A Vatikán már nyolcadszor jelzi a németeknek, hogy nem oké, amit csinálnak – ennek tényleg kiközösítés lehet a vége

Kiközösítéssel fenyegette meg Ferenc pápa első embere a német püspöki kart – szóltak nemrégiben a hírek. Pietro Parolin államtitkár olyan levelet küldött ugyanis a német püspöki karnak, amelyben jelezte, hogy

Mindez a német részegyház több éves „szinódusi útjának” eredménye. Miközben Ferenc pápa vezetésével a Vatikánban októberben megrendezték a szinodalitásról szóló püspöki szinódust, a német egyház a világi Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK) vezetésével 2019 óta egy egészen másik reformutat járt be. Ez oda vezetett, hogy alapvető doktrinális változásokat kezdeményeztek az egyházban, és a szakadás közelébe kerültek.

melyben jelezte, hogy nincs szükség még egy lutheránus egyházra, és a szkizma (elszakadás) veszélyére figyelmeztetett, az egység értékét állítva előtérbe. Ha jól számolom, 2019 óta nyolcszor jelezte a Vatikán a németeknek, hogy nem oké, amit csinálnak.

A dolog azért furcsa, mert egyébként eddig úgy tűnt, hogy Ferenc pápa a német vonalat követi. A belső hírek szerint

Emellett őszintén szólva Ferenc pápa vargabetűi időnként követhetetlenek, és nem teljesen világos, hogy akkor most ő személyesen kiadta-e a liberalizálási engedélyt LMBTQ-ügyben vagy sem (többek között), mert hol így nyilatkozik, hol úgy – és bár az egyházi hagyomány – amelyen belül értelmezni kellene a pápa szavait – egyértelmű, azért a hétköznapi hívő könnyen összezavarodhat az időnkénti ferenci maszatolásokkal szemközt.

Ugyanez igaz az oly sokszor emlegetett decentralizációra: időnként olyan jelzések érkeztek Ferenc pápa részéről, mintha a hanyatló anglikán egyházat tartaná a mintának (ami amúgy nem jó ötlet), és nagyobb szabadságot szeretne adni a nemzeti püspöki karoknak, magára is jó ideig Róma püspökeként hivatkozott – 

Legutóbb a Hittani Kongregáció élére kinevezett Víctor Manuel Fernández bíboros jelezte, hogy szerinte mindenki köteles a pápát követni mindenkor, mindenben – ami azért nem teljesen konzisztens a hagyománnyal.

Szóval a szavakban decentralizáló pápa valójában centralizál.

Ami a német egyházat illeti: a kiközösítés veszélye valós (kéne, hogy legyen), a pápaság a 16. században sem félt kitenni egész Angliát az eklézsiából, amikor VIII. Henrik el akart válni, majd nemzeti egyházat hozott létre – ezek volnának az anglikánok. A németeknek sok a pénze, és hagyományosan befolyásosak a II. Vatikáni Zsinat óta, ugye tudjuk, hogy ekkor „a Rajna a Tiberisbe ömlött”,

Viszont a német állam szedi be az egyházi adót a névleges tagság alapján, ami nem biztos, hogy szerencsés – sőt, biztos hogy nem az.

Régi vita a katolikus egyházon belül, hogy az a baj, hogy még „nem eléggé” hatja át a „zsinati szellem” az eklézsiát, vagy éppen hogy túl lett tolva ez a nem is biztos, hogy annyira zsinati szellemiség. Elvégre a vallásszociológia szerint is a szigorúbb egyházak tartják meg jobban a híveiket, a zsinati nyitás a világ és más felekezetek felé csak részben termette meg a vágyott gyümölcsöket, szóval a hatvanas évek optimizmusa illúziónak bizonyult.

Mint múltkor írtam a pápa transzikkal való barátkozása kapcsán: nem lehet egyszerre nyitni a nyugat-európai liberális szellemiség és a konzervatív afrikai-ázsiai részegyházak irányába. Azért Ferenc pápa hadd próbálkozzon, a német egyház számára kiosztott tasli pedig már régen érett, s ha a németek nem fogják vissza magukat,

Reméljük, idáig nem jutunk el, s a németek észbe kapnak.

A pápai irányról meg annyit, hogy a hívek legjobban teszik, ha ragaszkodnak az ezeréves meggyőződésekhez.