Jorge González-Gallarza spanyol közgazdász a University College Londonban végzett, a madridi Fundación Civismo kutatója, az MCC vendégoktatója, írásai jelentek meg a Wall Street Journalban, a National Review-ban és a The American Conservative-ban többek között.
***
Hogyan látja a sajtószabadság helyzetét Magyarországon?
Az összes tisztességtelen, politikai indíttatású rágalom közül, amit a globális liberalizmus rendszeresen Magyarországra hány, talán ez a leghazugabb. Magyarországon szabad média-ökoszisztéma van. Ha szabadabbá is válhatna, az a fejlődési lehetőség minden európai országban is megvan – és van, ahol, mint Németországban, még több házi feladatot kell elvégezni. Magyarországon bárki, aki rendelkezik a szükséges újságírói tudással és anyagi tőkével, indíthat egy médiavállalkozást, hogy úgy tudósítson az eseményekről, ahogyan ő jónak látja. Nincs semmiféle állami cenzúra. Ha lenne, akkor a liberális Magyarország-gyűlölők által színlelt felháborodás a többszörösére nőne, mesterségesen gerjesztve, ahogy már most is megy. Szóval, mi a javítanivaló? Nos, az igaz, hogy több magyar mágnás támogatja Orbán politikáját. Ettől a média ökoszisztémája valamilyen módon manipulált? Nem, hacsak nem gondoljuk, hogy ugyanez történik Németországban is, ahol a médiavilág sokkal koncentráltabb (az Axel Springer a napilapok piacának 24%-át ellenőrzi).
A lényeg a következő: a magyar baloldal, amely nem tudta legyőzni Orbánt a választásokon,
az EU-t és a globális baloldali-liberális NGO-komplexumot hívta segítségül,
hogy az Orbán-kormányt a szabad sajtó elhallgattatásával vádolja. A vádak azért hamisak, mert az ellenzéknek is van saját médiája bőven. Ahelyett, hogy befeketítenék riválisukat, inkább az ő ravaszságát kellene utánozniuk a média felhasználásában.
Magyarországot valóban a „jogállamiság” vagy a családok védelme miatt bünteti az EU?
A „jogállamiság” az az ürügy, amit a baloldali-liberális ellenzék Brüsszelben és Budapesten kitalált, hogy ideológiai háborút folytasson a magyar kormány ellen. Ismétlem, Magyarországnak talán van még mit fejlődnie a hatalmi ágak megfelelő szétválasztásának és a bírák függetlenségének biztosításában – mint minden más európai országnak. Hogy csak egy példát mondjak: hazám, Spanyolország meglehetősen rosszul áll a jogállamiság terén. Pedro Sánchez miniszterelnök jelenlegi baloldali koalíciója megtömte a bíróságokat, megreformálta a büntető törvénykönyvet a szeparatista szövetségesei javára, és egy korábbi igazságügyi minisztert nevezett ki főügyésznek, aláásva ezzel a hatalmi ágak szétválasztását és a független igazságszolgáltatást.
Akkor miért nem aggódik Brüsszel Sánchez „jogállamisággal” kapcsolatos teljesítménye miatt?