A végzet kövétől a felkenésig – ez a brit koronázás évezredes hagyománya

Az Egyesült Királyság uralkodójának megkoronázása nem egy mindennapos esemény, hiszen hetven éve történt az utolsó, és az is valamelyest más volt, hiszen nem királya, hanem királynője lett Nagy-Britanniának – még egy egészen más korban.

Miért pont május 6.?

Károly az édesanyja, II. Erzsébet halála óta az Egyesült Királyság királya, mégis nyolc hónapot kellett várnia, hogy megkoronázzák. Meglepő módon ez az idő igencsak rövidnek számít. Az elmúlt 200 év uralkodói már legalább egy éve uralkodtak, mielőtt koronázásra került sor. Ez az úgynevezett gyászidőszak, amikor a király vagy királynő halála miatt még nem illik ünnepelni.

A konkrét időpontot a kabinet és a királyi ház közösen határozzák meg. Emellett egyeztetnek a Nemzetközösséghez tartozó 14 ország vezetőjével, valamint azokkal a nemzetekkel, ahol szintén királyi méltóság az államfő. Banálisnak tűnik, de fontos szempont a jó idő is – ha Angliában egyáltalán van olyan.

Hagyományosan a koronázás napja nemzeti ünnepnap az országban. Mivel Károlyt szombaton koronázzák meg, az azt követő hétfőt, május 8-át is szabadnappá nyilvánították. Sőt, Észak-Írországban elnapolták a május 4-én esedékes önkormányzati választást, hogy semmi ne zavarja meg az ünneplést.

Mindez mutatja, hogy országszerte mennyire fontos az embereknek ez a nap, nem is csoda, hiszen egyes hagyományok közel ezer éves múltra nyúlnak vissza.

Mi nem változott az elmúlt 1000 évben?

1066 óta minden angol királyt és királynőt a Westminster-apátságban koronáztak meg. III. Károly lesz a negyvenedik uralkodó, akinek a londoni székesegyházban kerül fejére a korona. Hódító Vilmos teremtette meg ezt a hagyományt, akit 1066. december 25-én koronáztak Anglia királyává, egy évvel az épület 1065-ös felszentelése után. Két király volt, V. és VIII. Eduárd, akik végül nem élhették át a dicsőséges szertartást e templomban. V. Eduárd gyermek király volt, és idő előtt elhunyt, de apja halála után rövid ideig ő volt az ország vezetője. VIII. Eduárd közel egy évig volt király, ám 1936. december 11-én lemondott, mert a kétszeresen elvált Wallis Simpsont akarta feleségül venni.

Hagyomány szerint Canterbury érseke koronázza meg az új uralkodót – igaz, volt már rá példa, hogy átmenetileg nem volt érsek, ilyenkor a legidősebb püspökre hárul ez a feladat.

Kik vehetnek részt a koronázáson?

Mivel állami eseményről van szó, a meghívottakról többnyire a brit kormány dönt, de persze az uralkodónak is van beleszólása. III. Károly például a költségek csökkentésének érdekében szerette volna a meghívottak számát is csökkenteni.

Az eseményen többnyire a királyi család tagjai, politikusok, szigetországi és külföldi méltóságok vesznek részt. A huszadik században egyre több lett a tengerentúli vendég, emiatt a hazai résztvevők köre is szűkült.

A létszámcsökkentés és a külföldi vendégek érkezése miatt idén például a parlamenti meghívottak közül csak a miniszterelnök Rishi Sunak vihet magával plusz egy főt az eseményre. A többiek házastársa a korábbiakkal ellentétben nem kapott meghívást.

A külföldi méltóságokat illetően az uralkodók általában nem jelennek meg személyesen, hanem valamely családtagjuk képviseli őket. 1953-ban például Olav norvég koronaherceg helyettesítette apját, VII. Haakon királyt, de Dániát, Svédországot és Belgiumot is egy-egy herceg képviselte.

Nem csak az uralkodók, de általában a világ vezető politikusai sem teszik személyesen tiszteletüket. A hírek szerint Joe Biden amerikai elnök sem vesz részt Károly király koronázásán. 1953-ban Eisenhower pedig négy képviselőt küldött maga helyett. A Nemzetközösséghez tartozó tagországok vezető politikusai ezzel szemben általában személyesen is megjelennek.

Érdekes még a családtagok helyzete, akik hagyományosan a királyi galériáról nézik végig a szertartást. A történelem során előfordult már, hogy egy-egy közeli családtag nem vett részt az eseményen.

A windsori herceg, aki 1936-ban lemondása előtt egy évig VIII. Eduárdként uralkodott, nem vett részt sem öccse, VI. György, sem unokahúga, II. Erzsébet koronázási szertartásán.

Ennek ellenére Eduárd örült volna a meghívásnak, de a miniszterelnök azt tanácsolta neki és feleségének, hogy inkább ne menjenek. Idén Harry herceg és felesége, Meghan Markle jelenléte volt bizonytalan. III. Károly meghívta őket, mert szeretné, ha egész családja jelen lenne. Harry végül felesége nélkül, de részt vesz majd a szertartáson.

A 20. században az is egyre fontosabbá vált, hogy a munkásosztály is képviseltethesse magát. 1937-ben, VI. György koronázásakor a királyi ház meghívott négy ipari dolgozót is a székesegyházba. II. Erzsébet koronázását pedig westminsteri iskolás fiúk nézhették végig a helyszínen.

Mennyi az annyi, és ki állja a cechet?

Egy koronázási szertartás egyáltalán nem olcsó mulatság, különösen nem a jelenlegi gazdasági válságban.

amiért korábban rengeteg kritika érte a brit kormányokat és uralkodókat. 1911-ben egy szocialista parlamenti képviselő azt mondta a koronázási ünnepségről: „az értelmetlen költekezés és a jólét hivalkodó orgiája”.

