Miért akar Spanyolország szocialista vezetése minél hamarabb országgyűlési választásokat? – Itt a válasz!

Görög Álmos írása

„Enyhén javuló gazdasági mutatók és identitáspolitikai összecsapások között arról kell dönteniük a spanyoloknak, hogy küldenek-e egy erős jelzést a legtöbb régióban és nagyvárosban hatalomban lévő, ugyanakkor korrupciós és kokainbotrányokba keveredő szocialista pártnak” – írtuk a május 28-i spanyolországi helyhatósági választást beharangozó cikkünkben. 

Piros lapot mutattak fel a szocialistáknak

Végül 63 százalékos részvétel mellett – amely helyhatósági választáshoz képest magas, azonban a négy évvel ezelőttitől másfél százalékkal elmarad – kicsivel több mint nyolcmillióan támogatták a két jobboldali pártot, a Néppártot (PP) és a VOX-ot összesen. (Ebből hétmillió szavazat a Néppártra ment.) 

A jelenleg kormányzó Szocialista Párt (PSOE) 6,2 millió voksot kapott, ami a szavazatok 28,1 százalékának és egy stabil második helynek felel meg, azonban új fejlemény, hogy

A sokáig harmadik-negyedik erőnek számító Ciudadanos például egyetlen regionális parlamentbe sem jutott be. Összesen 380 helyet tudott szerezni a háromszintű spanyol rendszerben – autonóm közösségi parlamentek, tartományok, települések –, amely 2400-val kevesebb a négy évvel ezelőtti 2700-nál, és gyakorlatilag a centrista párt teljes megsemmisülését jelenti. 

Szintén óriási veszteségeket szenvedett a szélsőbaloldali Podemos, amely – bár együtt indult egy másik baloldali párttal –elvesztett minden olyan jelentős helyet, ahol eddig hatalmon volt, csak Navarrában van esély arra, hogy hatalmon marad a koalíciós tárgyalások után.

Így Spanyolország harmadik politikai erejévé megkérdőjelezhetetlenül a 2013-ban alapított, Santiago Abascal vezette VOX vált.

Igaz, a jobboldali tömörülés még jelentősen el van maradva a két nagy történelmi párttól: a Néppárt és a szocialisták összesen a szavazatok hatvan százalékát gyűjtötték be.

De mögöttük egy stabil középpártnak nevezhető országos formáció maradt,

„A VOX mára az alternatíva abszolút meghatározó pártjává vált” – értékelte az eredményeket a pártelnök, aki ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a mindent eldöntő faktor az lehet, hogy merre orientálódik a Néppárt, amelynek galíciai származású, „CDU-jobobldali” elnöke, Alberto Feijóo korábban nem zárta ki egy PSOE-vel kötött nagykoalíció lehetőségét sem. Abascal szerint a PP-nek „választania kell az alternatíva vagy a folytatás között”.

Az egyetlen dolog, amely miatt a VOX szomorkodhat, hogy Madridban akkora fölénnyel nyert a népszerű néppárti politikus, Isabel Díaz Ayuso, hogy nem lesz szükség koalíciós partnerre.

Az általunk korábban is meginterjúvolt Jorge González-Gallarza szerint Ayuso sikere abban rejlik: a Néppárt hagyományosan erős a középkorúak és a kicsit idősebbek között Madridban, de az utóbbi években a fiatalabb generációk között is növelni tudta a népszerűségét, méghozzá a Covid-járvány menedzselése miatt. Madridban a járvány idején igyekeztek elviselhetővé tenni a korlátozásokat – a szükséges intézkedések meghozatala mellett. A 44 éves Ayuso a VOX-szavazók körében is nagyon népszerű, Eduardo Fernandez Luina, a Fundacion Disenso tanulmányi vezetője szerint a madridi néppárt 1.586.985 szavazatának húsz százaléka jöhetett alapvetően VOX-osoktól.

A Néppárt a madridi főpolgármesteri széket is abszolút többséggel nyerte el.

