Migránst bújtathatott a garázsában egy demokrata kormányzó
Pedig egy papírokkal nem rendelkező bevándorló tudatos rejtegetése törvénysértésnek minősül az Egyesült Államokban.
Itt a világ első „csendes” szuperszonikus repülőgépe.
Több évnyi fejlesztési időszakot követően az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) és a Lockheed Martin hadiipari cég bemutatta a nagyközönségnek legújabb projektjüket: az X-59 Quesst (Quiet SuperSonic Technology).
Ez lenne a világ első „csendes” szuperszonikus repülőgépe, ami azt jelenti, más sugárhajtású repülőgépekhez viszonyítva az X-59-es sokkal kisebb hangrobbanással képes átlépni a hanghatárt. (A NASA már nem is hangrobbanásról beszélt, hanem hangpuffanásról a pénteki bemutatón – a szerk.)
A hangsebesség mértéke (Mach-szám) függ a közegtől, amiben a hang terjed, valamint a terjedés körülményeitől, azonban nincs rá hatással például a légnyomás. Ha Mach-szám nagyobb mint 1 (körülbelül 1060 kilométer/óra), szuperszonikus repülésről lehet beszélni, ennek egyik kísérőjelensége a felszínen is hallható hangrobbanás, ami az emberi fül számára elviselhetetlen, 100 decibel feletti zajjal járhat.
Az X-59 Quesst annak kísérlete, hogyan lehet ezt a jelenséget a lehető legkisebb „zajra” csökkenteni. Most ez 75 decibelt jelenthet.
Amennyiben sikerrel járnak a tesztrepülések – az X-59 az Egyesült Államok előre kijelölt lakott területei felett fog repülni (16 ezer 800 méteres magasságban), hogy megnézzék, miként reagálnak az ott élők a repülőgép által keltett hanghatásokra –, szakemberek szerint az X-59 Quesst forradalmasíthatja a szuperszonikus repülést.
A lakosok visszajelzései kulcsfontosságúak lesznek, az Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala (FAA) ezek mérlegelése után dönthet arról, hogy a „csendes” szuperszonikus repülőgép alkalmas-e a lakott területeken való használatra, megkaphatja-e az engedélyeket.
A szuperszonikus repülés előnyei között szerepel a gyors orvosi ellátás, a rövidebb szállítási idő, és természetesen a gyorsabb utazás lehetősége is.
Az X-59 Quesst 30 méter hosszú, 9 méter széles, és körülbelül 1489 kilométer/órás sebességgel képes repülni, köszönhetően a GE F414 típusú hajtóműnek. Gyártása során merőben új eszközökhöz nyúltak a mérnökök, használták például a kiterjesztett valóság technológiáját, robotfúrást és 3D-s modellezési technikát. A repülőgép furcsasága, hogy a pilóta nem lát előre – nincs szélvédő, előtte csupán egy tizenegyméteres orr terül el; ugyanakkor nem vakon kell repülni, hiszen egy eXternal Vision System (XVS) nevű rendszer mutatja majd a pilótáknak a fülkébe szerelt monitorokon, hogy mi van a gép előtt. Egyébként ennek a hosszú orr-résznek az a feladata, hogy „megtörje azokat a hanghullámokat, amelyek normális esetben egy szuperszonikus gépnél hangrobbanást okoz”.
Jim Free, a NASA munkatársa – akit a Híradó.hu idézett –, a kaliforniai bemutatón elmondta: „Az X-59-es még a többi kísérleti repülőgép között is különleges. Minden repülőgépnek, amely megkapja az X megjelölést, különleges célja van: az, hogy új technológiákat vagy aerodinamikai koncepciókat próbáljunk ki velük.”
Nyitókép forrása: Edwards Air Force Bace Facebook-oldal