Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Vukics Ferencet, a Nemzetvédelmi Szabadegyetem Alapítvány alapítóját kérdeztük háborúról, érdekekről, politikai és katonai ambíciókról.
Továbbra sem enyhülnek a harcok az orosz-ukrán fronton. Sőt, bizonyos mozgások arra utalnak: az oroszok döntésre akarnak vinni bizonyos frontszakaszokat, ezért nagyon erős tüzérségi támadást intéznek az ukrán védők ellen, leginkább Bahmut és Marinka környezetében. Eközben egyes szakértők arra utalnak, hogy az ukrán ellentámadás első szakasza már elindulhatott, mivel az elmúlt napokban hirtelen megnövekedtek az ukrán támadások száma orosz logisztikai célpontokkal szemben.
A háborúban álló felek lehetséges lépéseiről, az eszkaláció és atomháború veszélyéről, illetve Európa jövőjéről kérdeztük Vukics Ferenc katonai szakértőt, a Nemzetvédelmi Szabadegyetem Alapítvány alapítóját.
***
„Nincs olyan, hogy ne lennének ártatlanok egy fegyveres küzdelemben. A legrosszabb, ami most megtörténhet, mikor érezhetjük, hogy a dolgok nincsenek rendben és nem a megfelelő irányba haladnak, az az lehet, mikor felszámoljuk a kapcsolatot a velünk egyet nem értőkkel.
Ha kimondják a felsőbb hatalmak, mostantól nem beszélhetünk kínai vagy orosz vezetővel, a felek között nem lehet párbeszéd”
– kezdte a beszélgetést Vukics Ferenc.
Léteznek-e egy háborúban forgatókönyvek, így Ukrajnában, érdeklődtünk, mire a szakértő azt válaszolta: „a háborúkat mindig ügyesen végig szokták gondolni, de általában az első puskalövésnél vagy ágyúdörrenéskor rájönnek a döntéshozók, hogy a folyamatok teljesen más irányba tartanak. Az előzetesen elvégzett tervezések csak arra voltak jók, hogy hogy az erőforrásokat áttekintettük, de ezután jön egy válságmenedzsment”.
Azzal folytatta, az egész emberiség érdekelt, hogy egy atomháború semmiképp ne jöjjön létre, „de ehhez az emberiségnek tenni kell.
Jelenleg azt látom, hogy mindenki behúzott nyakkal várja, hogy mi történik, merre lépnek tovább a harcok”
– szögezte le a Mandiner.hu-nak Vukics Ferenc.
A katonai szakértő ezután azt hangoztatta, hogy aki a világot vezetni akarja és meg akarja annak határozni a viszonyrendszerét, annak felelőssége van. Legyen ez a vezető Kijevben, Moszkvában, Párizsban, Londonban vagy Washingtonban. „A katonáknál ezt úgy mondják, hogy a parancsnok felelős mindazért, amit megtett vagy megtenni elmulasztott. Az az elvárásunk a politikai elittel kapcsolatban, hogy ezt a feladatot megoldják, megfelelő mód cselekedjenek. A legfontosabb dolog,
hogy az élet nyerni tudjon és továbbhaladni.
Ha ezt az egyszerű elvet nem tanuljuk meg, akkor nagy valószínűséggel az emberiségnek nem lesz túl sok jövőképe” – jegyezte meg Vukics Ferenc.
Kijelentette, hogy egyetért azokkal az elemzőkkel, akik azt mondják,
Ezért is tartunk itt. Az előző nemzedék tagjai nem tudtak tapasztalatot átadni a fiataloknak” – tette hozzá a katonai specialista, majd azzal folytatta, hogy „akik a játékokon, a médián keresztül látják a háború történéseit, vagy csak szimplán kommentelnek a közösségi médiában a témában, mind azt hiszik, hogy részesei az eseményeknek, a konfliktusnak. Úgy érzik: valamelyik oldalra be kell állniuk. De a háborús tudat nem ez”.
Vukics Ferenc meglátása szerint a a magyar társadalom életösztöne jó. Mert „míg a nyugati társadalmak háborúpártiak, addig a magyar lakosság mintegy 90 százaléka a kezdetektől elutasítja a háborút. Ehhez a meglátásainkhoz pedig a szövetségeseket meg kell találni” – fűzte hozzá kicsit később.
A szakértő úgy véli, hogy „a világ egy hatalmas váltás előtt áll. Ez mint Damoklész kardja lebeg felettünk. Ebből fakadóan két lehetőségünk van: az emberiség feladja az elveit azzal kapcsolatban, hogy irányítani akarja a saját életét és a demokrácia működőképes. Vagy pedig tudomásul veszi, hogy a demokrácia működéséhez és ahhoz, hogy az alapvető emberi igényeink teljesüljenek, ezekhez kicsit többet kell tenni.
Több közösséget kell alkotni, jobban szervezett társadalmakat kell létrehozni,
és azokat az erőket, amelyek gazdasági vagy geopolitikai okokból érdekeltek a hasonló konfliktusok kirobbantásában, azokra kemény hatást kell gyakorolni. Egy átlag orosz nem akar megölni egy átlag ukránt” – szögezte le.
