Gáza gyilkos labirintusa: halálos csapdákká válhatnak a Hamász-alagutak

Izraeli felderítési adatok szerint 

a mindössze 365 négyzetkilométer nagyságú, 2,3 milliós lakosságú, sűrűn lakott Gázai övezet alatt: 1300 kisebb-nagyobb alagút kapcsolódik össze egy nagy hálózattá. (Összehasonlításképpen a négy vonalból álló budapesti metróhálózat összhossza 40 kilométer – vagyis a gázai „metró” alig egytizede.)

Az első alagutakat az 1980-as évek elején a rafahi határátkelő közelében építették, hogy Egyiptom területéről árukat csempésszenek be Gáza területére. Miután Izrael 2005-ben palesztin irányítás alá adta át a területet, majd a Hamász 2007-ben kiszorította onnan a rivális palesztin frakciót, a Fatahot, a zsidó állam blokád alá vette az övezetet, így a földalatti járatok fokozatosan katonai célt kezdtek el szolgálni. Az izraeli légitámadások miatt a fontosabb fegyverzetet támadható épületekből jól védett földalatti raktárakba telepítették át, a Hamász katonai vezetőinek, összekötőinek tanácskozásait szintén ilyen földalatti bunkerekben rendezték meg.

kijárataikat pedig jellemzően kórházak, jótékonysági intézmények területén alakították ki, szintén a védettség miatt, de lejáratokat képeztek ki magánházakból, mecsetekből, más intézmények területéről is – ezek az izraeli légi felderítés drónfelvételei elől is rejtve maradtak. 

Az építési technológia

A szűk, földalatti járatok technológiai kivitelezése, funkciója nagyon hasonló volt a vietnami háború során a Vietkong erők által használt harci alagutakhoz, bár az átlag egy méter széles és két méter magas palesztin földalatti építményeket később betonelemekből húzták fel, és vezetékes árammal látták el.  

Izraeli hírszerzési források szerint az építők kézi fúrókalapácsokkal napi 4-5 métert tudtak haladni a földfelszín alatt 15-30 méter mélyen húzódó járatok kialakításánál. S bár a homokos földfelszín alatt agyagréteg húzódik, amely viszonylag könnyen bontható, a beomlások és a robbanótöltetek hibás használata több tucat építőmunkás életét követelték az évek alatt. A nem túl modern bányászati technika használata miatt 

A négy évtizede zajló építkezések során felhasznált beton-, vas-, vezetékmennyiség költségei tetemesek (becslések szerint egy hosszabb alagút kiépítése 2-3 millió dollárba kerülhet), ezért az izraeli vád, miszerint a helyi palesztin kormányzatok a nemzetközi segélyek egy részét nem az adomány eredeti céljaira, vagyis a polgári infrastruktúrák kialakítására, a civil lakosság életkörülményeinek javítására, hanem katonai célra használták fel, meglehetősen alátámasztottnak tűnik.

Az alagutak funkciói

A Hamász vezetői az önvédelemmel indokolják az alagútrendszer kiépítését: a fejlett izraeli haditechnika elől a föld alatt képesek elrejteni a fegyvereket, az élelmiszer- és üzemanyag-tartalékokat, a szervezet funkcionáriusainak és családtagjainak házai közelében pedig kijelölt földalatti bunkerek vannak az elhúzódó izraeli légicsapások esetére. 

Fegyveresek vagy vezetők csoportja úgy tud eltűnni a modern megfigyelő rendszerek elől, hogy miután belépnek egy épületbe, órák múlva egy másik gázai negyed másik épületéből lépnek az utcára.

ennek egyharmada Izrael állam területe alatt húzódott, vagyis az övezetet elválasztó biztonsági fal alatt a Hamász fegyveresei át tudtak jutni a határ közelében fekvő izraeli katonai posztokig. Az alagutak egy részét tehát támadó funkcióval használták: meglepetésszerű rajtaütések végrehajtására katonai ellenőrzőpontok ellen, illetve izraeli katonák a Gázai övezetbe történő elrablására.

A gázai alagutakat katonai célra először 2001 szeptemberében használta a Hamász: a rafahi határátkelőnél egy izraeli katonai őrállás alá ástak, majd az oda telepített robbanóanyagokkal felrobbantották azt. 2006 júniusában hajtották végre az első olyan terrortámadást, amely a mai napig nyomot hagyott az izraeli lelkekben: Kerem Salomnál egy földalatti járat segítségével egy izraeli járőr mögé kerültek a Hamász emberei, lelőttek két katonát, harmadik társukat, 

A 2014-es háború során az alagútrendszer már hangsúlyos szerepet játszott: négy alkalommal törtek be izraeli területre a föld alatt palesztin fegyveresek, de mindegyik esetben katonák vártak rájuk. Ugyanakkor az alagutak léte pánikot keltett a dél-izraeli, határ menti kibucok lakosai között, hiszen világossá vált, hogy a Hamász betörései attól kezdve a közvetlen biztonságukat fenyegetik. 

Hogyan semmisíthetők meg az alagutak?

