A Merz-féle CDU fokozná a fegyverszállítást Ukrajnába, a szocdem Scholz kancellár viszont inkább elkerülné, hogy újabb szállítmányokkal kelljen támogatniuk az ukránokat a háborúban.
Mintegy 3,1 milliárd euró – ekkora értékben küldött Németország eddig segélyt Ukrajnába. Az összeg legnagyobb részét a fegyverek teszik ki (1,2 milliárd euró), de majdnem ennyi a pénzügyi segítség összértéke is, a legkevesebb pedig humanitárius segélyre jutott.
Az arányok sokat sejtetnek, de az mindenesetre biztos, hogy Németország az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság után Ukrajna legnagyobb segélyező állama lett az elmúlt hónapokban.
A mainstream német politikában nagyjából axiómává vált, hogy a fegyverszállítás Az Erkölcsileg Helyes Dolog, viszont a közelmúltban egyre nagyobb figyelmet kapott az a javaslat, hogy Németországnak közvetítőként is fel kellene lépnie a mihamarabbi békekötés érdekében.
Az ötlet Szászország kereszténydemokrata (CDU) miniszterelnökétől, Michael Kretschmertől származik. A kelet-németországi tartomány kormányfőjét hagyományosan a CDU oroszbarát szárnyához szokás sorolni, ami mostanában nem számít olyan jó ajánlólevélnek. Kretschmer júliusban nyilatkozta azt, hogy „Szilárd meggyőződésem, hogy továbbra is szükségünk van ezekre [az orosz] a nyersanyagszállításokra. Másodszor pedig
azt gondolom, hogy meg kell próbálnunk közösen afelé terelni az orosz elnököt és Ukrajnát, hogy befagyasszuk ezt a konfliktust.
Ami most folyik, az nem ez”.
Ez ma nem szalonképes álláspont Németországban – és tulajdonképpen afféle szász sajátosság is. Kretschmer egyébként szorb elődje, Stanislaw Tillich 2009-ben Drezdában kitüntette Putyint (aki azelőtt az Elba-parti Firenzében működött KGB-ügynökként), Kretschmer maga pedig is többször találkozott az orosz elnökkel – a párttársak nem kis megrökönyödésére.
A szász miniszterelnök tehát előhozakodott ezzel a javaslattal, válaszul pedig természetesen ragadozómadárként csapott le rá a mainstream német média, a baloldal, sőt, még saját pártja is. Az időközben németországi ukrán nagyköveti tisztségéből visszahívott, lotyaszájú Andrej Melnyik is megszólalt, szerinte hányingerkeltő Kretschmer álláspontja és Putyin-közelisége.
Az ötletet mindenesetre többen is felkapták, és
Ennek az elképzelésnek az az alapja, hogy annak idején éppen Merkel volt az Frank-Walter Steinmeier akkor külügyminiszter, jelenlegi szövetségi elnök és francia kollégáik segítségével, aki tevékenyen hozzájárult a minszki megállapodások létrejöttéhez.
Ezek a megállapodások – elsősorban a második – egy időre megálljt tudtak parancsolni a fegyverropogásnak, de mivel sem Ukrajna, sem pedig Oroszország nem tartotta be a bennük foglaltakat, az európai felek pedig értelemszerűen nem tudták kikényszeríteni, hogy a háborúzó felek az egyezségnek megfelelően viselkedjenek, a dolog lényegében kútba esett.
Bár a külső szemlélő számára a közvetítés gondolata talán nem tűnik ördögtől valónak, a Denkverbotok (kb. „gondolkodási tilalmak”) és Objektíven és Erkölcsileg Helyes Álláspontok uralta német közéletben az ehhez hasonló, formabontó ötletek általában nem bizonyulnak hosszú életűnek.
Michael Kretschmer még pártján belül is egyedül maradt az elképzeléssel, sőt, Friedrich Merz, a CDU elnöke nemrég nyilvánosan is elhatárolódott tőle. „Személyektől függetlenül is azt mondom, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak ebben a konfliktusban nincs közvetítői szerepe” – jelentette ki Merz, hozzátéve, hogy
„Európával együtt Ukrajna oldalán állunk, s így nem vagyunk semlegesek a konfliktusban”.
Bár a CDU ellenzékben elvileg megtehetné, hogy nem áll bele teljes mellszélességgel a héjapolitikába, a párt vezetése nem ezt az utat választotta, sőt, Merzcel az élen a kereszténydemokraták éppen azért kritizálják a szövetségi kormányt, mert nem szállít elég gyorsan és elég sok fegyvert az ukránoknak.
Tény, hogy a konfliktus első heteiben a német kormány kissé elanyátlanodva állt az események előtt, amit jelentős részben az okozott, hogy a legnagyobb kormánypárt, az SPD hagyományosan rendelkezik egy befolyásos, oroszbarát szárnnyal, amelynek ez alkalommal sem igazán akaródzott túl hamar elítélni Moszkva Ukrajna elleni agresszióját.
A CDU ebben az időszakban – különösebb tét nélkül – tehát könnyedén támadhatta Olaf Scholzékat a határozatlanságuk miatt, ezt a pozíciót pedig azóta is tartják, annak ellenére is, hogy Németország az utóbbi hónapokban igencsak rákapcsolt, ami a fegyverszállításokat illeti.
„Még mindig nem szállítunk annyit, amennyit tudnánk. És ez meghosszabbítja ezt a brutális háborút”
– jelentette ki nemrég a kereszténydemokraták vezére.
A szövetségi kormány azonban más állásponton van. A Die Welt kutatása szerint az utóbbi tíz hétben Berlin nem jelentett be újabb szállításokat Ukrajnának, hiába adják egymásnak a kilincset a különböző ukrán küldöttségek a kormánynál.
Scholz kancellár álláspontja változatlanul az, hogy Németország nem szállít olyan fegyvereket az ukránoknak, amiket más szövetségesek sem szállítanak, s a lap szerint ettől csak akkor hajlandó eltérni a kormányfő, ha a többiek – elsősorban az USA – nyomást gyakorolnak rá.
A nyitóképen: Friedrich Merz és Olaf Scholz. Fotó: KAY NIETFELD / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
Kalifátus létrehozását is követelték szombaton azon a hamburgi tüntetésen, amelyen ezren vettek részt. Olaf Scholz német kancellár szerint „következményekkel” kell számolni.
Az utca emberét kérdeztük Lengyelországban, mi a véleményük arról, hogy Ukrajna lengyel légvédelemmel biztosítaná nyugati légterét. Íme.
Az EU-csatlakozásunk huszadik évfordulóján az elemző arra figyelmeztet, hogy a balkáni bővítés is járhat politikai ellenállással.
Három robbanás történt.
A perejaszlavi gyűlés tiszteletére készült szoborkompozíció a Népek Barátsága boltív emlékműegyüttes része volt.
Az államtitkár szerint az „Egység a sokféleségben szlogen ma már sehol sincs”.
A volt miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori”.