Azt, hogy melyik király koronázására mennyi pénzt költöttek, szinte lehetetlen összehasonlítani a hatalmas időbeli különbségek miatt. Csak a legutóbbi koronázás óta hetven év telt el, így gyakorlatilag lehetetlen megmondani mennyibe kerül egy koronázás manapság. Ráadásul szinte átláthatatlan, hogy mire mennyi pénz folyt ki. A legutóbbi alkalmakkal az államkincstár létrehozta az úgynevezett Coronation Vote-ot, amelyben pontosan vezették, hogy mire és mennyit költöttek az állam pénzéből.

Nemcsak a mindennapi élet, de a font értéke is sokat változott az évek során. Mai pénzre váltva a 20. századi koronázások voltak a legfényűzőbbek, amelyeken több tízmillió fontot (több milliárd forintot) költöttek el. A korábbi évekből kiemelkedő még IV. György király koronázása, amely 21 millió fonttal (10 milliárd forint) a második legdrágább volt.

Károlynak kevesebb hatalma lesz, mint Erzsébetnek?

A 73 évesen az ország élére kerülő Károly királynak sokkal kisebb felelősség nyomja a vállát, mint annak idején az alig 26 éves Erzsébetnek, ami a birodalom méretét illeti. Az elmúlt hetven évben nem csak a pénz értéke romlott, de a Brit Birodalom is megszűnt a régi valójában.

III. Károly az Egyesült Királyság mellett további 14 ország, köztük Ausztrália, Kanada és Új-Zéland uralkodója. Az úgynevezett Nemzetközösség országai – ahol a mindenkori brit király az uralkodó – az elmúlt évtizedekben egyre kevesebben lettek.

Az évtizedek során ez a szám folyamatosa változott: voltak, akik a 20. század második felében csatlakoztak, és akadtak olyanok is, akik teljesen függetlenedtek Nagy-Britanniától, köztük Pakisztán, Málta vagy épp Nigéria.

A királynő 1953-ban még arra esküdött, hogy a megfelelő törvények és hagyományok szerint kormányozza Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát, Kanadát, Ausztráliát, Új-Zélandot, a Dél-afrikai Uniót, Pakisztánt, Ceylont és további birtokait és területeit.

Károly eddigi uralkodása alatt még egy ország sem hagyta el a monarchiát. Legutóbb Barbados tért át a köztársaságra, ezzel hátat fordítva királynőjének 2021. november 30-án. Ugyanakkor a királynő halála után több országban – többek között Ausztráliában – ismét szóba került, hogy véget vetnének az országban a monarchiának.

A végzet köve Eduárd trónszékében (fotó: Wikipedia)

A végzet köve

A végzet köve, vagy más néven a scone-i kő nem csak több mint ezer éves múlttal, de szimbolikus jelentéssel is bír.

A követ 1296-ban I. Eduard angol király zsákmányként hazaszállította, és trónja aljára rögzíttette. Ezzel jelezve: a mindenkori angol király egyúttal Skócia királya is.

A legenda szerint egy fém lap volt ráerősítve a kőre a következő felirattal:

„Hacsak a sorsok nem hibásak
És a próféta hangja hiábavaló
Hol található ez a szent kő
A skót nép uralkodni fog.”

Miután I. Erzsébet 1603-ban utód nélkül halt meg, VI. Jakab skót király I. Jakab angol királyként követte őt a trónon. A skótok szerint János megkoronázásával

A követ 1328-ban a northamptoni szerződés alapján vissza kellett volna szolgáltatni a skótoknak, de erre csak több mint hat évszázaddal később, 1996-ban került sor hivatalosan. Azóta az edinburgh-i kastélyban őrzik, de Károly koronázására Londonba szállítják, hogy a hagyományt követve őt is a scone-i kövön ülve koronázhassák meg.

A felkenés és a koronázás

A koronázási szertartás egyik legfontosabb pillanata a felkenés: az uralkodót Eduárd király székéhez vezetik. A szék a középkorból való, melynek az aljába egy rést vágtak, ahová a szertartás idejéig a scone-i követ helyezik.

miután az uralkodó a székre ült, egy baldachint tartanak a feje fölé. A legutóbbi koronázás alkalmával a baldachint a Térdszalagrend négy lovagja tartotta. Az apátság esperese felszentelt olajat önt egy sas formájú ampullából egy kanálba, amivel a canterburyi érsek felkeni az uralkodót a kezein, a fején és a szívénél, majd áldást mond.

II. Erzsébet koronázási portréja (fotó: Wikipedia)

Ezután a főkamarás bemutatja a sarkantyúkat, amik a lovagiasságot jelképezik. Az érsek bemutatja a királynak az állami kardot (Sword of State). Ekkor öltöztetik fel a négyszögletű, bíbor selyem szegélyű lepellel, valamint az arany selyemsállal. Az érsek ezek után az uralkodó kezébe helyezi az országalmát, amelynek tetején a kereszt Krisztusnak az egész világ feletti uralmát jelképezi. Ezután az ujjára húznak egy gyűrűt, mely az uralkodó és népe közti „házasságot” jelképezi. A gyűrű után a jogarok következnek: az első jogar galambokkal díszített, melyek a Szentlelket jelképezik; a másodikon pedig egy kereszt látható és ebbe a jogarba foglalták a világ legnagyobb csiszolt gyémántját a Cullinan I-et.

ezzel teljessé téve a szertartásos ceremóniát.

Nyitóképen: II. Erzsébet koronázási portréja (forrás: Wikipedia)