Izrael és az Egyesült Államok viszonya finoman szólva nem felhőtlen – Joe Biden egyre nehezebb helyzetbe kerül

Az Egyesült Államok 1947-ben fegyverembargót vetett ki a brit uralom alatt álló Palesztinára és a környező arab államokra, s még akkor sem oldotta fel, amikor 1948-ban a frissen megalakult Izraelt megtámadták a szomszédai. Az USA volt viszont az első ország, amely elismerte Izraelt. Harry Truman elnök támogatta a zsidó államot, de a kormányban nem mindenki értett egyet a politikájával. Az utóbbi bő hetvenöt évben az amerikai és az izraeli érdekek nemegyszer ütköztek a térségben. A hidegháború elején a washingtoni Közel-Kelet-politika célja az volt, hogy távol tartsa az arab országokat a Szovjetuniótól, ezért Izrael valamelyest háttérbe szorult.

A kapcsolat az ötvenes években ellentmondásos maradt, a fordulatot John F. Kennedy elnöksége jelentette. „Az Izrael iránti barátság nem pártos kérdés, ez nemzeti elkötelezettség” – mondta 1960-ban még szenátorként a demokrata párti politikus. A hatvanas években Egyiptom és Szíria már teljesen nyilvánvalóan a szovjet oldalon állt a két nagy világhatalom konfliktusában. 1962-től Izrael fegyvereket vásárolt az Egyesült Államoktól, és a két ország kapcsolata egyre szorosabbá vált. Az első nagy próba, amelynek során az USA valóban kifejezte Izrael iránti támogatását, az 1973-as jom kippuri háború volt. Richard Nixon elnök látta, hogy az izraeli hadsereg mennyire nehéz helyzetbe került, miután Egyiptom és Szíria megtámadta, ezért légihíd létesítését rendelte el, és kipótolta Izrael fegyverkészleteit. Julian Zelizer, a Princetoni Egyetem professzora a CNN-nek úgy fogalmazott: „A legtöbb történész, aki a régióval foglalkozik, úgy gondolja, hogy az amerikai fegyvertámogatás létfontosságú volt ahhoz, hogy Izrael fennmaradjon.”

A jom kippuri háború előtt egy fiatal amerikai szenátor is hivatalos úton járt Izraelben, ahol találkozott Golda Meir miniszterelnökkel. Ez a szenátor Joe Biden volt, aki ekkor kezdte washingtoni kar­rierjét. A jom kippuri háborút követően az Egyesült Államok az arab–izraeli békefolyamat élére állt. Jimmy Carter elnök közvetítésével Egyiptom és Izrael 1979-ben békét kötött. Washington a hetvenes évektől kezdve jelentős támogatásokat nyújtott a zsidó államnak, de igyekezett látszatra független szereplő maradni annak palesztinokkal való konfliktusában. Ebből adódott a legtöbb súrlódás. Menachem Begin izraeli miniszterelnök például 1982-ben emlékezetes konfrontációba keveredett Joe Bidennel, aki egy szenátusi meghallgatáson kilátásba helyezte, hogy megvonják Izraeltől a támogatásokat, ha nem fejezi be települések létrehozását a megszállt Ciszjordániában. Erre Begin egy az izraeli sajtóban ma is sokat idézett választ adott: „Ne fenyegessenek azzal, hogy megvonják a támogatást, nem fog működni. Én nem vagyok remegő térdű zsidó. Én egy büszke zsidó vagyok 3700 évnyi történelemmel. Senki nem sietett a segítségünkre, amikor gázkamrákban és kemencékben haltunk meg. Senki nem sietett a segítségünkre, amikor létre akartuk hozni az országunkat. Mi fizettünk érte. Mi harcoltunk érte. Mi haltunk meg érte. Mi fogunk kiállni az értékeink mellett. Mi fogjuk megvédeni őket. Az önök támogatásával vagy anélkül, de ha szükséges, készek vagyunk újra meghalni értük.”

Bár az oslói békefolyamatot nem az Egyesült Államok vezényelte le, főszerepet vállalt a konfliktus rendezésében, Bill Clinton amerikai elnökként is sokat tett a béke megszületéséért. 2000-ben Camp Davidben Izrael felajánlotta, hogy visszavonul Ciszjordánia jelentős részéről és Kelet-Jeruzsálemből, azonban a palesztinok ezt nem fogadták el. Nem sokkal ezután kitört a második intifáda.

Izrael 2005-ben kivonult a Gázai övezetből, majd 2007-ben az Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamasz) szerezte meg a hatalmat a területen. Az amerikai elnökök az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242-es határozatából levezetett „területet a békéért” elvet követték, vagyis szerintük ha Izrael visszavonulna az 1967-ben megállapított határai mögé, akkor béke lenne. A gázai kivonulás sok elemző szerint azt bizonyítja, hogy ez az elv nem működik. Mint Kali Robinson, a Council on Foreign Relations agytröszt szakértője leírja, George W. Bush volt az első amerikai elnök, aki nyilvánosan támogatta egy palesztin állam létrehozását, és az ő idején került sor a gázai kivonulásra is. Bár számos izraeli elemző szerint az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag lehetetlenné vált a kétállami megoldás, az amerikai vezetés továbbra is szorgalmazza.

Változást hozott az amerikai–izraeli viszonyban az Obama-kormány Közel-Kelet- és azon belül Irán-politikája. Az október 7-ei Hamasz-támadás után több olyan elemzés született, amely ide vezette vissza a jelenlegi helyzet gyökereit. Liel Leibovic izraeli újságíró azt írta az amerikai Tablet portálon: a washingtoni külpolitika Irán megerősödéséhez és befolyási övezetének növekedéséhez vezetett. Obama gazdaságilag szerette volna integrálni Iránt, amit Izrael hevesen ellenzett. Benjamin Netanjahu és Barack Obama kapcsolata ekkor romlott meg véglegesen, mivel az izraeli miniszterelnök Washingtonig ment, hogy meggyőzze az amerikaiakat: ne kössenek atomalkut azzal az Iránnal, amely nyíltan Izrael elpusztítását hirdeti. Netanjahu és Obama között a másik összeütközést a palesztin állam létrehozásának kérdése okozta. Netanjahu beszámolója szerint az amerikai elnök már az első hivatalos találkozójukon felhívta a figyelmét, hogy Izraelnek le kell állítania minden építkezést az 1967-ben megállapított határain kívül. Az izraeli kormányfő könyvében azt írta: értesülései szerint Obama megígérte a Palesztin Hatóság elnökének, hogy segít létrehozni a palesztin államot, mielőtt elhagyja a Fehér Házat. Ez akár igaz, akár nem, Obama kísérletei is kudarcba fulladtak az izraeli–palesztin tárgyalásokkal kapcsolatban. Obama és Netanjahu rossz viszonya ellenére az amerikai vezetés továbbra is nagy összegű katonai támogatásokat adott Izraelnek, többek között a Vaskupola rakétavédelmi rendszerre.

Donald Trump elnöksége hozott újabb változást az amerikai–izraeli kapcsolatokban. A republikánus elnök áthelyezte az Egyesült Államok nagykövetségét Tel-Avivból Jeruzsálembe, és az Ábrahám-­egyezményekkel elérte, hogy az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein normalizálja kapcsolatát a zsidó állammal, majd Marokkó is csatlakozott. A Trump-­kormány Jared Kushner vezetésével olyan tervet dolgozott ki, amely Ciszjordánia zsidók által lakott területeit már Izraelnek adta volna. A palesztinok határozottan vissza­utasították a tervet, és Trump jeruzsálemi lépése után nagyrészt megszakították a kapcsolatot Washingtonnal. Trump Irán ügyében is megváltoztatta a politikát: kilépett az atom­alkuból, és egy katonai akcióban likvidálta Kászem Szolejmánit, az iráni Forradalmi Gárda tábornokát.

Az Egyesült Államok 2021-ben visszatért az Obama­-féle Közel-Kelet-politikához. Netanjahu és Obama rossz viszonya nyomot hagyott Izrael és az amerikai Demokrata Párt kapcsolatán is. Amikor 2021-ben beiktatták, Joe Biden egy hónapig nem hívta fel Benjamin Netanjahut. Miután 2022-ben Netanjahu megnyerte a választást, hónapok teltek el anélkül, hogy Biden meghívta volna Washingtonba. Az amerikai kabinet többször kritikát fogalmazott meg az izraeli vezetés igazságügyi reformterveivel kapcsolatosan, sőt a külügyminisztérium közvetlenül pénzelte azokat az izraeli aktivistákat, akik nyáron kormányellenes tüntetéseket szerveztek. Ezzel az USA nyíltan vállalta: azt szeretné, ha az Izraelt már hatodik ciklusában irányító miniszterelnök megbukna.

Aztán eljött 2023. október 7-e, amikor a Hamasz terroristái beszivárogtak a gázai határ melletti izraeli településekre, és válogatás nélkül ölni kezdtek férfiakat, nőket, gyerekeket és időseket. Erre reagálva Izrael hadműveletet kezdett Gázában. Joe Biden az első napokban elszánt beszédeket mondott Izrael mellett, és még el is látogatott a zsidó államba, hogy kifejezze támogatását. Azonban a Demokrata Pártot megosztotta az izraeli háború: több baloldali politikus nyíltan szembement Bidennel a kérdésben. Joszi Jehosua izraeli katonai elemző a héber nyelvű Ynet portálon azt írta: ugyan az amerikai­­–izraeli együttműködés szorosabb, mint valaha, nem biztos, hogy a Biden-kormányzat lehetővé teszi országának, hogy teljes mértékben meg­valósítsa háborús céljait. Álláspontja szerint hazája ki van szolgáltatva az USA-nak, mivel a legtöbb fegyvert onnan veszik, így az izraeli tisztviselők igyekeznek azt az üzenetet küldeni, hogy az Egyesült Államok nem fogja vissza az izraeli hadsereget.

Biden helyzetét bonyolítja, hogy Izrael-barát reto­rikája nem keltett osztatlan tetszést a demokraták köreiben, és a legújabb Gallup-felmérés szerint 11 százalékot esett a párton belüli támogatottsága a háború kezdete óta. Közel egy hónappal a Hamasz támadása után így változni kezdett a kormányzati hangnem. A CNN-nek nyilatkozó tisztviselők elmondták: figyelmeztetik Izraelt, hogy egyre nehezebbé válhat katonai céljainak elérése, ha a gázai humanitárius helyzet miatt növekszik a globális felháborodás. Biden beszédeiben is egyre jobban megjelenik, hogy fontos a civilek védelme.

Azonban az amerikai többség véleménye nem egyezik a demokrata párti kisebbség nézeteivel. A PBS NewsHour, az NPR és a Marist Poll októberi felmérése szerint az amerikaiak 65 százaléka amellett foglal állást, hogy országa nyíltan Izraelt támogassa a konfliktusban. Természetesen a demokraták sorai­ban is vannak hangos Izrael-pártiak, Hillary Clinton például kijelentette, hogy a tűzszünet ajándék lenne a Hamasznak. Mivel az amerikai lakosság jelentős része továbbra is Izrael mellett áll, a kormányzat ezt kénytelen lesz figyelembe venni.

Nyitóképen: Benjamin Netanjahu és Joe Biden találkozása New Yorkban szeptember 20-án. Fotó: AFP / Jim Watson