Két német szerző immár magyarul is elérhető könyve mutatja be a baloldali erőszak történetét és motivációit. A radikális baloldallal szemben a konzervatívok – de talán még a mérsékelt liberálisok is – értik, hogy a mennyországot nem lehet a földön megvalósítani, és az ilyen kísérletek mindig véres megtorlásba és totális diktatúrába fulladnak.
A politikai erőszak a nyugati közbeszédben, sőt a tudományos körökben is úgy jelenik meg, mint ami főleg a jobboldalra, a szélsőjobboldalra, a vallásra és a nacionalizmusra jellemző. A 18–19. században a radikalizmus már önmagában baloldali radikalizmust jelentett, ma viszont elsőként a szélsőjobb vagy a vallási fundamentalizmus jut róla az elemzők és a tudósok eszébe.
Pedig a vallás és a nemzeti érzés inspirációjára nem követnek el nagyságrendileg több erőszakot, mint bármilyen más okból, a vallások és a nemzeti érzés nem felelős több erőszakért, mint bármilyen más hajtóerő. (William T. Cavanaugh a vallásos erőszak mítoszáról írt könyvet.) A konzervatívok a legtöbbször reagálásként, rendfenntartó megfontolásból nyúltak az erőszak eszközéhez, a legitim hatalom pozíciójából, a rendfenntartó erőket bevetve. Molnár Tamás Az ellenforradalom című kötetében egyenesen azt rója fel a jobboldalnak, hogy gyakran még akkor sem mert az erőszakhoz nyúlni, amikor legitim módon megtehette volna (például XVI. Lajos). A baloldal ellenben minden skrupulus nélkül alkalmazza.
A baloldali erőszakot ugyanis általában társadalomjobbító szándékkal igazolják, valamint azzal, hogy a reakció erőit el kell távolítani a haladás útjából. Ez a tolerancia intoleranciája. Két német szerző, Klaus Schroeder és Monika Deutz-Schroeder németül 2019-ben, magyarul nemrég megjelent kötetében a baloldali erőszak történetét és motivációit mutatja be.
Az első fejezet meghatározza, mi számít baloldali erőszaknak, a második áttekinti a baloldali erőszak történetét, kitérve a francia forradalomra, Marxra és a kommunizmusra, a párizsi kommünre, az anarchista erőszakra, a bolsevik terrorrezsimre és a kommunistáknak a weimari liberális demokrata köztársaság elleni fegyveres harcára. Ezután külön fejezetet kap az NDK-ban jelen lévő politikai erőszak, az újbaloldal belső vitái a politikai erőszakról, majd az NSZK-ban tapasztalt baloldali terrorizmus – bizonyára ismerősen cseng az olvasónak a Vörös Hadsereg Frakció neve. Akkoriban Konrad Adenauert és Charles de Gaulle-t simán lefasisztázták. Végül áttekintést kapunk az utcai militantizmusról és a baloldali erőszak kortárs mibenlétéről az indoklásával együtt.
A szélsőbaloldal szerint a rendszer termeli az erőszakot, ők pedig csak azzal szemben tanúsítanak ellenállást és ellenerőszakot.
A radikális baloldaliak „a vélemény és a forradalom őrzőinek szerepét játsszák a baloldali miliőkben,
és ápolják a forradalom mítoszát”. Számukra az a tétel, hogy a szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága, kizárólag a baloldali erőkre és egy baloldali pluralizmusra vonatkozott – állapítják meg a szerzők. Az ellenérvelés azért nehéz, mert a vélt jövőbeli célok igazolják az erőszakot – a vélt jövőbeli célok megvalósulása és milyenségének megítélése pedig hát várat magára, így nem tudunk róla vitázni. Számukra még a liberális polgári demokráciák is elnyomó gépezetek, a kapitalizmus és a potenciális fasizmus melegágyai, az ellenforradalom képviselői.
A radikális baloldallal szemben a konzervatívok – de talán még a mérsékelt liberálisok is – értik, hogy a mennyországot nem lehet a földön megvalósítani, és az ilyen kísérletek mindig véres megtorlásba és totális diktatúrába fulladnak.
Klaus Schroeder – Monika Deutz-Schroeder: A harc még nem ért véget – A baloldali erőszak története és aktualitásai. Századvég, 2022
Nyitókép: MTI/AP/John Minchillo
Forgács István ledobta az atombombát a Szőlő utcai botrány kapcsán. A szakértő szerint Magyar Péter jelentése csak a felszínt kapargatja, miközben a valódi horror otthon történik. Kíméletlen őszinteséggel állította pellengérre a társadalmat: amíg morálisan torz, alkalmatlan emberek „bátran” vállalnak gyereket, addig hiába várunk csodát a gyermekvédelemtől.
Ma is és holnap is le fog szállni az este a börtönökben, bezárulnak majd a cellaajtók, és meg fog történni mindaz, amit ép ésszel nem, hogy felfogni, de elképzelni is lehetetlen.
Jóval összetettebb a magyar szabályozás, mint azt az ellenzéki portál sugallni akarta.
A 26 éves férfi jelenleg hivatalos személy elleni erőszak miatt tölti büntetését.
Egy dologban biztosak lehetünk, most már egyetlen olyan ellenzéki, baloldali, liberális sem lesz, aki majd bocsánatot kér azért, hogy miket hazudozott, hisztizett össze.
Nem tudta tartani a tempót Orbán Viktorral.
A Nobel-díjas író a saját hazáját korában egy részeges anyához hasonlította.
A Fidesz frakcióvezetője szerint ügyes trükkel futamodott meg a Háborúellenes Gyűlés elől a Tisza vezére.
