig úgy, hogy kormányzati pozícióban is vannak, nincs is jobb, mint elgondolkodni az ilyen fasiszták – bocsánat, nácik, az a lokális változat – betiltásán, meg tüntetni ellene, de amúgy a CDU-CSU ellen is, legalább ez a tüntetés lehet, hogy ráveszi a CDU-CSU-t az AfD-vel való összefogásra, illetve az erről való gondolkodásra azzal, hogy összetolja és egy kalap alá veszi őket, ha már a pártok le akarják választani az AfD-t a köré vont cordon sanitaire-rel, nem is értem, miért nincs erre egy jó német kifejezés, ja bocs, az náci lenne, jó lesz a francia is, szóval kérdés, ki nyeri a taktikai harcot a német baloldalon, a pártok vagy az antifa tüntetők.

Ha nem mondtam volna, jelzem, hogy a demokráciát védik, megint bebizonyosodott, hogy sok a náci, már az ő meghatározásuk szerinti náci Németországban, a német baloldal eddig rosszul érezte magát, hogy nem volt már fő ellenség, és mindig kreálni kellett valami újat, de most végre sikerült megint körülrajzolni a belső elhárítás számára a nácit, a veszélyt, a hétköznapi német nyárspolgárok tömegének képében, akik sajnos elsőre nem különböznek a többitől, de az AfD-vel szimpatizálnak, azaz nem tanulták meg a demokráciát, miszerint a jobboldal minden formájában antidemokrata, a demokrácia letéteményese a baloldal (mínusz a kompromisszumkötő osztályárulók).

A demokrácia lényege, hogy hatalomra kell juttatni és ott tartani a demokratikus opciót, akárhogy, akár a szemét német AfD-sek ellen, náciveszély, ráadásul banálisan néznek ki, az még veszélyesebb, ha a demokrácia kitermeli az ilyesfajta demokráciaellenes alternatívákat, akkor a demokráciát meg kell menteni magától, saját magától, mert az nem lehet, hogy engedjük az ilyen opciókat, mi a bázisdemokráciában és a közösségi részvételben hiszünk, de azért paternalista módon nevelni kell az embereket, főleg az AfD-seket, bocs, őket nem nevelni kell, hanem megölni, és akkor elfogy a pártjuk szavazóbázisa, és akkor lehet folytatni a szar kormányzást, ami az ukránok érdekében folyik, a demokrácia nem a szavazás maga, hanem a szavazás utáni megfelelő eredmény (továbbiak itt), a nem megfelelő eredmények lehetőségének kialakulását pedig csírájában el kell folytani.

Különösen izgalmas momentum, hogy – mint azt Francesca Rivafinoli írja – az aacheni egyházmegye „Mi vagyunk Aachen, a nácik nem azok” címmel hívja a híveket most szombatra, a holokauszt emléknapjára a „jobboldal” elleni városi tüntetésre, amit a helyi Zöldek szerveznek, de az osnabrücki egyházmegye is kitesz magáért, ott a püspökség az összes katolikust és az egyházmegye valamennyi munkavállalóját felszólította a helyi szocialisták által szervezett jövő szombati „fasizmusellenes” megmozduláson való részvételre.

Majdnem megnéztem, ki volt az aacheni Helmut Dieser püspök úr elődje Nagy Károly idejében, de az egyházmegyét 1802-ben alapították, így az elődei Liège-i és kölni püspökök voltak; meg hogy kik voltak az osnabrücki püspök úr elődei, de ott meg 1803-ig hercegpüspökök voltak, azóta van sima püspök, de most nincs kinek elődei legyenek, mert Franz-Josef Hermann Bode eléggé liberális püspök a molesztálós ügyek félrekezelése miatt lemondott 2023-ban, és még nem kapott új pásztort a tüntetésre kiterelt nyáj.

Mindenesetre a német egyház régóta rosszfelé kacsintgat, nem látom, hogy balosok tömegei térnének meg a militáns AfD-ellenességtől, az erkölcsi kiállás az AfD ellen meg teljes tévedés, igazából erről nem is tudok sokkal többet mondani, csak rá kell nézni a német egyházra, és egyértelmű, hogy a nagyrésze kuka, de kérdezném még a magyar baloldalt, hogy akkor most jó-e, hogy a német egyház politizál, annak idején nagyon idézgették a német püspököket ugyanis itthon, hogy nem szabad a pártpolitikába belefolyni, de hát ez alól már szegény megboldogult TGM is tett kivételeket, mert nagyon régen a Jobbiktól való elhatárolódás fel volt adva leckeként a magyar eklézsiának.

Egyre inkább úgy látom, hogy Németország is kuka, vagy fölé kell húzni egy betonszarkofágot, ami alatt belépőjegyért (kivéve migránsoknak, nekik ingyen lesz) meg lehet látogatni Németország múzeumát, ezzel szerintem az öngyűlölő német baloldal célját is elérnénk, az ukrán menekültek lakhatnának valamelyik teremben, majd szólunk a teremőrnek, csak hát kéne nekünk a német gazdaság, úgyhogy inkább örülnék a német jobboldal feléledésének, és várom a választásokat, ami után úgy kussolnak majd a német antifák, mint egyszeri eltés diákok a telexes videón 2022. április 4-én, hétfő reggel, de az a tippem, hogy azok akkor majd elmennek, hogy megdöntsék a rendszert, mert nem tetszik nekik, hogy az AfD rendszerellenes.

És mondom, a német egyháznak meg úgyis mindegy, túlinnoválta magát, várjuk a maradék híveket Magyarországon, illetve buzdítjuk őket a német jobboldalra való szavazásra, de hát nem az nem a mi hazánk, hanem az övék. De az ottani baloldalt elnézve, megint nem Németországban fogják erőszakmentesen megoldani a politikai nézeteltéréseket, és az erőszakot megint a békepártiak fogják kezdeni. Orwelli banda ez.  

(Nyitókép: AFP)