Vukics Ferenc felhívta arra a figyelmet, hogy tulajdonképpen „Európa Ukrajna háborús hátországává vált”.
A Mandiner.hu-nak most azt mondta, hogy „ezt úgy értelmezzük, mint a németek, mikor megkérdezték tőlük, hogy mi a háborús részvétel. Ekkor azt mondták, hogy mikor katonákat képeznek ki már háborús részvétel, a fegyverszállítás még nem.
Ha katonákat képezünk ki, ez bizony azt jelenti, hogy mi háborús résztvevők vagyunk.”
Felidézte, hogy a NATO-főtitkár, Jens Stoltenberg is többször kijelentette, hogy „ezt a háborút az oroszok nem nyerhetik meg”.
„Mindezek mellett az Egyesült Államok is partnerként kezeli Ukrajnát, ez pedig a nukleáris doktrína esetében érdekes kérdéseket vet fel. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az USA, hanem a szövetségesei is védelmükbe vehetik Ukrajnát. Ez egy újabb lépés, amely bonyolíthatja a jelenlegi helyzetet” – vélekedett a specialista.
A békefenntartók kapcsán Vukics Ferenc arról is beszélt, hogy azt minden elemző látja, hogy az ukrán haderő kezd kimerülni.
„Az utolsó lehetőségük hogy saját erőforrásból és a nyugati segítséggel együtt feladatokat tudjanak megoldani. Abban az esetben,
mikor kiderül, hogy ezek az erőforrások már nem képesek komolyabb eredmény elérésére, akkor történik majd váltás a nyugati gondolkodásban.
Ez értékelése szerint így lehetséges: Az egyik, hogy el kell indulni a megegyezés, békekötés irányába. De a szakértő szerint a másik esetben előfordulhat az is, hogy Ukrajna erőforrásainak a pótlására egy nagyobb gazdaságot próbálnak majd mozgósítani, ez pedig Lengyelország lehet. Egyes értesülések szerint a lengyelek hajlandóak lennének arra, hogy ezt a feladatot ellássák – vélekedett. Mert mint fogalmazott, Varsó a Három Tenger-kezdeményezéssel, a Bukaresti Kilencekkel mindegyik struktúrát meg szeretné tartani, de csak azért, hogy a saját szövetségi hálójukat kiépítse.
Az erőforrásokat mind maguk mellé vonják a lengyelek, melyek az utóbbi szövetség országaiban elérhetők. A magyaroknak pedig megüzenték, hogy a különálló véleményünk veszélyezteti az európai biztonságot, és
– mutatott rá Vukics Ferenc.
Lengyelország szerepvállalása kapcsán a specialista emlékeztetett, hogy a háború kezdete óta a lengyelek készek voltak arra, hogy repüléstilalmi zónát jelöljenek ki. Készek lettek volna arra, hogy békefenntartó csapatokat küldjenek be, csak az Egyesült Államok engedélyére vártak.
„Most úgy tűnik, hogy van egy komoly brit-amerikaik együttműködés, és
a lengyelek lehetőségként élik meg azt, hogy egyszerre le tudjanak számolni Oroszországgal és Németországgal.
Az ukránokkal való együttműködés pedig annyira erőteljes, hogy egyfajta polonizációs folyamat játszik le” – vélekedett a szakértő.
Az elmúlt hetekben egyre többet hallani az ukrán ellentámadás elindításáról. Erről Vukics Ferenc azt mondta a Mandiner.hu-nak, hogy katonailag jobban kivitelezhető egy nagyobb támadás a zaporizzsjai, azaz a déli irányból. Csakhogy erre „az oroszok erre teljes mértékben felkészültek, négy védelmi vonalat építettek fel egymás mögé, és megerősítették a Krím előtt lévő területnek a védelmi állásait. Ezek viszonylag szűk szárazföldi folyosók, melyeken borzasztó nehéz lenne bármilyen mód is átkelni – mutatott rá.
A szakértő végül arra is kitért beszélgetésünkben, hogy az ukrán vezetés vélhetően politikai megrendelésre kíván ellentámadást indítani a beérkező nyugati technikákkal és azzal a néhány tízezer emberrel, akiket elkülönítettek erre a célra.
„De ennek valószínűleg csak kis területi nyereség lehet a vége.
Komoly, átütő sikereket nem tudnak elérni, ehhez több százezer ukrán katonára lenne szükség”
– magyarázta.
Szerinte sokan tartanak attól, hogy az ukrán ellentámadás teljesen felesleges művelet lesz politikai célok érdekében. Washington azt hiszi, hogy ha az ukránok némi területet visszanyernének, akkor jobb tárgyalási pozícióból tudnának indulni.
„Úgy tűnik, mindenki abban reménykedik, hogy az oroszok egy újabb vereség kapcsán a béke felé lépnek. De úgy gondolom, hogy pont a fordítottja lesz: Moszkva követelni fogja a keményebb beavatkozást a fontos ukrán strukturális létesítményekkel szemben. Tehát
egy még durvább eszkaláció felé tolódhatnak el a folyamatok”
– vázolt fel egy lehetséges jövőképet a szakértő.
Nyitókép: Horváth Károly (BMKH Királyhelmec Facebook-oldal)
***
***