A tolerancia intoleranciája – a baloldali erőszakot általában társadalomjobbító szándékkal igazolják

"a baloldali erőszakot általában társadalomjobbító szándékkal igazolják" Ami aztán soha nem jön be.

Nagyon aktuális könyv, hiszen Magyarországon tombol a baloldali erőszak.

Szilvay Gergely höhöö....antiszemiszylvike nem véletlenül bastunk ki Radó Péter,többek javaslatával-köztük jómagam-az okt.pol. csoportból a mandis Szilvayt-én csak antiszemiszilvykének jegyzem-antiszemita uszító hsz.-i miatt-soha egy tárgyilagos hsz.-a nem volt,ellenben az antiszemita gyűlöletszítást hozta magával a mandiról -ott az alapkövetelmény höhöö FEHÉRTERROR, PARAMILITÁRIS ERŐSZAK ÉS ÜGYÉSZI VIZSGÁLAT, Az első világháború utáni forradalmak kora, majd a Tanácsköztársaság bukása utáni zavaros, polgárháborús időkben, 1919 nyarától kezdve a szegedi ellenforradalmi kormányt támogató katonai és félkatonai fegyveres erők, elsősorban a Horthy Miklós későbbi államfő által vezetett úgynevezett Nemzeti Hadsereg1 és hozzá csatlakozó milíciák országszerte követtek el súlyos atrocitásokat. Ez aparamilitáris erőszakhullám részben talán válasz volt a tanácskormány hasonlóan erőszakos, opresszív intézkedéseire, részben az egyes egyéni eseteket csupán a személyes bosszú, a vesztes háború miatti bűnbakképzés pszichózisa, illetve nem egyszer pusztán az anyagi haszonszerzés lehetősége motiválta.3 A vörösterrort felváltó fehérterror4 1919-től egészen 1921-ig tartott, illetve utóhatásai súlyos, politikai indíttatásból elkövetett bűncselekmények formájában még 1922 és 1923 folyamán is érezhetőek voltak,5 a terror tehát a Horthy kormányzóvá választását, a trianoni békeszerződés aláírását és a magyar állam közjogi rekonstrukcióját követő időszakra is áthúzódott. Az új magyar kormányzat a konszolidáció első éveiben csak lassan, vonakodva lépett fel a különböző fegyveres csoportok önkényes garázdálkodása ellen. A főként frontról hazatért, túlfűtött nacionalista érzelmektől hajtott katonák kegyetlenkedését eredményező, elsősorban a Prónay Pál, Ostenburg-Moravek Gyula és Héjjas Iván különítményparancsnokok nevével fémjelezhető fehérterror eseményei közül is kiemelkedik a DunaTisza közén 1919 és 1921 között zajló cselekménysorozat, melyet elsősorban Héjjas Iván főhadnagy és helyettese, Francia Kiss Mihály tiszthelyettes személyével lehet összekapcsolni. http://real.mtak.hu/115656/1/VARYALBERTJELENTESE.pdf Ahhoz, hogy megértsük a fehérterror DunaTisza közén zajló hullámát6 és annak jelentőségét – melyről a kommunista népbiztosok perében is a vádat képviselő és a vörösterror áldozatait nevesítő adattárat összeállító dr. Váry Albert7 koronaügyészhelyettes ugyancsak összefoglaló nyomozati jelentést írt – érdemes részletesebben szólnunk a Héjjas Iván paramilitáris vezetőhöz köthető fegyveresek alföldi működéséről és ennek hátteréről Az nem baj ,hogy segghülye vagy,ezt ismeri az egész internet ,a krerénkeltető mandi tenyészti a hülyéjet ,nade még büszkén hirdeted is höhöö. Milyen igaza van : salátás 2023. május 18. 6:43 Juj pedig hányszor hallottuk a fostos trolloktól,hogy ilyen nincs is és csak a mi beteg fantáziánk szüleménye. "Igaz, igaz, Ványadt Ványadtovics Vinyov, mintha csak magam mondtam volna." - "Hej, ha ezt a galambocskám, Galuska Galagonya megérhette volna höhöö ez kreténkeltető mandiner az orbáni -goebbelsi-mindig a legalcsonyabb értelmi képességűekhez kell szólni úgy biztosan célbaér -nyája höhöö..itt tilos,de kiirtották a gondolkodást -a szakértelem csak ócska kommunista trükk höhöö...ki ismerné be ,hogy a hülyék parancsára,propagandája kolompja után önként,dalolva be-ki -bebebee...a faserdőbe höhöö.-

