Újabb és újabb hírek érkeznek a brüsszeli korrupcióról: kenőpénzekről, luxushotelekről és egyebekről. Tegnap robbant az újabb bomba.
A közelmúlt legnagyobb EU-s korrupciós bombája még december 9-én robbant, amikor az Európai Parlamentben rendőrségi razziát tartottak, és őrizetbe vettek négy embert, köztük egy volt európai parlamenti képviselőt. Akkor még próbáltak az ügyben szemérmesen eljárni, a szövetségi ügyészség meglehetősen polkorrekt módon csak annyit közölt: „egy Öböl-menti ország” által elkövetett korrupció gyanújával indított vizsgálat részeként intézkedtek a négy politikussal szemben.
Az Európai Parlament szocialistái már másnap arról írtak, hogy mennyire le vannak sújtva amiatt, hogy őrizetbe vették az EP egyik alelnökét, a szocialista görög Eva Kailit. Hat nappal később aztán az EP – „azonnali intézkedésként” – úgy határozott, hogy felfüggesztik a Katarral összefüggő jogalkotási munkát. Valamint megszavazták, hogy a katari érdekképviseletek ne léphessenek be a parlament területére.
Az eset kapcsán kétségkívül Eva Kaili lett a leghíresebb/hírhedtebb, viszont rajta kívül még három másik ember is reflektorfénybe került. Az EP-alelnök mellett őrizetbe vették élettársát, az olasz Francesco Giorgit, a szintén olasz Pier Antonio Panzerit (ezt a nevet kérjük jegyezzék meg, nemsokára visszatérünk rá), valamint egy harmadik olaszt, Niccolò Figà-Talamancát.
Közben tovább gyűrűzött a botrány:
Amikor megkérdezték Kailit, hogyan került a lakására a közel egymillió euró készpénz, azt a meglehetősen frappáns választ adta, hogy fogalma sincsen, esetleg a férje tudna válaszolni.
A gyanú szerint az őrizetbe vett személyek tekintélyes mennyiségű pénzért cserébe hathatós szószólói lettek Brüsszelben és Strasbourgban két közel-keleti országnak, Katarnak és Marokkónak.
Emlékeznek még a fentebb említett Pier Antonio Panzerire? Nos, az egykori olasz EP-képviselő a jelek szerint úgy fogadott el marokkói luxusnyaralásokat és kenőpénzeket, hogy közben a korrupcióellenes küzdelem céljából megalapított munkacsoportban is tevékenykedett.
Az egész korrupciós ügynek látványos eredményei lettek: az EU és Katar tavaly októberben kötött egy olyan megállapodást, amely korlátlan légtérhasználatot engedélyezett a Qatar Airwaysnek az Európai Unió területén.
illetve az EP elég erőteljesen kiállt az arab országokból érkező bevándorlás mellett. A frissebb fejlemények alapján a Katar-gate-nek elnevezett brüsszeli korrupciós botrány legalább hatvan politikust érint, akik javarészt szocialisták és néppártiak.
Kanyarodjunk is rá az ügy abszurdabb oldalára: emlékeznek, kizárták a parlamentből a Katar-párti személyeket. Erre visszaszólt a korrumpáló állam, és leszögezte, hogy „az ilyen diszkriminatív korlátozás bevezetéséről szóló döntés negatív hatással lesz a regionális és globális biztonsági együttműködésre, valamint a globális energiaszegénységről és energiabiztonságról folyó tárgyalásokra”.
Két érdekesség van még az eset kapcsán. Egyrészt a németek nemrég kötöttek meg egy egészen nagy gáz-dealt a katariakkal, másrészt az EU külügyi vezetője, Josep Borrell a múlt héten Marokkóba látogatott, ahol elmondta: megvitatta az állításokat a marokkói kormánnyal, majd bejelentette: aggódik.
Talán Greczula Levente László kollégánk fogalmazta meg a legjobban az eset tanulságát: „Elrepült a nagy kő Brüsszelben és Strasbourgban, s nem tudni, még hány EP-képviselőt talál meg. Az időzítés mindenesetre tökéletes: miközben a focivébé kapcsán a nyugati nyilvánosság – és az Európai Unió prominensei – egy tekintélyes része súlyos kritikákkal illeti a FIFA-t a korrupció miatt, végső soron az is kiderült, hogy akinek elég pénze van, az nemcsak focivébét vásárolhat magának, hanem EP-alelnököt is.”
Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Didier Reynderst akár öt év szabadságvesztésre is ítélhetik.
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
