Fegyveres anyukák sétálnak a gyerekeikkel Jeruzsálem utcáin, a tanárok óvóhelyre futnak a diákjaikkal, a tartalékosok rögtönzött esküvőket tartanak. De mindeközben a munkások dolgoznak, az üzletek minden reggel kinyitnak, és a háború közepette az élet szinte megszokott mederben folyik tovább a zsidó államban.
Január elején az izraeli hatóságok bejelentették: visszatérhetnek az otthonaikba azoknak a kibucoknak a lakói, akik a gázai határtól legalább négy kilométerre élnek. Az október 7-ei mészárlást követően a határ menti településeket hét kilométeres sávban kiürítették. A JNS információi szerint összesen 120 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, akiket az ország különböző pontjain szállodákban helyeztek el.
Adele Raemert a Nirim kibucból evakuálták és már több, mint három hónapja él egy eilati szállodában a közössége tagjaival. Az amerikai származású tanárnő egy decemberi blogposztban azt írta:
úgy érzi, mintha megállt volna az életük a támadás óta.
Adele szeretne hazatérni, de nem tudja ez mikor lesz lehetséges.
„A házakat és az utakat meg lehet újra építeni, csak cementre, aszfaltra és festékre van szükség. Ahhoz, hogy valaha is visszatérhessek az otthonomba, arra lesz szükségem, hogy újraépítsem azt a biztonságérzetet és ellenállóképességet, amit a Nirimben töltött évek alatt éreztem. Ennek a felépítéséhez nem lesz elég a habarcs és a deszka” – írta Adele Raemer.
A támadás során megrongált és lerombolt települések jelenleg üresen állnak, de
így is rendszeresen vörös riasztást kapnak a lakók, hogy rakétatámadás alatt áll a kibucuk.
Még három hónap után is rendszeresen lövik a gázai terrorszervezetek az izraeli városokat. Október 7. óta 12 ezer rakétát lőttek ki az övezetből Izraelre, ezen kívül a Hezbollah is rendszeresen lövi az ország északi részét Libanonból.
Ezt is ajánljuk a témában
Adele Raemer amerikai-izraeli nyugdíjas tanárnő szombat reggel sms-t kapott: azonnal zárkózzon be, mert a kibucot elárasztották a terroristák. Élete talán legfélelmetesebb órái következtek. Interjú.
Az izraeliek számára az elmúlt évtizedben megszokottá vált a rakétaeső, mindenkinek a mobiltelefonján van olyan applikáció, amely jelzi a riadót. A polgári újév (a zsidó újév ősszel van) beköszöntésekor is lőtte a Hamász Izraelt, így
fiatalok tömegei óvóhelyeken vagy az utcák kövezetén hasalva töltötték 2024 első perceit.
Voltak, akik már fel se vették a támadást és nem vonultak biztonságos helyre.
Egy fiatal férfi szilveszter éjjelén azt mondta Times of Israelnek, hogy nem nagyon tud ünnepelni október 7-e óta, mert több barátját megölték aznap. „Amint elkezdek táncolni, bűnösnek érzem magam, és elönt a szomorúság és a gyász” – mondta a férfi. Az ünnepléseket szinte mindenhol megszakították a rakétariadók.
Videó óvónőkről, akinek a csoportját a délutáni alvás során érte a riadó:
Nem csak a rakétatámadások emlékeztetik az embereket a háborúra, a fotók tanúságai szerint Izraelben lépten nyomon minden tele van a még mindig Gázában raboskodó túszok plakátjaival. Ha valaki bekapcsolja az izraeli tévécsatornákat, ott is folyamatosan a támadás, a háború és a már hazatért túszok képei futnak.
Nincs olyan izraeli, aki ne lenne érintett a gázai harcokban, aki ne ismerne valakit, akit behívtak.
Az izraeli hadsereg október 7-ét követően több mint 360 ezer tartalékost mozgósított, akiknek csak egy kis százalékát küldik a gázai frontra.
