Terror után, invázió előtt? – ez Gáza városának valósága

Gáza egyike a világ legrégebbi városainak, 

Az ókorban számos nép birtokolta, egy időben a Szentföld harmadik legnagyobb zsidó közösségének adott otthont, majd az oszmán időszakban határozott muszlim többségre tett szert. 

Az első világháború után a brit birodalomhoz tartozott az egész palesztinai mandátummal együtt: ekkor kezdődött meg a város modernizálása, melyet 1948 és 1967 között Egyiptom bizonyos fokig folytatott.

Nehéz együttélés

A hatnapos háborúban Izrael foglalta el a területet, a város ekkor nyerte el mai arculatát, 

Az első intifáda (1987) eseményei jelentős részben a városhoz köthetők és a megszállás költségei nagyon magasak voltak, részben ezt motiválta később Izraelt a 2007-es kivonulásban is. Megjegyzendő, hogy szintúgy 1987-ben hozták létre a Hamászt is: gyökereit tekintve a Muszlim Testvériséghez köthető, alapítója Ahmed Yassin imám, aki korábban Gázában egy szociális feladatokat ellátó, karitatív elődszervezetet vezetett.

Ironikus módon mivel Izrael ekkor még a szekuláris-nacionalista palesztin szervezeteket tekintette fő ellenfelének, nem csak, hogy nem akadályozta a Yassin csoportjának működését, de még engedélyezte is azt és támogatást is kaptak.

Netanjahu jóslata

Izrael 2005-ben nehéz döntést hozott meg, 

Hozzá kell tenni: ezt akkor Benjamin Netanjahu pénzügyminiszterként ellenezte, és be is nyújtotta lemondását tiltakozásképp. Mint a mára miniszterelnöki székbe került politikus egy Kneszet-beszédében elmondta: „Meg kell állítanunk ezt a gonoszságot. [...] Ne adjatok a palesztinoknak fegyvereket, ne adjatok nekik rakétákat, ne adjatok nekik kikötőket, ne adjatok nekik egy bázist a terrorizmus számára.”

Saron viszont úgy érvelt, hogy demográfiai szempontból Izraelnek „meg kell szabadulnia” egymillió arabtól, és bár nem látott palesztin békepartnert, az egyoldalú kivonulás mellett döntött. Izrael ezen felül az övezetben található többi izraeli települést is felszámolta, az otthonaikhoz ragaszkodó zsidókat az IDF emberei cipelték el.

A Hamász hajnala

A 2006 januári palesztin választásokat ugyan megnyerte a Hamász, 

A Hamász hatalmát, mely ekkorra már egy több terrortámadáshoz köthető militáns iszlamista szervezetként volt ismert, természetesen nem fogadta el a nyugati világ és a Palesztin Hatóság sem, az ezt követő átmeneti időszakot pedig tovább terhelte, hogy az év júniusában a terrorcsoport elrabolt egy izraeli katonát, Gilad Salitot is.

2007 júniusában fegyveres harcok törtek ki a Hamász és a nemzetközi sajtó által mérsékeltnek nevezett Fatah között. A Hamász öt nap alatt átvette a hatalmat a terület felett, a folyamat egyik emlékezetes atrocitása volt, amikor egy velük ellenséges palesztin vezetőt ledobtak egy 15 emelet magas épületről. A harcokban 161 ember hunyt el.

A terrorcsoport azonnal elkezdte bevezetni a korábbi, szekuláris vezetés felszámolását.

a keresztény közösséget, mely a következő években menekülni kezdett, vegzálni kezdték, nem sokkal később az egyetlen keresztény könyvesbolt tulaját meg is gyilkolták. 

A rakétázások is folytatódtak Izraellel szemben, noha szükséges rögzíteni, hogy rakétázások már az izraeli kivonulás előtt is voltak. 2008-'9-ben és 2014-ben izraeli bombázások és hadműveletek indultak a Hamász támadásai miatt, ám a terrorszervezet uralmát nem döntötték meg. A bombázások során Izrael külön figyelt a polgári áldozatok elkerülésére, például a „kopogtatás” módszerével óvta a lakosokat – ezért is értelmetlen Izraellel szemben a „népirtás” vádja.

Gáza napjainkban

Az egész Gázai övezet 365 négyzetkilométer kiterjedésű, ez kétharmadnyi Budapestnek felel meg, noha maga Gáza város területe jogilag csak 45 négyzetkilométerre terjed ki, azaz akkora, mint Monor vagy Tiszaújváros – ezen a területen élt 2017-ben 590 ezer ember.

Mint lapunk is megírta, minden második gázai szegénynek számít a Világbank adatai alapján. Az újjáépítésre szánt anyagokat gyakran nem civil épületekhez használják, hanem a Hamász épít belőlük katonai létesítményeket. Víz és áram terén szinte senki sem jut rendszeres vagy megbízható ellátáshoz. Az EU által segítségként küldött vízvezetékeket is rakétaépítésre használta a terrorszervezet.

A munkanélküliség a gázai fiatal férfiak körében kirívóan magas, 36% körül van. A gazdasági helyzetet az se javítja, hogy az övezet kétmillió lakosából félmillióan a nyolc menekülttábor valamelyikében élnek, ahol különösen rosszak a körülmények.

Másoknak luxus

Eközben a Hamászhoz köthető elit a helyzethez képest elképesztő luxusban él. A felső vezetés vagyonát dollármilliókra becsülik.

Nemrég a South First Responders nevű Telegram-csatorna megosztotta egy izraeli kibucban lelőtt hamászos terrorista fizetési papírjait is: e szerint az izraeliek legyilkolásáért átszámolva mintegy 400 ezer forintos fizetés jár, ez a súlyos nyomorból érkező férfiak számára nyilván kecsegtető ajánlat.

Gázában 2010-ben nyílt pláza, vannak hotelek – köztük luxushotelek is –, de épült egyetem is marokkói forrásokból, a Hamászhoz köthető réteg éttermekbe, szórakozni, magántengerpartokra járhat. A városnak stadionja is van, a Palesztina Stadion, mely 10 ezer fő befogadására képes.

A gázaiak két határátkelőn hagyhatták el a területet, Izrael felé az Erez átkelőn és Egyiptom felé a Rafah átlekőn keresztül. Korábban lehetséges volt Izraelben dolgozniuk is – egyébként egyes hírek szerint néhány kibucról azért volt ilyen jól informálva a Hamász, mert ügynökeik vendégmunkásként kifigyelték azokat.

Nyitóképen: Gázai utcakép (MOHAMMED ABED / AFP)