A leghíresebb ilyen példa Oron Saul és Hadar Goldin esete. A legutóbbi gázai háború során, 2014. július 20-án a Hamász kilőtt egy páncélozott izraeli csapatszállítót, megölve több utast, és elrabolva Oron Saul holttestét. Az eredeti hírek arról szóltak, hogy Sault élve kapták el, és még a nyugati sajtó is fotókat közölt a Gáza és Ramallah utcáin ünneplő palesztinokról.
Augusztus 1-jén pedig a rafai határátkelőnél támadott a Hamász, éppen tűzszünet alatt. Megölték két izraeli katonát, és magukkal vitték az egyikük, Hadar Goldin testét. A Hamász terroristák elengedését követelte a holttestekért, és érdekesség, hogy október 7-e előtt sajtóhírek szerint többek között éppen azzal altatták el Izrael figyelmét, hogy a színfalak mögött tárgyalásokat folytattak Izraellel többek között a két holttest visszaadásáért is.
Azonban olyan példák is akadtak, amikor Izrael valóban terroristákat engedett el holttestekért.
Nem csak a Hamász szeret hullákkal „kereskedni”, a libanoni siíta Hezbollah már többször sikerrel járt ezen a téren. 2000-ben három izraeli katonát akartak elrabolni a libanoni határról, Adi Avitant, Benjamin Avrahamot és Omar Sawaidot. A katonák az emberrablási kísérlet során elhunytak, azonban holttestükért 2003-ban 435 palesztin és libanoni rabot engedett el Izrael. 2008. július 16-án pedig a Hezbollah kicserélte a 2006-os libanoni háborúban fogságba esett két izraeli katona, Ehud Goldwasser és Eldad Regev holttestét Samir Kuntarra, illetve a 2006-os libanoni háborúban Izrael által elfogott négy Hezbollah-katonára.
Mivel az utóbbi időben több fórumon megjelentek olyan hangok, miszerint a palesztin/arab „szabadságharcosok” nem bántanának gyerekeket, egészen futólag érdemes megemlíteni, ki is volt Samir Kuntar.