Volt hatása a korrupciós és kokainbotránynak – csak pont nem ott, ahol kitört

Összegezve: a kormányzó szocialista párt 12-ből mindössze három szárazföldi autonóm közösségben, a hagyományosan baloldali Asztúriában, Extramadurában és Kasztília-La Manchában tudott az első helyen végezni, de ebből csak két helyen tud majd helyi kormányt alakítani: Extremadurában a jobboldali koalíciónak lesz többsége.

A szocialisták behúzták a Kanári-szigeteket is, pont azt a régiót, ahonnan azok a képviselőik származnak, akikről kora tavasszal robbant a hír: üzletemberek fizették le őket azért, hogy közbeszerzéseken nyerjenek, törvénytelenül európai uniós forrásokhoz jussanak, illetve, hogy elkerüljék a koronavírus-járvány alatt a hatósági ellenőrzéseket.

A gyanú alapján az üzletemberek – a baloldali politikusoknak szánt – 61 ezer euró kenőpénzt adtak át a spanyol csendőrség vezetőjének, aki azt otthonában, cipősdobozokban rejtegette. Ezen felül kokainos bulikat szerveztek négycsillagos hotelekben olyan luxusprostituáltak társaságában, akiket a képviselők katalógusokból választottak ki maguknak. Az orgiákról, legalábbis azok kokainfogyasztásos részéről fényképek is nyilvánosságra kerültek.

Az andalúziai városban ezzel egy 1999 óta tartó baloldali uralom – amely csak egyszer szakadt meg, 2011- 2015 között – érhet véget.

Emellett a hagyományosan baloldali Andalúziában is kék (a Néppártot jelző) pontokkal van tele a választási térkép: Sevilla mellett Cordoba, Huelva, Cádiz, Málaga, Granada és Almería népe is a jobboldalnak szavazott bizalmat, ráadásul számos helyen abszolút többséggel. 

A PSOE eggyel kevesebbet, 10-et gyűjtött be, a jelenlegi polgármester, Ada Colau pártja pedig 9 helyet szerzett. A PP itt nem rúgott labdába nem meglepő módon, mindössze négy helyet szereztek. A legvalószínűbb forgatókönyv a katalán fővárosban az, hogy a JUNTS, a PSOE és Ada Colau pártja formál hármas koalíciót – és Colau marad a városvezető.

Mi jöhet július után?

Ismert: a súlyos vereség után Pedro Sánchez kormányfő bejelentette: december helyett júliusban tartják az országgyűlési választásokat.

És hogy mit jelentenek ezek az eredmények a jövőre nézve, az országos választások szempontjából? Eduardo Luina szerint a jelenlegi erőviszonyok alapján a 350 fős Kongresszusban 130 fős lehet a következő néppárti frakció, a szocialisták bőven bemennek majd száz mandátum alá (80-90 hely). A harmadik erővé váló VOX pedig megőrizheti, és kicsivel gyarapíthatja képviselői számát, amely 50-60 mandátumot jelenthet. A szélsőbaloldali blokk, a Podemos-szal az élen csúnyán bezuhanhat, körülbelül 30 helyet érhetnek el. A többi képviselői hely marad a regionalista (elsősorban baszk és katalán) pártoknak.

Ha ez így realizálódik júliusban, az három lehetséges forgatókönyv számára nyitja meg az utat:

1. VOX-PP koalíció. (A néppárt jelenlegi vezetése azonban ettől hivatalosan elzárkózik.)

2. PP-PSOE nagykoalíció. Ez már kicsit valószínűbb, mindkét nagy párt részéről utalgattak erre korábban.

3. Kisebbségi néppárti kormányzás. Erre is volt már példa az ország történetében, Mariano Rajoy miniszterelnöksége idején a kétezertízes években.

Akit érdekelnek a részletes eredmények, itt érheti el őket.

Nyitókép: Fabrice COFFRINI / AFP