Közös vonás a három izraeli-arab háborúban, hogy egy adott szinten proxy-háborúkként is felfoghatók; az 1973-as Jom Kippur-i háborúban azonban egy adott pillanatban
fennállt egy amerikai-szovjet közvetlen konfrontációnak, s ezzel együtt egy nukleáris háborúnak a veszélye,
amit részben a kissingeri „informális” (back channel) diplomácia hárított el, amit aztán a közel-keleti ingadiplomácia és az izraeli-egyiptomi megbékélés követett.
Veszprémy László Bernát történész, a Corvinák főszerkesztője, lapunk munkatársa a „Vasfalról”, vagyis a zsidó hatalom politikájáról beszélt a Szentföldön. Mint utalt rá,
az idén 76 éves Izrael Állam számos fontos sikert könyvelhetett el, de a palesztinokkal és az arab világgal fennálló konfliktusa hosszú árnyékot vetett a történelmére.
Izrael arabokhoz való hozzáállását a „vasfalnak” nevezett stratégia határozza meg. Ennek lényege az arabokkal való megbirkózás a kikezdhetetlen hatalom pozíciójából. A koncepció atyja Vlagyimir Ze'év Zsabotyinszkij orosz-zsidó író, cionista vezető, az izraeli jobboldal alapítója. Zsabotyinszkij azonos nevű esszéjében úgy érvelt, hogy két nép akarja ugyanazt a földet, így a konfliktus kibékíthetetlen. Szerinte előbb meg kell verni az arabokat katonailag, és majd utána lehet tárgyalni a békéről.
A palesztinok csakis akkor fogják elfogadni Izrael létét, ha már annyira „elkeseredtek”, hogy többet nem próbálkoznak a zsidók elűzésével.
A „vasfal” egy olyan további szakasznak volt hivatott megágyazni, amelyben Izrael elég erős lesz ahhoz, hogy tartós békét tárgyaljon szomszédjaival. A cél manapság különösen elérhetetlennek látszik – jegyezte meg a történész.
Kaiser Ferenc előadását „Szabadságharcosok vagy terroristák? A Hamasztól a Hezbollahig” címmel tartotta meg. Az előadásban arra kereste a választ, hogyan alakult át a Közel-Kelet politikai, etnikai, vagy vallási alapon szervezett mozgalmainak egy része – nyugati megítélés szerint – terrorista szervezetté. Az Izrael ellen harcoló két legismertebb szervezet, a Hamász, illetve Hezbollah példáján keresztül világított arra, hogy mennyire használhatatlanok a hagyományos – nyugati – terrorizmus-fogalmak, definíciók a térség politikai, félkatonai, terrorista mozgalmainak megítélésére, a probléma gyökereinek feltárására.