Más kell ide, gondolták, s elő is húzták a közéleti elfekvőből a pszichológus végzettségű Szily Nórát, aki önként és dalolva vállalta azt a kedves megbízatást, hogy – lágyan körbegurgulázva az ápoltat – bemutatja a Tisza-vezér empatikus emberarcát, Grál-lovagokat megszégyenítő, unikális énjét, a nőkhöz fűződő legendás viszonyát.
Pedig sem coachnak, sem szakembernek nem kell lenni ahhoz, hogy a Holdról, hunyorítva, félhomályban is bárki érzékelhesse: beszélgetőtársa egy virtigli szociopata, beteges hazudozó, nárcisztikus személyiségzavaros, mitomániás manipulátor, egy két lábon járó, szánalmas közhelygyűjtemény. Csak Nóra nem látja mindezt kóros elfogultságában, közéleti vakságában senyvedve.”