Országos sztrájkoktól a megfizethetetlen gyógyszerárakig: egyre több európai országban kerül krízisbe az egészségügy rendszere.
Június 14-re országos sztrájkot hirdettek a német gyógyszertárak, hogy felhívják a kormány figyelmét a gyógyszeripar problémáira és a dolgozók nehézségeire. De nem Németország az egyetlen Nyugat-Európában, ahol gond van a gyógyszerellátással, vagy éppen az egészségügyben dolgozók túlterheltségével. Csak az elmúlt egy héten több olyan hírrel is találkozhattunk, hogy bajban van az egészségügy Franciaországban és Portugáliában is. De mi állhat a problémák hátterében, és hogyan próbálják megoldani az egyes államok?
Ki gondolta volna, hogy Európában pont Németország gyógyszeripara lesz nagy gondban 2023-ra? Igaz, a probléma már tavaly felütötte a fejét, amikor a háború kitörése és az infláció következtében több gyártó is alapanyaghiányról, a forgalmazók pedig ellátási hiányról számoltak be. Ráadásul több gyógyszertár elhagyta az országot, mivel a németországi gyáraknak túl szigorú követelményeknek kell megfelelniük. Június 14-én pedig
hogy felhívják a kormány figyelmét az iparág nehézségeire. Ezen a napon csak az ügyeleti gyógyszertárak tartottak nyitva.
A tüntetést szervező Német Gyógyszerész Kamarák Szövetsége (ABDA) azzal vádolja a kormányt, hogy nem foglalkozik, a gyógyszeripar ellátási nehézségeivel, az alacsony foglalkoztatottsággal és azzal, hogy a gyógyszerészek alul vannak fizetve. Szerintük a kormány nemcsak, hogy nem segíti, de tovább nehezíti a dolgozók helyzetét, akiknek nem túl biztatóak az anyagi kilátásaik, és egyre több gyógyszertárat kénytelenek bezárni. A szövetség példaként említette a túlzott bürokráciát, és azt, hogy a növekvő infláció ellenére a gyógyszertárak által beszedhető egészségbiztosítási díj semmit nem emelkedett. Emellett komoly gondot jelent a munkaerőhiány is, hiszen a gyógyszeripar egyre kevésbé vonzó pálya a fiatalok számára.
Nemcsak Németország, Franciaország is szenved az egészségügyi dolgozók hiányától. A párizsi parlament kedden tárgyalt egy törvényjavaslatot, amely az „egészségügyi sivatagok” problémáját igyekszik orvosolni. A jelenség elnevezése abból származik, hogy az országban több olyan terület is van, ahol a lakók egészségügyi intézmények hiányában nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz.
ami azt jelenti, hogy évente legfeljebb kétszer van lehetősége egészségügyi szakemberrel konzultálni. A franciák 44 százalékának legalább háromnegyed órát kell utaznia, hogy eljusson egy gyermekorvosi, szemészeti, nőgyógyászati vagy pszichiátriai rendelőbe.
A törvénytervezetet benyújtó Frédéric Valletoux azt javasolta, hogy a magánegészségügyi intézmények működjenek együtt az állammal, a pályakezdő orvosoknak megtiltanák, hogy részmunkaidőben dolgozzanak, az egyetem harmadik évétől pedig már lehetőségük van elhelyezkedni az egészségügyben, amennyiben elfogadják, hogy az orvoshiányban szenvedő területeken vállaljanak munkát. A kormány és a képviselők nagy része támogatja a kezdeményezést, ám az ellenzők szerint az orvosok áthelyezése nem megoldás, hiszen az országban sehol sincsen „túl sok” orvos.
A probléma tehát inkább az egészségügyi szakemberek hiánya. Ez pedig az 1970-es évekre vezethető vissza, amikor egy numerus clausus törvénnyel limitálták az orvosi egyetemre felvett hallgatók számát, mivel akkor úgy látták, túl sok egészségügyi szakembert képeznek. A 2000-es évek elejére már markánsan érezhető volt az intézkedés negatív hatása, mára pedig eljutott a mélypontra, hiába emelték meg évről évre az egészségügyi képzésekre felvehető emberek számát.
Portugáliában nem a munkaerőhiány, hanem a gyógyszerárak okoznak komoly gondot a családoknak. A Lisszaboni Egyetem friss kutatása szerint a kevesebb, mint 800 eurós havi jövedelemből élő családok fele nem engedheti meg magának, hogy megvásárolja a szükséges gyógyszereket. A jelenség elsősorban az időseket érinti. A portugál SIC Notícias szerzője szerint az eredmény igencsak aggasztó, és rosszabb a helyzet, mint tíz évvel ezelőtt, amikor legutóbb komoly gazdasági válság volt az országban. Akkor a szegény családok közel negyede nyilatkozta, hogy nem tudja megvenni a szükséges gyógyszereket. Ez az arány az elmúlt években javulásnak indult, ám 2023-ra 50 százalékra emelkedett.
Ha körbenézünk Európában, a legtöbb országban hasonló aggasztó jelenségekkel szembesülhetünk.
Az unió tagállamai különböző módszerekkel igyekeznek javítani a helyzeten, és szinte nincs ország, ahol ne lenne terítéken az egészségügy problémája. Németországban a túlzott bürokrácia elkerülésére júliustól bevezetik az e-receptek rendszerét, ami ez esetek 80 százalékában lehetővé teszi, hogy az egészségügyi biztosítással rendelkező állampolgárok az interneten keresztül írassák fel a gyógyszer receptet. Ezzel nemcsak az orvosokat tehermentesítik, de a gyógyszertári dolgozók munkáját is jelentősen megkönnyítik. Emmanuel Macron áprilisban bejelentett száznapos akciótervének egyik fő pontja az egészségügyi rendszer javítása volt. A köztársasági elnök ígéretet tett újabb kórházak építésére, az egészségügyi dolgozok fizetésének megemelésére, és arra, hogy év végére nem lesz krónikus beteg, aki ne részesülne megfelelő orvosi ellátásban.
„Az egészségügyi rendszerünket teljesen át kell építeni. Decemberre 600 000 krónikus betegnek lesz háziorvosa, akiknek jelenleg nincs. Továbbá jövő év végére csökkentjük a sürgősségi szolgálatokra nehezedő nyomást” – ígérte Macron.
De hiába az intézkedések,
hosszútávon Európában, ami csak újabb és újabb feladatokat fog róni az egyre kevesebb orvosra. Ezért inkább azon kéne elgondolkodni, hogyan lehetne vonzóvá tenni a fiatalok számára az orvosi pályát, és hogyan lehetne visszafordítani az elöregedés folyamatát.
Nyitókép: sztrájkoló gyógyszertár Németországban (Erbil Basay / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)