Ganc alapvetően centrista politikus, de kemény kezű is, korábbi kampányvideójában azzal reklámozta magát, hogy 2014-ben a bombázásokkal „visszaküldte Gázát a kőkorba”. Ganc egyébként magyar-zsidó felmenők sarja, apja szovátai, anyja mezőkovácsházi származású.
Netanjahu kritikusainak egy részét is „közel tartja”
Nyilván a két volt vezérkari főnök csatlakozása adhat komoly tapasztalatot Netanjahu háborús kabinetjének, ráadásul a miniszterelnök így kritikusainak egy részét is „közel tartja”, a felelősségben osztoznak. Tegnap (október 14-én) viszont Avigdor Liberman és pártja, a Jiszrael Bejtenu is csatlakozott a kormánykoalícióhoz sajtóhírek szerint (de nem csatlakozott Netanjahu szűkebb háborús kabinetjéhez). Liberman szintúgy keményvonalas álláspontot képvisel palesztin-kérdésben, ráadásul kiváló orosz kapcsolatokkal rendelkezik, ami talán nem érdektelen, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök lényegében a nácikhoz hasonlította az izraeli hadsereget.
Liberman továbbá korábban védelmi miniszter is volt, tehát még több szakértelmet hozhat a kormányba.
Liberman és a fentiek képviselőivel együtt a kormánykoalíciónak már 82 képviselője lehetnea 120 fős Kneszetben, ami nem csak komoly felhatalmazás jelent, de azt is mutatja, hogy Netanjahu nemzeti-vallásos szövetségesei – akik eddig zsarolhatták az ingatag többséggel rendelkező miniszterelnököt – vesztettek befolyásukból. Eközben sajtóhírek szerint Liberman csatlakozása még nem megerősített, Liberman visszeső lemondóként ismert, könnyen lehet, hogy mégsem lép be.
Izrael végre valahára nemzeti egységet kommunikálhat kifelé, és az ellenzék soraiban is megosztottság született, hiszen Jair Lapid, az ellenzék – szintúgy magyar származású – centrista vezére, bár jelentkezett, hogy csatlakozna a koalícióhoz, nem került be: igen egyértelmű jelzés volt ez arra, hogy még ilyen válságos időben sincsen szükség a kritikusai által komolytalannak tekintett ex-miniszterelnökre. (Lapid egyébként 181 napig volt miniszterelnök, ami a valaha volt legkevesebb ideig „regnált” izraeli miniszterelnökké teszi őt, ha csak nem számoljuk Jigal Alont, aki 1969-ben 19 napig ügyvezető miniszterelnök volt).
Netanjahu láthatóan sokat nyert a kormány kibővítésével, noha kérdéses, hogy bármit meg tud-e még menteni politikai karrierjéből Izrael történetének legsúlyosabb terrortámadását követően.
Az is lehetséges, hogy mint 1967-ben, voltaképpen utódját neveli most ki – akaratlanul.
Nyitókép: Ohad Zwigenberg / POOL / AFP
***