A gázai alagutak ellen először 2004-ben lépett fel az IDF, száz kisebb alagútszakaszt robbantottak be. Azóta minden évben találtak újabb és újabb szakaszokat a Hamásszal való lokális összetűzéseket követően, a gázai-egyiptomi határszakaszon rengeteg arab épületet azért dózeroltak le, hogy az alagutak rejtett kijáratait felfedjék, illetve a jövőben ne lehessen ezen biztonsági zónában kijáratokat létesíteni. 

A 2014-es gázai háború során az izraeli hadsereg fő célkitűzése éppen az volt, hogy felszámolja a Hamász „terroralagút-rendszerét” – 32 gázai katonai alagutat semmisítettek meg (ebből 14-nek kijárata volt izraeli területeken), ugyanakkor az akkori utcai harcokban részt vett izraeli katonák arról számoltak be, hogy a közelharc olyan volt, mintha „szellemek ellen harcoltak volna”: a Hamász fegyveresei rejtekhelyekről tüzet nyitottak rájuk, majd eltűntek, egy perc múlva pedig már más irányból lőtték őket.

Szintén a 2014-es harcok során az IDF egy olyan szenzoros jelzőberendezést fejlesztett ki, amely képes kimutatni a földalatti járatokat, 

egy több méter mély alábetonozással, valamint a jelzőrendszer kiépítésével, amely érzékeli, ha a betonréteg alatt fúrások történnének.

A Hamász október 7-én végrehajtott terrortámadása azonban nem a várt módon, az alagutakon keresztül történt, hanem a zsidó ünnepre időzítve, az izraeli határvédelmi rendszer figyelemzavarát kihasználva a biztonsági fal áttörésével. A jelenlegi háborúban az izraeli hadsereg célja a Hamász infrastruktúrájának teljes felszámolása, ehhez pedig a szisztematikus bombázások mellett (eddig mintegy 200 célzott légitámadást hajtottak végre konkrétan alagutak ellen) a szárazföldi alakulatok behatolása is szükséges: a hadműveletek ezen, második szakasza a napokban elkezdődött, 

és vélhetően a terrorszervezet azért generálta a konfliktust, hogy halálos csapdákba csalja be az izraeli szárazföldi alakulatokat.

Az IDF 2021 óta célzott bombázásokkal mintegy 100 kilométer hosszú alagútszakasz rombolt le vagy tett használhatatlanná az övezetben, a mostani hadműveletek során azonban fizikailag közelebb fog kerülni a célpontokhoz. Az IDF saját katonáinak biztonsága érdekében nem tervezi a személyes behatolást a földalatti rendszerbe: a földalatti hadviselés embertelen, teljességgel tervezhetetlen, nincs normális rádiós összeköttetés és a katonák rövid időn belül elvesztik tájékozódó képességüket az üregekben. Ebből csak súlyos emberveszteséggel kerülhetne ki csak az izraeli hadsereg, nem beszélve arról, hogy 

egy elhibázott akció az ő életükbe is kerülhet.

Az alagutak nagy része sűrűn lakott városrészek alatt húzódik, megközelítésük így problematikus – ez az egyik magyarázata annak, hogy az övezet északi részét kiüríttette és hadműveleti tereppé nyilvánította az izraeli hadsereg; aki a katonai akció idejére ott, a szellemvárosokban maradt, az vagy palesztin fegyveres (a Hamásznak 30 ezer fegyverese van), vagy a saját biztonságát, életét kockáztató civil. 

az üregbejáratok nagy részét a Sin Bét izraeli belbiztonsági szolgálat hírszerzési forrásokból pedig beazonosította már, így azok felderítése, megközelítése jó tervezéssel, kemény nehézfegyverzeti előkészítéssel megtörténhet. 

Az alagutak felszámolásának fő módszere az, amelyről naponta érkeznek híradások: az IDF üregbombákkal robbantja be a járatokat, leginkább GBU-28-as és legújabban GBU-72-es „bunkerbombákat” használnak, amelyek 30 méter föld-, illetve 6 méter betonrétegen képesek áthatolni, a másik módszer pedig az úgynevezett „szivacsbombák” alkalmazása lehet: a vegyi fegyver lényege, hogy két vegyület berobbantásakor a folyékony anyag megköt, és 

Híradásokban felmerül a vákuumbomba alkalmazása, vagy a vegyi fegyver, a mérgező gázok bevetése is, hiszen a földalatti járatok oxigénellátása eleve nagyon gyér, a gázok befúvása az ott rejtőzködő fegyveresek halálát okozhatja – ugyanakkor a mérgező anyag egy idő után kitisztul a járatokból, az alagút pedig újra használhatóvá válik, vagyis ez csak egy ideiglenes megoldás. 

A Hamász-alagutak megsemmisítését megkönnyítheti az a tény, hogy a legtöbb földalatti járatban nagy mennyiségű robbanóanyagot, fegyvert tárol a terrorszervezet – speciális távirányítású 

Akármilyen módszert is vet vet be az IDF, a 2023-as gázai hadművelet hosszú, kegyetlen és szofisztikált harcok sorozata lesz, amelyben előreláthatólag mindkét fél súlyos veszteségeket szenved. 

Nyitókép: A Hamász egyik fegyverese Gázaváros egyik katonai alagútjában pózol fegyverével 2014. augusztus 17-én   (forrás: Mustafa Hassona / Anadolu Agency via AFP)