A New York Times összeállítást készített a mozgósításról, amelyben leírják, hogy vannak elit tartalékos egységek, akiknek tagjai ugyan nem hivatásos katonák, de magas szintű kiképzést kapnak. Elsősorban őket küldi a frontra. A nem elit egységeknek sem könnyű a feladatuk, sokan a libanoni határ mentén járőröznek, másokat Ciszjordániába küldenek, ahol a háború kirobbanása előtt is gyakoriak voltak az összecsapások.
A tartalékosok olyan feladatokat is elláttak és ellátnak, amelyeket civil életükben valószínűleg elképzelhetetlennek tartottak volna. A halottak azonosításától kezdve, a poszt-traumások kezeléséig rengeteg feladatot kaptak a tartalékosok, akik között sok az orvos és a pszichológus, de vannak sofőrök és szerelők is.
Sivan Sekeli Ben Zichri-t október 8-án hívták be, és azt a nehéz feladatot kapta, hogy tájékoztassa a katonák családjait, hogy elhunyt a fiuk vagy a lányuk, majd segítsen megszervezni a temetést. A nő az izraeli Kan csatorna riportereinek elmondta, hogy temetésről temetésre járt, majd egy nap rosszul lett: elszakadt egy artéria a szívében.
„Szó szerint megszakadt a szívem a stressztől. Nem csak én mondom ezt. A kardiológusom szerint pontosan ez történt”
– mondta Ben Zichri.
Az izraeli lakosság jelentős része szenved a háború okozta stressztől. A Haifai Egyetem jelentése szerint a háború által közvetlenül nem érintett izraeliek 60%-ánál súlyos, akut stressz, sőt poszttraumás stressz-szindróma alakult ki.
Hadas Marciano a Tel-Aviv-i Egyetem professzora a Ynetnews-nak azt nyilatkozta:
az izraeliek hozzászoktak a háborúkhoz, a terrorhoz, és a rakétatámadásokhoz, azonban az októberi támadás precedens nélküli volt,
és különösen negatív hatással volt az emberekre az izraeli hadsereg lassúnak tűnő reakciója. A professzor tanulmánya szerint az elmúlt hónapokban javult a helyzet, egyre kevesebb embert kellett már kezelni.
A tartalékosok jelentős része a húszas éveiben van, így sokuk még tanuló.
A 360 ezer mozgósított izraeliből nagyjából 100 ezer az egyetemista
– számolt be a Times of Israel. A legnagyobb egyetemek a háború miatt elhalasztották az őszi szemeszter kezdetét. Kisebb intézményekben már megkezdődött az oktatás, de a legnagyobb egyetemek december 31-ére halasztották az évkezdetet. A tartalékos katonáknak csúszik a kezdés, és az egyetemek számtalan kedvezményt adnak nekik, hogy vissza tudjanak térni a tanulmányaikhoz: intenzív kurzusok, pénzügyi támogatások és magánoktatók állnak rendelkezésre.
Az egyetemekkel ellentétben az általános iskolák és a gimnáziumok október 7. után néhány héttel megnyitották kapuikat, vagy távoktatással kezdték az évet.
A háború kezdetén Izraelt színkódolt zónákra osztották, a zöld zónákban szigorítások nélkül folytatódhatott az iskola, míg a sárga területeken félig személyesen, félig online folyhatott az oktatás.
November végére több sárga területet zöldre váltottak. A libanoni határ mentén továbbra is szigorítások vannak érvényben,
hiszen ez a front bármikor még forróbbá válhat.
Tel-Avivban az iskolák jelentős része visszavezette a jelenléti oktatást, kivéve azok a régebbi épületekkel rendelkező intézmények, amelyeknek nincsenek megfelelő óvóhelyei – írta a Times of Israel.
