Rekonstruáltuk: így néz ki egy Hamász-rajtaütés – Somkuti Bálinttal vettük végig lépésről lépésre

Nemrég a CNN-en sikerült rácsodálkoznia, hogy a Hamász lényegében az orruk előtt képezte ki a későbbi támadókat, a határtól nem messze; s hogy ennek ellenére az izraeli hadsereg mégsem vette észre, mi zajlik alig egy mérföldnyire a gázai határtól. 

A felelőskeresést természetesen most érthető módon háttérbe szorítja a megoldandó feladat: Gáza lerohanása, és egy olyan bosszúcsapás kivitelezése, amely az izraeli remények szerint hosszú időre megtöri a szervezetet.

Addig is viszont érdemes lehet áttekinteni, mi és pontosan hogyan történt a nevezetes támadás során, s ebben régi ismerősünk, Somkuti Bálint, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója siet segítségünkre.

***

Az első és legfontosabb dolog – mondja a szakértő – hogy

„Ha bejárhattak oda, mint takarítani vagy bármi, akkor nézték, hogy ki mit csinál, hányan vannak bent, milyen a napi rutinjuk” – példálózik.

Ha erre nem volt lehetőségük, akkor könnyen lehet, hogy távcsővel, drónnal figyelték a bázist. Lehet, hogy izraeli arabok jártak be, és ők adták le a drótot, lehet, hogy az irániak segítettek, és figyelték meg őket elektronikai hírszerzési eszközökkel, például, hogy hány telefonkészülék van bent, hányat használnak, milyen rendszerességgel és hol – „egyszóval nagyon sok fajta variáció van arra, hogy hogy derítették föl a bázisnak a belső életét”, sorolja Somkuti.

A Hamász emberei pontosan tudták, mire számítsanak

Somkuti emlékeztet: terroristák még azt is tudták, hogy mit csinálnak a bázison egy rakétariadó esetén: hogy felveszik a katonák a sisakot, és elvonulnak egy helyre – mint kiderült, sokan úgy estek el, hogy fegyver sem volt a kezükben – a miközben a szirénák annyira hangosak lesznek, hogy a lövések, de a kisebb robbanások zaját is elnyelik. Az izraeliek nem kicsit hibáztak a szakértő szerint „Gázából számtalan ilyen támadás történt, ami ellankasztotta az izraelieket, akik kényelemből és megszokásból reagáltak rá, ami óriási hiba egy katonától.

A következő lépésben készítettek egy haditervet a támadásra, összerakták a módszertant. Ez a terv azon alapszik, hogy milyen erők vannak bent, nekik milyen erőik vannak, és hogy milyen lehetőségeik vannak a műveletre, mik a lehetséges forgatókönyvek, mondja Somkuti. „Látszott, hogy két vagy három csoport támadta meg ezt a bázist, és a legutolsó – az egyébként a támadók hátát biztosító – csoport csinálta a felvételt”. Aztán miután kiderült, hogy nem jön az izraelieknek erősítés, és nincs rájuk szükség a harcban, így dokumentálták az eseményeket, amikor a harc a bázison mér lényegében véget ért – itt készültek a propaganda-alapanyagok, húzza alá.

Először egy olyan dróntámadást hajtottak végre, mint amit Ukrajnában is sokszor látunk, ezzel felrobbantották az őrtornyot, utána a légvédelmi riadó árnyékában megrohanták a bázist, volt, akiket álmukban végeztek ki. Ezt követte a behatolás – miközben a kisebb robbanások zaját is elnyelte a sziréna; gépkarabélyokkal, géppuskákkal és vállról indítható rakétákkal, teljessé téve a zűrzavart odabent.

Profi hadseregként működtek

a szervezet harcosai – fájdalmas és szomorú – modern könnyűgyalogságként működtek, ez óriási meglepetés.

Vagy kiképzővideók vagy kiképzők érkezhettek akár Iránból, akár Libanonban, akár Gázában kaptak felkészítést, vélekedik Somkuti, aki szerint ez azért különleges dolog, „mert az arab milíciákban az a fajta katonai fegyelem, ami alkalomadtán a többiekért való önfeláldozást, a csapatban való mozgást jelenti, nagyon nehezen kialakítható, több okból, elsősorban civilizációs okokból kifolyólag”. Tehát itt egyértelműen sikerült megteremteni a felvételt és átadni a csapatkohéziót, együttműködést, koordinációt, ami korábban nem volt jellemző egy ilyen típusú alakulatra, teszi hozzá.

„Klasszikus gerillaakció volt a katonai támaszpontokon való rajtaütés, minden gerilláktól elvárható katonai erényt felmutattak, ami elvárható”.

Ráadásul, hangoztatja Somkuti, a terroristák azért voltak sikeresek, mert egyszerre mindenhonnan támadtak, túlterhelve az izraeli védelmi rendszert: „támadtak szárazföldön, levegőből, motoros siklóernyőkkel, motorcsónakokkal, minden irányból”.

Porig rombolják majd Gázát

Állítólag – meg nem erősített hírek szerint – volt egy kibuc, ahova húsz izraeli katonát küldtek helikopterrel, akikkel fél órás tűzharcban végeztek, vagyis nem csak mozogni és álló célpontokat tudtak sikeresen leküzdeni, de a klasszikus gyalogos harcászatban is jól teljesítettek.

1000-1500 terrorista vett részt ez két zászlóalj, vagy egy gyenge dandárnak is nézhetjük a logisztikai támogatással. Ezért nagyon kritikus, hogy az izraeli hadsereg mit lép, mert ha támadásban ilyen képességeket mutattak fel, akkor a saját területük védelmében még ennél is sokkal durvább következményekkel járhat egy gyalogsági harc, ahol nem érvényesül az izraeli tüzérségi fölény.

Miközben azt is látjuk, hogy paradox módon még az izraeli hadsereg is jobban figyel a palesztin civil lakosságra, vagyis a Hamásznak mindegy, mennyi a polgári áldozat, eközben nincs hova hátrálnia. „Az izraeli hadsereg valószínűleg úgy fog eljárni a szárazföldön, mint az amerikaiak: miután a légicsapásokban minden terrorista célpontot megsorozott, megindul a gyalogság, ahol lőnek rájuk, ott igyekeznek kifüstölni őket, ha nem sikerül, kérik a tüzérségi vagy légitámogatást, és porig rombolják az adott épületet, s mennek tovább a következőig”.

Nyitókép forrása: