Hiába tény az, hogy a lokális orosz-ukrán háborút Vlagyimir Putyin indította, ettől függetlenül tény az is, hogy a háború egy jóval nagyobb stratégiai mintázatba illeszkedik: az Egyesült Államok az Oroszország teremtette lehetőséggel élve igyekszik kivéreztetni az oroszokat, hogy aztán szembeszállhasson valódi, rendszerszintű riválisával, Kínával. Így – ha akarjuk, ha nem – az elkövetkezendő években bizony egy amerikai-kínai hidegháború szabja majd életünk kereteit, melynek sikeres túléléséhez érdemes lesz megértenünk Kínát.
Ebben segít Horváth Levente volt sanghaji főkonzul, a Fudan Egyetem Budapestre hozásának kulcsembere, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának igazgatója, aki A kínai geopolitikai gondolkodás című friss könyvében magyar ésszel felfogható formában adja közre mindazt, amit a kínai észjárásról tudni érdemes.
Horváth rögtön a gyökerénél ragadja meg a Kína megértését akadályozó felfogásbeli problémát, és világosan elmagyarázza olvasójának, hogy
a több ezer éves kínai civilizáció nem akkor kezdett a geopolitikáról gondolkodni, amikor elolvasta a nyugati elméleteket.
„A 19. századi európai terjeszkedést megelőzően Kínának a saját elképzelése szerint központi szerepe volt a világrendben, amelynek keretében Kína magát az egész világ egyetlen szuverén kormányzatának tekintette, a császár az emberi és isteni szférát összekötő kapocsként irányította a Mennyei Birodalmat, azaz az Ég alattit – az egész világot. Mindez egyfajta univerzális hierarchia leképeződése volt a Nyugaton megszokott egymással vetélkedő szuverén államok egyensúlyrendszerével szemben” – írja a szerző.