Mit nevezünk fehérterrornak? Amikor 1919 májusának végén az előrenyomuló román csapatok elől a gróf Károlyi Gyula vezette önjelölt kormány a francia megszállás alatt álló Szegedre menekült, a hadügyminiszteri posztot Horthy Miklósra bízták. Horthy a Tanácsköztársaság elleni harcra „Nemzeti Hadsereg” létrehozását határozta el, amelynek – mikor augusztus 9-én (tehát már a Tanácsköztársaság bukása után) létrehozták a Fővezérségét – a főparancsnoki tisztét is magára ruházta. A Nemzeti Hadsereg megalapításának hírére Szegedre igyekeztek a Monarchia felbomló hadseregének kommunistaellenes tisztjei, köztük Gömbös Gyula, számos kétes kalandor és szerencselovag, a románok által felmorzsolt Székely Hadosztály, vagy éppen a Tanácsköztársaság ellen szervezkedő irreguláris csapatok tagjai. Horthy – egy tényleges hatalom nélküli kormány hadsereg nélküli hadügyminisztere – örömmel üdvözölt minden harcra kész jelentkezőt. Prónay Pálnak megbízást adott, hogy a forradalom ellen tenni akaró tisztekből szervezzen fegyveres különítményt, úgymond „a rend fenntartására és helyreállítására”. A francia megszálló hatóságok hallgatólagos egyetértésével az ellenforradalmi kormány pénzén – amelyet a Bécsben gróf Bethlen István vezetésével szervezkedő Antibolsevista Comité (ABC) és a legitimisták egy csoportja kalandos úton, a bécsi magyar nagykövetségről rabolt el – Prónay mintegy másfél száz jelentkezőből szervezte meg viszonylag kicsi, de elszánt és lelkes haderejét. Őrségeket szervezett a Szegedre vezető utakra, az elfogott gyanús embereket kivallatta, és sor került az első gyilkosságokra is. Az áldozatokat egyszerűen a Tiszába hajították. Hamarosan kiderült, hogy a fegyveres erő megszervezésével a meglehetősen súlytalan politikusok mellett egyre inkább Horthy kezében összpontosul a hatalom, de ezzel párhuzamosan Prónay is egyre inkább külön utakon járt. Az önjelölt kormány egyre kevésbé tudta ellenőrizni a hadsereg főparancsnokává váló Horthyt, és Horthy is egyre kevésbé tartotta a markában Prónayt és öntörvényű különítményeseit. Hamarosan ők alakították a szegedi politikát – a legitimitásukat biztosító Károlyi-kormány tulajdonképpen a különítményesek túszává vált, hiszen csak azok voltak képesek ideig-óráig biztosítani a fennmaradását. Horthy az antant beleegyezésével Siófokon rendezte be főhadiszállását, és különítményesei is vele mentek. Prónay, Héjjas Iván, Ostenburg-Moravek Gyula és társaik a „rendcsinálást” saját szájuk íze szerint értelmezték. Napirenden voltak a kínvallatások, kivégzések a Tanácsköztársasággal rokonszenvezőkkel, zsidókkal vagy egyszerűen olyanokkal szemben, akiknek a vagyonára, feleségére, lányára a különítményesek szemet vetettek. ki is volt valójában Prónay? Halál, kaszál Tótprónai és blatniczai Prónay Pál 1874-ben született Romhányban - ám (korábbi, téves ismereteinkkel szemben) jelenleg fogalmunk sincs arról, hogy hol mikor és milyen körülmények között következett be a halála. Annyi biztos, hogy Ludovika Akadémiát végzett, az I. világháborút a jászkun huszárok soraiban harcolta végig, s az összeomláskor századosi (vagy ha úgy tetszik, huszárkapitányi) rangot viselt. Prónay hivatásos tiszttársaihoz hasonlatosan a Kommün alatt is szolgálatot teljesített; egy ideig az Országos Lófelügyelőségen dolgozik (munkahelye lovak rekvirálásával foglalkozik), s ez idő alatt a Gellért Szálló lakója. Azután, vala-mikor 1919 májusában átszökik Bécsbe, majd onnan Szegedre vezet az útja. Itt munka nélkül maradt fiatal tiszttársaiból létrehozza a papí-ron éppen csak alakuló-formálódó, Horthy-féle Nemzeti Hadsereg keretében - ám valójában nagyfokú önállósággal - működő tiszti különítményét, amivel mintát is ad a további szervezkedésnek. A lakosság egy részének szemében Prónay már Szegeden is rettegett figura: rejtélyes eltűnéseket, kínzásokat és gyilkosságokat rónak a számlájára. Az áldozatok részben zsidók, részben "kommunisták", azaz bárki, aki tevőlegesen részt vállalt a gyászos emlékű Kommünben, vagy legalábbis ezzel vádolták, közöttük is mindenekelőtt (s megint csak) a zsidó származásúak. S csak ezután jön a hírhedt (mintegy a vörösterrorra válaszoló) dunántúli bosszúhadjárat. Korabeli tevékenységének egyik legfőbb dokumentálója ő maga; ez idő tájt kelt naplóbejegyzései és egyéb, gondosan megőrzött iratok alapján Prónay immár jóval később, 1943-44 között írja meg visszaemlékezéseit: alkalmasint új elvbarátai, a nyilasok okulására.