„Értem én, hogyne érteném Takács Pétert, és értem Menczer Tamást, meg Kocsis Mátét, Pintér Sándort, aztán Lázár Jánost, de még Orbán Viktort is. Harc van, ütéseket kapunk és ütéseket adunk, itt vannak ezek az imperialisták, akarom mondani tiszások, a nyakunkon lihegnek, szörnyű a stílusuk, alpári a stílusuk és itt vagyunk mi, akik kizárólag a sportszerű küzdelemhez szoktunk hozzá, tizenöt éve simogatjuk az aktuális ellenzéket, nem bántottuk se Gyurcsányt, se Márki-Zayt, erre most jön ez a Magyar Péter, aki veri és lehallgatja a feleségét, az európai mentelmi joga mögé bújik el a felelősségre vonások elől… Szóval, ismétlem, értem én a fent megnevezett urakat: eljön az a pont, amikor már képtelenség úriemberként viselkedni. Eljön az a pont, amikor a beteg gyerek édesapjának zaklatása elviselhetetlenné válik, menjen a durva anyjába, tekerje meg, tör ki az egészségügyért felelős államtitkár, és az vesse rá az első követ, aki nem így tenne, ha a pályán valahol ott mozog Magyar Péter is.
Persze felvetődik a kérdés, hogy miként kerül ide, hogy kerül a csizma az asztalra, Magyar Péter, mi köze neki ahhoz, hogy a János Kórházban nincs fűtés és ez nem tesz jót a beteg gyereknek, de ez a szűklátókörű megítélés; manapság, kampányban, Magyar Péternek mindenhez köze van. Köze van ahhoz is, amihez nincs, például Menczer Tamás kutyájához, illetve feleségéhez, mégpedig logikusan, tehát igaza van Menczernek: ha adót kell fizetni a kutya után, ezt szeretné Magyar, akkor adót kell fizetni a feleség után, hiszen ő is hűséges társ.