Korrupciós vádak miatt kell Netanjahunak bíróságra járkálnia
Heti háromszor kell a bíróságon megjelennie a háborúban álló Izrael vezetőjének.
Többet nem „kopogtat" épületek tetején az IDF az izraeli háborúban, de mi ennek a jelentősége a Hamász részére?
A „kopogtatás a tetőn" az Izraeli Védelmi Erők (IDF) által használt kifejezés, amely azt az eddig használt gyakorlatot írja le, hogy nem robbanó vagy kis hatóerejű eszközöket dobnak le a palesztin területeken a célba vett polgári házak tetejére a közelgő bombatámadások előzetes figyelmeztetéseként, hogy a lakóknak legyen idejük elmenekülni a támadás elől. Erre a Hamász azon, jól ismert taktikája miatt volt szükség, mely szerint
a terroristák civil épületekbe, iskolákba, mecsetekbe, óvodákba telepítik katonai létesítményeit.
A gyakorlatot az IDF már alkalmazta a 2008-2009-es gázai háború, és más, későbbi hadműveletek során is. A figyelmeztetések nem csak kisebb hatóerejű robbanások során történtek. Arra is volt példa, hogy izraeli ügynökök hívták fel a ház lakóit, felszólítva őket: meneküljenek. Más esetekben röplapokat dobtak le.
Izrael állítása szerint csak 2008-’09 között 165 ezer telefonhívást tett Gázában, figyelmeztetve a lakosokat. A figyelmeztetés általában 5-15 perccel a komoly támadás előtt történt. A módszer annyira megtetszett egyes demokráciák hadseregének, hogy pl. Amerika is átvette azt 2016-ban, az ISIS létesítményeinek bombázásakor.
Persze olyanok is voltak, akiket nem érdekelt a figyelmeztetés. Nizar Rayan Hamász-vezető egész családjával otthon maradt, és az IDF le is bombázta őket, a támadásban 15 fő hunyt el. Más esetekben a Hamász arra kényszerített civileket, hogy másszanak fel a tetőre, így tántorítva el Izraelt a bombázás elől. Ilyen esetekben a zsidó állam légiereje néha lefújta a bombázást, máskor pedig kisebb hatóerejű eszközöket használt a tetőn, hogy elriassza a civileket.
A gyakorlatot több oldalról érte kritika. Bármilyen furcsán is hangzik, de
jogvédők szerint a kopogtatás módszere nem humánus.
Az Amnesty International például 2014-ben háborús bűnnek nevezte a kopogtatást, mivel abban néha civilek sérültek meg.
Az ENSZ 2009-es Goldstone jelentése szerint pedig a kopogtatás módszere “terrort” jelent az érintett civilekkel szemben. Amerika viszont méltatta a módszert, mint annak példáját, hogy egy hadsereg tényleg próbál tenni valamit azért, hogy mérsékelje a civil áldozatok számát.
Eközben az a kritika is megjelent, hogy
Izrael túl sokat foglalkozik hadseregének nemzetközi megítélésével.
Aszaf Gabor a Makor Rison újságban úgy érvelt 2018-ban, hogy a kopogtatás nem hozza el a remélt eredményt Izrael nemzetközi megítélése terén. Cikke szerint a nemzetközi kritika attól függetlenül erős marad, hogy mit csinál Izrael, így teljesen felesleges a program alkalmazása. Egy másik kritika volt, hogy ezzel a módszerrel voltaképpen felhívták a terroristák figyelmét a készülő támadásra, lehetőséget adtak a menekülésre.
Úgy néz ki azonban, a Hamász ezúttal sikeresen vette rá Izraelt, hogy keményítsen fellépésén: ez egyébként ellentmondásos módon a Hamász érdeke volt, hiszen a PR-háborút csak úgy nyerhetik meg, ha még több halott gyerekről tudnak fotókat felmutatni, mint ahányról most Izrael hozott ki fotókat a brutálisan lemészárolt kibucokból.
A Times of Israel előtt egy izraeli kormányzati forrás tisztázza, hogy
a „kopogtatás” politikája többé nem érvényes.
Izrael az Egyiptomba vezető, rafai határátkelő lezárása előtt arra biztatta a civil lakosságot, hogy távozzanak a Gázai Övezetből, azonban a határátkelőt lezárták, sajtóhírek szerint Egyiptom nem is akarja kinyitni, hiszen nyilván nincsen szüksége kétmillió menekültre a Szentes méretű Gázai Övezetből. A legfrissebb hír, hogy Izrael javasolta: egymillió gázai lakos települjön a Gázai Övezet déli részére, Khan Younis településre. Az ENSZ szerint ez a forgatókönyv elképzelhetetlen, hogy ne járjon humanitárius katasztrófával, de legalább ebben az esetben Izrael a Hámászra foghatná a civil áldozatok többségét, amennyiben a terrorszerv nem teljesíti a kérést.
Összességében a Hamász sikerrel érte el, hogy a gázai civileknek ne legyen hová menniük. A dzsihadista szervezet számára az emberi élet nem érték, ezt már rengetegszer bizonyították, nyilván most sem lesz másképp. A kérdés, hogy Izrael milyen lépéseket fog tenni a civilek életének óvása érdekében - ha egyáltalán vezérlik per pillanat ilyen szempontok a zsidó államot.
Nyitóképünk forrása: Wikimedia Commons