A NYT adatai szerint nagyjából félmillió munkavállaló esett ki az izraeli gazdaságból a háború miatt. Mivel rengetegen jelentkeztek szolgálatra, ezért sokan néhány hónap után visszatérhettek a civil életbe. A CTech nevű izraeli oldalnak egy pszichológus elmondta: két hónap szolgálat után tér vissza eredeti pozíciójába egy tech céghez.
„Egyrészt az ember ahhoz a rendezett és megszokott élethez tér vissza, amit október 7. előtt élt, de valahogy semmi nem ugyanolyan.
Annak ellenére, hogy az otthoni fronton is nagyon nehéz volt a helyzet az elmúlt három hónapban, valamint annak ellenére, hogy nagyon mély a nemzeti gyász, az emberek körülöttem mind továbbléptek mind a munkájukban, mind a magánéletükben, miközben számomra megállt az idő” – mondta Ziv Elron.
A háború következtében a mezőgazdaságban dolgozó külföldi vendégmunkások is elutaztak Izraelből. A palesztin munkásokat biztonsági okokból csak alacsony számban fogják visszaengedni az országba. Ezt a mezőgazdaság mellett, még az építőipar szenvedi meg. A ToI beszámolója szerint az ország szívesen toborozna külföldi vendégmunkásokat, de az egész világ tanúja volt, miként mészárolta le a thai munkásokat a Hamász, így kérdéses ki lesz hajlandó munkát vállalni Izraelben, amíg tart a háború. Amerikai keresztény csoportok több önkéntest küldtek az országba, akik segítenek a mezőgazdasági munkákban.
Bár Izraelben sorkatonaság van, és az utcákon gyakran látni fegyveres katonákat, a Hamász támadása óta
egyre gyakoribb látvánnyá vált, hogy civil ruhás izraeliek vállán ott lóg egy gépfegyver.
Fotók tömegei terjednek a közösségi médiában, amelyeken az látható, amint fiatal nők kávézókban, cukrászdákban, gyerekkel a kezükben is fegyvert viselnek, de esküvőkön is felbukkannak felfegyverzett vallásos zsidók.
Mivel sok fiatalnak váratlanul szembe kell néznie a halállal, nagyon sokan előre hozták az esküvőjüket, vagy a nagy ünnepség helyett katonai bázisokon tartották a szertartást. A rengeteg temetés után a katonaesküvők reménységet adtak az izraelieknek – hiszen az esküvők azt hirdetik, hogy van jövő.
Nyitókép: Haszid férfi automata fegyverrel egy esküvőn 2023 decemberében/ MENAHEM KAHANA / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Or Yissachar a Mandinernek adott interjúban beszélt a kétállami megoldás lehetetlenségéről és arról ki fogja irányítani Gázát a háború után; a szakértő Magyarországot is méltatta.
Az izraeli hadsereg keze mindenkit elér, üzente a védelmi miniszter.
Korábban hatszázezer ember halt meg a polgárháborúban, a véreskezű elnök kitartott, most azonban rendszere elvesztette külső és belső támasztékait.
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
Abu Mohamed al-Golani felszólította a menekülteket, hogy térjenek haza „egy új Szíria” felépítésére.
Háfez al-Aszad 1971-től 2000-ben bekövetkezett haláláig volt Szíria kegyetlen kormányzója.
Egy csapásra megsemmisült a szíriai haditengerészet maradéka.
Bryan E. Leib szerint ostobaság az, amit az amerikai nagykövet művel.
Csak egyetlen dolgot kellene megtennie Magyar Péterék egyesületének, ha valóban ajándékozni szeretne a gyermekotthonok lakóinak.
Kapcsolódó cikkek a Háború Izraelben aktában.
Több tucat légicsapást hajtott végre az izraeli légierő Szíriában, köztük a fővárosban, Damaszkuszban is.
Szerinte Izrael ellen koncepciós per folyik.
Egy kérdés marad: hogyan bírja ki a világ Bidenék világháborús terveit, amíg Trump átveszi a Fehér Házat?
