A gázai háborúnak vége – de a miénk csak most kezdődik

Egy fiatal tartalomkészítő nemrég szokatlan csavart adott a „megkérdeztük az utca emberét” műfajának. Párkapcsolatokról és hűségről kérdezte a kamerája elé tévedő New York-iakat, valamint arról, mit tennének, ha el­rabolnák a szerelmüket. Ezután odahívott egy fiatal párt, és bemutatta, a férfi Elija Kohen volt, akit az izraeli Nova fesztiválról raboltak el terroristák 2023. október 7-én. 

A legtöbb videóban szereplő megkérdezett jól reagált a találkozásra, azonban volt egy lány, aki a másfél éven át fogva tartott, szörnyűségeket átélő fiú szemébe mondta, hogy a kínzóit és a barátai gyilkosait nem terroristának tartja, hanem ellenállónak. S ez a lány nincs egyedül, hiszen hírességek és politikusok is hirdetik az ilyen szlo- geneket, akár olyan demonstrációkon, ahol terrorszervezetek szimbólumait lengetik. S ezen az sem fog változtatni, hogy a Donald Trump vezetésével tető alá hozott megállapodás értelmében hazatérhetett az utolsó húsz életben levő izraeli túsz, és e sorok írásakor még úgy-ahogy tartja magát a tűzszünet. Akik korábban azonnali tűzszünetet követeltek, most hallgatnak, vagy azt próbálják megmagyarázni, hogy valójában nem is az volt a cél. Sőt, több helyen, például Spanyolországban folytatódtak a tömegtüntetések, azzal az üzenettel, hogy az oly régóta követelt tűzszünet nem számít. Ez a viselkedés némiképp ellentmond annak, hogy népirtással vádolják Izraelt, hiszen most a Palesztina-párti tömegnek táncolnia kellene a nagyvárosok utcáin. 

Douglas Murray brit szerző az amerikai The Free Press hasábjain azt írta, hogy Izrael megnyerte a maga háborúját, de a Nyugat éppen elveszíti a sajátját. Egy interjúban pedig arról beszélt, hogy két háború zajlott az utóbbi két évben: az egyiket Izrael vívta a szomszédai ellen, és győzött, a másikat pedig a nyugati világ a saját radikalizált, adott esetben a Hamaszt pártoló lakosai ellen. Úgy véli, az Egyesült Királyság, Franciaország és más államok a saját iszlamista és szélsőbaloldali kisebbségüktől való félelmükben ismerték el a palesztin államiságot néhány héttel a tűzszüneti megállapodás előtt. Ezt üres gesztusként és a Nyugat kapitulációjaként értékeli.