A harmincas évekbeli cenzúratörvénytől a mai ideológiai előírásokig – korántsem olyan szabad a hollywoodi álomgyár, mint sokan gondolják.
Idén lenne 93 éves Hollywood első cenzúragyűjteménye, az 1930. március 31-én életbe lépett Hays-kódex. Az ezt követő négy évben ezt pusztán irányelvként követték, majd végül 1934-től egészen 1968-ig kötelező érvénnyel minden film esetében betartották annak előírásait.
A régi cenzúrát sokan már a saját korában is túlságosan konzervatívnak tartották. Ez kétségkívül így van, a cenzúragyűjtemény a valóságtól igen sok esetben elrugaszkodott volt.
Nem lehetett például erőszakos bűncselekményt elkövető személyeket bemutatni, amennyiben ezt mégis megtették,
Emellett a bűnözéssel igen erősen összekapcsolható kábítószer-fogyasztást sem mutathatták a filmekben.
A meztelenséget már korábban is erősen szabályozták a filmekben, de a Hays-kódex idején a fedetlen bőrnek még csak a gondolatát sem lehetett megjeleníteni. Ez leginkább a meztelen testek sziluettjeire vonatkozott. A három másodpercet meghaladó csókolózás öncélú pornográfiának minősült, ráadásul óvatosságból szinte az összes alkotásban külön ágyban aludt a férj és a feleség.
Tiltottak bármilyen szexuális perverzióra való utalást, a faji keveredést, a prostitúciót, sőt a káromkodást is. Kitiltották a filmvászonról a vallás minden negatív ábrázolását. A papokat, lelkészeket, apácákat és általában az egyházi személyeket tiszteletreméltónak kellett ábrázolni.
Az 1920-as évek második felében a hangosfilmre történő átállás jelentős tőkét igényelt, ezt a stúdiók többnyire banki kölcsönökből finanszírozták. A nagy gazdasági világválság következtében a filmipar egyre inkább kiszolgáltatottá vált a bankok irányába. Nem volt elképzelhetetlen az sem, hogy a cenzúrát támogató szervezetek által gerjesztett Hollywood-ellenes légkör, valamint az elfogadhatatlan erkölcsiségűnek ítélt filmek bojkottjai miatt a bankok nem fognak majd egy olyan iparba pénzt invesztálni, amelyet a központi szabályozás hiánya miatt bizonytalan légkör leng körül.
A társadalmi okok közül kiemelendő az egyházak cenzúrát támogató, szigorú álláspontja, valamint egy publikációsorozat is, a Payne Studies, amely saját állítása szerint igazolta azt, hogy a filmekben megjelenő erőszak-ábrázolás kártékonyan hat a gyerekek viselkedésére.
A mai Hollywoodban ezen cenzúragyűjteményre a konzervatív hegemónia mementójaként tekintenek. Meg is tehetik, hiszen jelenleg a filmművészetet vitathatatlanul a liberálisok uralják, ahogy a kulturális marxisták örökségét is gondozzák Hollywoodban. A mostani hollywoodi filmprodukciók és a különböző streamingszolgáltatók saját gyártású filmjei és sorozatai ma már új trendeknek kívánnak megfelelni. A családok bemutatása esetében sokáig teljesen természetes volt, hogy egy filmben szereplő család édesapából, édesanyából és gyermekeikből áll. Mára eljutottunk oda, hogy szinte minden alkotásban szerepeltetni kell egy homoszexuális párt és örökbefogadott gyermeküket.
Azt lehet megfigyelni, hogy a cenzúra nem szűnt meg, csupán átváltozott a korábbi megkötések fordítottjára. Manapság nem feltétlen tiltások,
Például akaratlanul is azt láthatja még az elfogulatlan szemlélő is, mintha a homoszexualitás, a szexuális szabadosság és egyes devianciák – főleg a drogfogyasztás – iránti érzékenyítés lenne a cél.
2020-ban jelentették be a hírt, miszerint jelentős lépésre szánta el magát az Amerikai Filmakadémia. 2024-től csak azok a mozifilmek kaphatják a legjobb filmnek járó Oscart, amikben szerepet kapnak mellőzött kisebbségek. A szervezet felfogása szerint alulreprezentált kisebbségnek számítanak a nők, a színes bőrű emberek, az LMBTQ-emberek, és a fogyatékossággal élők.
A korábbiaktól eltérően azonban
2010-ben például az egyik legnépszerűbb filmnek éppen az az Elfújta a szél számított, amely 2020-ban lekerült az HBO kínálatából a vélt rasszista ábrázolásmód miatt.
Az emberek jelentős része nem szereti a direkt üzeneteket. A normálisan gondolkodók, ha érzékelik, hogy szándékosan próbálják meg manipulálni, akkor ellenállnak – erre Rob Long producer is felhívta a figyelmet.
Érvelését azzal támasztotta alá, hogy az ‘50-es években az amerikai televíziós műsorok az akkor uralkodó konzervatív családi értékeket tükrözték, ettől függetlenül az ezeken felnövő generáció lett a ’60-as évek hippi-nemzedéke.
a filmek vagy sorozatok megtekintése közben.
Ennek többek között tökéletes módja a gyermekek minél korábbi „érzékenyítése”, sőt önmagában az is, hogy a mai világban sok esetben nem beszélhetünk egységesen szabályozott cenzúragyűjteményről, mégis némely témákat kerülniük kell a forgatókönyvíróknak és a rendezőknek.
Amennyiben nyíltan az emberek elé tolnak nekik nem tetsző tartalmat, akkor egyszerűen nem fogják azt nézni. A kis nézettség pedig eleve bukásra ítél minden filmet és sorozatot. Itt már csak az a kérdés, hogy a nyugati társadalmak „érzékenyítése” milyen szintet ért el korunkra. Feltűnik-e egyáltalán a nézők többségének, hogy sok esetben az „újkori liberális” ideológiát kívánják lenyomni a torkukon.
Néhány példa a jelenkor erőszakosan manipulatív tartalmaira: nem is olyan rég harangozták be, hogy a legújabb James Bond ezúttal már lehet, hogy nem csak a hölgyek iránt fog vonzalmat érezni. A Disney legújabb Hófehérke filmjének főszerepét pedig Rachel Zegler félig lengyel, félig kolumbiai színésznő kapta meg. Az ideológia közvetítésére már a rajzfilmek esetében is konkrét példát láthattunk. A Rejtély Rt. előzménytörténete, amely Vilma múltjával foglalkozik, nem nyűgözte le sem a közönséget, sem pedig a kritikusokat. Ez vélhetően nem pusztán a pocsék forgatókönyv eredménye, ehhez nagyban hozzájárult a woke-ideológia erőltetése is.
A jelenlegi cenzúra könnyen kontraproduktív lehet. A várakozásokkal ellentétben a kisebbségi szempontok erőszakos, manipulatív közvetítése nem segíti az egyenlőség és a tolerancia előmozdítását. Egy normális világban például a fő szempont az lenne, hogy a stáb tagjait a munkájuk és a kreativitásuk alapján válasszák ki a filmek elkészítésére,
A filmnek mint a „legdemokratikusabb” művészeti ágnak nem arról kellene szólnia, hogy mi nem kerülhet bele, vagy épp ellenkezőleg, mi legyen benne kötelezően előírva.
Nyitókép: STEPHANE FRANCES / ONLY WORLD / ONLY FRANCE VIA AFP
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Végül sikerült megfékezni a támadókat.
Sérelmezik: diszkriminatív a házelnök teremfoglalási gyakorlata.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
