A híveknek nyomor és bombázás, a vezetőknek luxusautók: így uralja a Hamász a Gázai övezetet

2005 előtt Gáza gazdasága nagyban függött Izraeltől, a palesztin munkások közül sokan a zsidó államban dolgozhattak. A Brookings Institute leírása szerint már a második intifáda is jelentős változásokat hozott, mivel a terrort követően az izraeliek csökkentették a munkalehetőségeket a palesztinok számára. 2005-ben Izrael kivonult Gázából, egy évvel később a Hamász hatalomra jutott, és 2007-re teljesen átvette az irányítást az övezet felett. A gázai gazdaság gyakorlatilag összeomlott, a Hamász vette át a privát szektort feletti uralmat is. 

A Washington Institute leírása szerint a csoport gyakran bezárásra kényszerítette a vállalkozásokat, hogy megszüntesse a versenytársakat. Emellett arra kényszerítette a tulajdonosokat, hogy olcsón adják el termékeiket, vagy készpénzben és áruval (pl. építőanyagokkal) „járuljanak hozzá” a Hamász kasszájának növekedéséhez. 

Izrael blokád alá vette az övezetet, arra hivatkozva, hogy ne tudjon a Hamász fegyverszállítmányokat behozni a térségbe. Ennek következtében az elmúlt évtizedben Gáza gazdasági helyzete folyamatosan romlott. A blokád miatt piacokhoz való hozzáférés jelentősen korlátozott. 

A Washington Institute leírása szerint a terrorszervezet 2006-ban komoly gazdasági nehézségekkel nézett szembe, és hogy mentse magát, több millió dollár készpénzt csempészett át Egyiptomból. A Hamász alapvetően nem foglalkozik a helyi gazdaság állapotával, hanem mindent megtesz, hogy a Gázába segélyként érkező pénzeket, valamint a Palesztin Hatóság által átutalt összegeket elszívja. 

Szegénység Gázában

Minden második gázai szegény – derül ki a Világbank adataiból. A magas népességnövekedési arány is jelentősen megterheli a Gázai övezet, amúgy is nehéz helyzetben lévő gazdaságát. Az Izrael ellen támadások miatt (az IDF rendszeres légitámadásokat hajt végre az övezetben) állandóan újra kell építeni a lerombolt infrastruktúrát.

Azonban az újjáépítésre szánt anyagokat gyakran nem civil épületekhez használják. Izraeli adatok szerint ugyan nagy mennyiségű építőanyag érkezik Izraelből Gázába (csak 2016-ban több mint 3,5 millió tonna építőanyag), ezeknek jelentős része nem jut el az építőipari vállalatokhoz, hanem a Hamász terroralagutakat épít belőle. 

 A vízminőség és az áramellátás minősége szintén különösen rossz Gázában, ahol szinte senki sem jut rendszeres vagy megbízható ellátáshoz. Az EU által segítségként küldött vízvezetékeket is rakétaépítésre használta a terrorszervezet. 

A munkanélküliség a gázai fiatal férfiak körében kirívóan magas, 36% körül van.

A gazdasági helyzetet az se javítja, hogy az övezet kétmillió lakosából félmillióan a nyolc menekülttábor valamelyikében élnek, ahol különösen rosszak a körülmények.

Luxusban élő vezetés

Miközben a gázai övezetben a gazdasági helyzet drámai, addig a Hamász terrorszervezet vezető tagjai az izraeli irányított rakéták elől külföldi országokba menekültek. Akik pedig maradtak, azok uralják a privát szektort. 

Ahogy az Arab Weekly beszámolt róla 2021-ben: a Hamász vezetői, akik még földalatti harcos csoportként emelkedtek fel a ranglétrán, „utcai ruháikat és motorjaikat üzleti öltönyökre és fényes terepjárókra cserélték”. Például Iszmáíl Hanije a Hamász vezetője Katarban él. Miközben ő az olajország vendégszeretetét élvezi, addig a gázai lakosság annak a pénznek a maradékából él, amit a Hamász vezetése nem nyel el. 

Ha felbukkan valahol, mindig drága öltönyben és biztonsági őröktől körülvéve fotózzák le. 

Khaled Meshaal, a Hamász korábbi vezetője, (aki mára globális dzsihádot hirdetett) szintén Dohában, kényelmes kanapéjáról akarja lángokba borítani a világot. 

A Weekly által megszólaltatott gázai palesztinok ugyan elégedetlenségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a Hamász elnyeli a Gázába áradó pénzeket, de nincs jelentős ellenállás a kemény kézzel uralkodó terrorcsoport ellen.

Izrael a támadás óta minden éjszaka légicsapásokat hajtott végre Gázában. Ha Izrael bevonul az övezetbe, ugyan nagy esély van rá, hogy a Hamász rémuralma véget érhet, de kérdés, hogy a háború után mi marad Gázából. 

Nyitókép: Iszmaíl Hanije/Anadolu via AFP