Már a hatpárti ellenzéki együttműködés megszületésekor kérdéses volt, hogy egy olyan, pusztán hatalomtechnikai okokból összeálló koalíció, amelyben a liberálisoktól a konzervatívokon át az iszlamista mindenki megtalálható, képes lesz-e olyan alternatívát felvázolni a választóknak, amely túlmutat azon a jelszón, hogy „Zárjuk le az Erdogan-korszakot” – mondta a Mandinernek Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója, a török elnökválasztás vasárnapi, második fordulóját értékelve.
A választási eredmények pedig azt mutatták, hogy ez az ellenzéki formáció nem működőképes, a parlamenti választások esetében már az első körben megszerezte a többséget az Erdogan által vezetett koalíció – tette hozzá.
Egyértelmű győzelem
A török Legfelsőbb Választási Tanács (YSK) elnöke, Ahmet Yener vasárnap este jelentette be, hogy a közel végleges adatok alapján
Recep Tayyip Erdogan hivatalban lévő államfő nyerte az elnökválasztás második fordulóját.
A választás második fordulójában Erdogan 52,14 százalékot szerzett, míg az ellenzéki jelölt, Kemal Kilicdaroglu, a Köztársasági Néppárt (CHP) elnöke a voksok 47,86 százalékát kapta meg.
Erdogan már vasárnap bejelentette győzelmét, amelyhez Orbán Viktor magyar miniszterelnök is gratulált.
Az elnökválasztás során azért kellett második fordulót tartani, mert a május 14-i első fordulóban egyik indulónak sem sikerült abszolút többséget szereznie. Az első fordulóban a hivatalban lévő elnök 49,51 százalékot kapott, Kemal Kilicdaroglu 44,88 százalékkal lett második, míg a harmadik jelölt Sinan Ogan, a voksok 5,17 százalékát szerezte meg.
Nincs mobilizáló erő
Biró András kifejtette: noha a jelenlegi elnök pártjának, az AKP-nak, ez volt a legrosszabb választási eredménye az elmúlt húsz évben, a vele koordináltan induló nacionalista MHP szereplése ezt kompenzálta. Azok a szavazók ugyanis, akik csalódtak az AKP-ben, nem az ellenzékhez vándoroltak, hanem a Erdogan hasonlóan nacionalista, iszlamista ideológiát valló szövetségeséhez.
Az ellenzék nem tudott tőkét kovácsolni ebből a helyzetből. Biró András szerint ez a választás is azt támasztja alá, hogy – ahogy Magyarországon is – egy szélsőbaltól a szélsőjobbig terjedő,
a társadalom mindenféle színét és csoportját képviselni akaró összefogás nem tud sikeres lenni.