Két német szerző immár magyarul is elérhető könyve mutatja be a baloldali erőszak történetét és motivációit. A radikális baloldallal szemben a konzervatívok – de talán még a mérsékelt liberálisok is – értik, hogy a mennyországot nem lehet a földön megvalósítani, és az ilyen kísérletek mindig véres megtorlásba és totális diktatúrába fulladnak.
A politikai erőszak a nyugati közbeszédben, sőt a tudományos körökben is úgy jelenik meg, mint ami főleg a jobboldalra, a szélsőjobboldalra, a vallásra és a nacionalizmusra jellemző. A 18–19. században a radikalizmus már önmagában baloldali radikalizmust jelentett, ma viszont elsőként a szélsőjobb vagy a vallási fundamentalizmus jut róla az elemzők és a tudósok eszébe.
Pedig a vallás és a nemzeti érzés inspirációjára nem követnek el nagyságrendileg több erőszakot, mint bármilyen más okból, a vallások és a nemzeti érzés nem felelős több erőszakért, mint bármilyen más hajtóerő. (William T. Cavanaugh a vallásos erőszak mítoszáról írt könyvet.) A konzervatívok a legtöbbször reagálásként, rendfenntartó megfontolásból nyúltak az erőszak eszközéhez, a legitim hatalom pozíciójából, a rendfenntartó erőket bevetve. Molnár Tamás Az ellenforradalom című kötetében egyenesen azt rója fel a jobboldalnak, hogy gyakran még akkor sem mert az erőszakhoz nyúlni, amikor legitim módon megtehette volna (például XVI. Lajos). A baloldal ellenben minden skrupulus nélkül alkalmazza.
A baloldali erőszakot ugyanis általában társadalomjobbító szándékkal igazolják, valamint azzal, hogy a reakció erőit el kell távolítani a haladás útjából. Ez a tolerancia intoleranciája. Két német szerző, Klaus Schroeder és Monika Deutz-Schroeder németül 2019-ben, magyarul nemrég megjelent kötetében a baloldali erőszak történetét és motivációit mutatja be.
Az első fejezet meghatározza, mi számít baloldali erőszaknak, a második áttekinti a baloldali erőszak történetét, kitérve a francia forradalomra, Marxra és a kommunizmusra, a párizsi kommünre, az anarchista erőszakra, a bolsevik terrorrezsimre és a kommunistáknak a weimari liberális demokrata köztársaság elleni fegyveres harcára. Ezután külön fejezetet kap az NDK-ban jelen lévő politikai erőszak, az újbaloldal belső vitái a politikai erőszakról, majd az NSZK-ban tapasztalt baloldali terrorizmus – bizonyára ismerősen cseng az olvasónak a Vörös Hadsereg Frakció neve. Akkoriban Konrad Adenauert és Charles de Gaulle-t simán lefasisztázták. Végül áttekintést kapunk az utcai militantizmusról és a baloldali erőszak kortárs mibenlétéről az indoklásával együtt.
A szélsőbaloldal szerint a rendszer termeli az erőszakot, ők pedig csak azzal szemben tanúsítanak ellenállást és ellenerőszakot.
A radikális baloldaliak „a vélemény és a forradalom őrzőinek szerepét játsszák a baloldali miliőkben,
és ápolják a forradalom mítoszát”. Számukra az a tétel, hogy a szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága, kizárólag a baloldali erőkre és egy baloldali pluralizmusra vonatkozott – állapítják meg a szerzők. Az ellenérvelés azért nehéz, mert a vélt jövőbeli célok igazolják az erőszakot – a vélt jövőbeli célok megvalósulása és milyenségének megítélése pedig hát várat magára, így nem tudunk róla vitázni. Számukra még a liberális polgári demokráciák is elnyomó gépezetek, a kapitalizmus és a potenciális fasizmus melegágyai, az ellenforradalom képviselői.
A radikális baloldallal szemben a konzervatívok – de talán még a mérsékelt liberálisok is – értik, hogy a mennyországot nem lehet a földön megvalósítani, és az ilyen kísérletek mindig véres megtorlásba és totális diktatúrába fulladnak.
Klaus Schroeder – Monika Deutz-Schroeder: A harc még nem ért véget – A baloldali erőszak története és aktualitásai. Századvég, 2022
Nyitókép: MTI/AP/John Minchillo
Az új pártok alakulásáról, diáktüntetésekről, a jobboldal kulturális dilemmáiról és az ukrán gabonaügyről is szó volt a Mandiner Reakció e heti adásában, amelynek vendége Megadja Gábor eszmetörténész volt.
Szerinte attól még soha senkinek nem lett egzisztenciálisan jobb, hogy sokan elmondták, hogy O1G.
Ebben az évben eddig 261 lövöldözés történt, ezekben 36 ember vesztette életét és 73 sebesült meg.
Rossz hír számukra: nem fogjuk hagyni!
Botka László szegedi polgármester szerint a közgyűlés zárt ülésen méltatlansági eljárás során, egyhangú döntéssel megszüntette Szabó Bálint képviselő megbízatását.
Kompromisszumokat kötött Kádárékkal, közben lázadónak állította be magát – aztán összebútorozott az SZDSZ-szel, mégis „független” maradt. Most meg előadja a műrettegést.
Az ellenzéki pártok miközben kormányellenes retorikát folytatnak, várhatóan egymást is támadni fogják.
Különc civilizációkutató, a Z generáció mentális állapota és mesterséges intelligencia – szeptember 21–22-én kilencedszerre rendezik meg a Brain Bar jövőfesztivált. Az alapítóval, Böszörményi Nagy Gergellyel beszélgettünk.
Kövesse a Facebookon!
