1. Nyár vége óta megváltozott a dinamika a magyar belpolitikában. Az addig – valljuk be, erőteljes külső, brüsszeli, információs és médiabeli támogatással – növekvő Tisza megtorpant, a Fidesz átvette a kezdeményezést. Míg előbbinél kémbotrány, az ukrán-szál felfeslése, újságírók bántalmazása és legfőképp az adóemelési és nyugdíjcsökkentési tervek kiszivárgása írta felül a robotikusan erősített trendi-fenszi-slimfites külcsínt, a jobboldal – főleg a digitális térbe berobbanó – kommunikációs mozgásokkal, valamint cselekvő tartalmakkal (családi adókedvezmény és az édesanyák szja-mentességének bővítése, Otthon Start Program, kkv-hitelezés stb.) vette át a kezdeményezést. A Magyar Péter lejtmenetbe kerülését detektáló balos nyilvánosság a Szőlő utcai álhírbotránnyal igyekezett (volna) megfordítani a trendet, de a bolseviki módszereket felvillantó koncepciós eljárás visszafele sült el, bizonyítva, hogy a magát »függetlenobjektívnek« hirdető médiagépezet a legalantasabb eszközöktől sem riad vissza, ha gyámoltjáról van szó. Egyféleképp maguk árazták be előre, mire is lehet tőlük számítani a következőkben.
2. A Tisza hazugságokra építő látszólagos előnye az volt, hogy igyekeztek elhitetni magukról a választókkal: ők a változás, ha valakitől, csak tőlük lehet újat várni a »megmerevedett rendszerrel« szemben. Az elmúlt hónapokban azonban kiderült: a jobboldal valóban képes újat mutatni, új és jó lehetőségeket kínálni – melyek sikeres megvalósítására bizonyítékképp ott vannak az eddigi 15 év programjai, a rezsicsökkentéstől elkezdve a családpolitikán át a 13. havi nyugdíjig. Magyar Péterékről viszont kisült: ők bár tényleg magukban hordozzák a változást, csak éppen annak a rossz verzióját, melyet minden magyar állampolgár a pénztárcáján érezne. A »mocskosfideszezés« katartikusnak hitt élményéből Tarr Zoltán (»nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk«) meg »szakértőik« nyilatkozatai sokakat gyorsan visszarántottak a rögvalóságba.
3. A tiszás lufi tehát elkezdett ereszteni, ezt tükrözik a kutatási adatok is (az Alapjogokért Központnál pl. 47-42-re vezet a Fidesz, más mérvadó intézetek is hasonlókat mérnek). Ennek a trendfordulásnak a szimbolikus – és persze valós térben történő – leképződése a Békemenet, illetve a Magyar Péter háborús menetének statisztikai mérésekkel és cellainformációkkal is alátámasztott, drámai létszámbeli különbsége – ami kétszeres tömeget jelent, már a Békemenet javára. Erre tesz rá, hogy a Békemenet a digitális térben is aratott, nagyságrendekkel több interakciót generálva, mint Hősök terei tiszás performansz.