Szombaton ért véget a Kínai Kommunista Párt (KKP) ötévente megtartott kongresszusa, melynek keretében
a szűk százmilliós párttagság 2300 küldöttje a Tienanmen téri Nagy Népi Csarnokban egy hétig ülésezik,
megválasztják a KKP Központi Bizottságának 200 állandó és 170 póttagját. A Központi Bizottság aztán a 25 fős Politikai Bizottság összetételéről szavaz, ők pedig a hétfős Állandó Bizottságról, Kína legszűkebb vezetéséről döntene.
E vezetés a következő öt évben szűkebb lesz, mint valaha: a régi platformlogikának vége, kis túlzással csak Hszi Csin-pingből és meghosszabbított végtagjaiból fog állni az új Állandó Bizottság 2027-ig.
A legfontosabb személyi kérdés, az elnökválasztás kimenetele senkinek nem okozott meglepetést, Hszi Csin-ping – egyébként a Kínai Népköztársaság történetében egyedülálló – harmadik elnöki ciklusa azóta papírforma, amióta négy éve kivették az alkotmányból az elnököt két ciklusra korlátozó rendelkezést.
A régi-új elnök nyitóbeszéde 104 perces volt
(egyébként feleannyit beszélt, mint a múltkori kongresszuson), és hitet tett benne három fontos elv mellett.
Az egyik és legfontosabb, hogy a „zéró Covid-politika”, azaz kínai nagyvárosok totális lezárása akár kis esetszámok esetén is, valamint a határforgalom jelentős korlátozása megmarad – akármibe is kerül ez a kínai gazdaságnak.
Pedig az ár nem csekély: a pandémia előtt 6 százalékos növekedést felmutató Kína gazdasága 2022 második negyedévében annak ellenére is csak 0,4 százalékkal bővült, hogy Kínát sem nyugati szankciók nem érintik, sem az Európát gúzsba kötő energiaválság nem hat rá olyan intenzíven. A Világbank prognózisa szerint az ország idei éves GDP-növekedése 2,8 százalék lesz, erről a kínai léptékkel megalázóan lassú növekedésről pedig egyértelműen a zéró Covid tehet. 1990 óta most fordul elő először, hogy
Kína lassabban növekszik, mint az őt körülvevő régió
– a helyzet tehát súlyos, de a politika nem változik.
Emellett a tüntetések kísérte hongkongi rendszerváltást is sikerként értékelte Hszi elnök, indirekt módon jelezve, hogy semmiféle tüntetői igényre semmiféle változtatás nem várható, hiszen Hongkongban „jelentős átmenet indult el a káosztól a kormányzás felé”.
Szinte már kötelező elemnek mondható az is, hogy az elnök kiállt a Tajvannal való „békés újraegyesülés” mellett, de szokás szerint nem zárta ki az erőszak alkalmazását sem, ha a békés eszközök nem segítenének. Korábban úgy nyilatkozott, a szárazföldi Kína és Tajvan egyesülésének 2049-ig meg kell történnie.