Mintha közeledne a béke...

„Mintha közeledne a béke… vagy mégsem? Egy hír: az ukrán ellentámadás első két hetében Kijev a fegyverei és katonái 20 százalékát vesztette el, köztük számos csúcskategóriás NATO-országból származó eszközt, adta hírül az Origó a The New York Timesra hivatkozva. Eszerint a hónapokig előkészített ukrán ellentámadás kudarcba fulladt, sőt az orosz erők mentek át támadásba a front több szakaszán. A dél-donecki, artemivszki és zaporizzsjai fronton több mint egy hónapja kezdődő ukrán ellentámadás során Kijevnek a NATO által kiképzett és nyugati felszereléssel, köztük a széles körben hirdetett Leopard harckocsikkal felfegyverzett dandárjai gyakorlatilag elfogytak.

Mint Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter július 11-én kijelentette, az ukrán fél veszteségei meghaladták a 26 ezer katonát, 1244 harckocsit és több ezer egyéb felszerelést, köztük 21 repülőgépet és hat helikoptert. Az elpusztított felszerelések között 17 Leopard, öt francia AMX kerekes harckocsi és 12 amerikai Bradley BMP, 43 M777-es tarack és 46 önjáró löveg volt Lengyelországból, az Egyesült Államokból és Franciaországból.

Akár meg is állhatott volna a harc, de lapzártakor két ukrán drón robbant fel a Krímbe vezető hídon, és megölt egy autóban utazó házaspárt, kislányuk azonban életben maradt. Ez a hőstettnek aligha nevezhető terrortámadás sajnos nem visz közelebb az áhított békéhez, a civil orosz házaspár értelmetlen halála csak még reménytelenebbé teszi a már minden szempontból reménytelennek látszó helyzetet. A Nyugat továbbra is küldi a fegyvereket, és amíg van ukrán katona, aki használja őket, addig úgy fest, küldeni is fogja. A gazdaságilag egyre erősebb Oroszország népe pedig még elszántabban áll ki az egyesült Nyugattal szembeszálló harcosok mellett. Az ukrajnai proxyháború mind félelmetesebben emlékeztet a NATO dicstelen afganisztáni hadjáratára és annak még dicstelenebb végére, ahol az amerikai csapatok maradéka mindent hátrahagyva, fejvesztve menekült ki a kutyaszorítóból.

Oroszország azonban nem Afganisztán. Katonai, gazdasági és kulturális ereje ezerszerese az afgánnak, vagy még annál is több. Ezt a háborút sem Amerika, sem az alávetett NATO nem lesz képes megnyerni. Ma már ugyanis nem az a kérdés, hogy ki nyeri meg a háborút, hanem az, hogy a kényszerű fegyverszünetet egy afganisztáni mintájú gyáva kimenekülés vagy esetleg egy valamivel méltóságteljesebb tárgyalássorozat követi-e. Egyelőre azonban úgy fest, hogy a Nyugat az amerikai nyomás hatására nem képes a tényekkel szembenézni, továbbra is bármilyen áldozatra hajlandó a harcok folytatásához, abban reménykedve, hogy talán mégis rosszul látják a dolgokat, és az oroszok egy szép napon váratlanul kapitulálnak. És akkor hirtelen minden szép és jó lesz: Ukrajna belép a NATO-ba és az Európai Unióba, és leckét ad a boldog Nyugatnak demokráciából…”

Nyitókép: MTI/EPA/Atef Szafadi