Mi várható, ha Liz Truss lesz Nagy-Britannia miniszterelnöke?

Elég lehet Liz Trussnak kucsmát viselnie Moszkvában, meg brit tankra pattannia, hogy elhiggyék róla, ő az új Margaret Thatcher, Nagy-Britannia legmegfelelőbb új miniszterelnöke?

Egyelőre úgy tűnik, igen: a Boris Johnson lemondási bejelentése utáni kormányfőjelölti versengésben

miközben vetélytársa, Rishi Sunak nem tudja feljebb tornázni támogatottságát a Konzervatív Párt tagsága körében, akik hamarosan szavazással döntenek az új vezetőről.

Emlékezetes: alig egy hónapja jelentette be Boris Johnson, hogy lemond a brit miniszterelnöki tisztségről. A lemondás azonban nem volt azonnali hatályú, a nyári hetekben még továbbra is ő a kormányfő – rossz nyelvek szerint azért, hogy a már megtervezett újabb esküvőjét megtarthassa július végén a brit kormányfők nyári rezidenciáján.

A Konzervatív Párt az elmúlt hetekben gyorsan lezavart egy miniszterelnök-jelölti castingot. Lapunk is bemutatta az elején a toryk új, bevándorló hátterű nemzedékét, akik közül többen is esélyesek voltak és el is indultak a kormányfőjelöltségért. Végül azonban e körből csak Rishi Sunak maradt versenyben a végére.

Egy másik versengés is kialakult: Penny Mordaunt és Liz Truss női politikusként kifejezetten harcias, konzervatív és patrióta kampányba kezdtek, s

A katonacsaládból származó, kívülálló és antielitista megszólalásokkal is operáló Mordauntról külön portrécikket írtunk, egy ideig nagyon is esélyesnek látszott a győzelemre.

Végül azonban Liz Truss, Nagy-Britannia jelenlegi külügyminisztere tört föl népszerűségben. Nem függetlenül attól, hogy erélyes nemzeti érdekképviselettel, adócsökkentéssel és a katonai kiadások növelésével kampányoló – Sunak szerint viszont tündérmeséket ígérgető – Truss jól meg tudta szólítani a Konzervatív Párt jobbszárnyát.

A baloldali családból érkező, fiatal korában a liberális demokratáknál pártkarrierbe kezdő, majd a konzervatívokhoz átálló Truss immár a kétfős kormányfőjelölti verseny nagy esélyese.

Olyannyira, hogy a legutóbbi, hat napja közölt YouGov közvélemény-kutatás eredményei szerint a versengésről döntő konzervatív párttagok körében

és Truss támogatottsága folyamatosan növekedik Sunakhoz képest.

Szinte behozhatatlannak tűnik tehát az indiai származású, dúsgazdag Sunak hátránya. Még úgy is, hogy a mainstream sajtó szerint ő nyeri a vitákat Truss-szal szemben.

Rishi Sunak azért próbálkozik: a Spectator szerzője elment egy vidéki találkozóra, ahol Sunak a tory talpasokat próbálta meggyőzni arról, hogy inkább rá szavazzanak. Ugyan mintegy kilencvenen elmentek a sebtiben összehívott találkozóra, hogy udvariasan meghallgassák a pénzemberből lett politikust, de a lapnak egy szkeptikus tory tag már előre leszögezte:

– utalt az illető Truss ügyes – és átlátszó – thatcheres PR-akcióira.

*

Ha viszont ennyire biztosnak látszik most Liz Truss győzelme, akkor már időben el kell kezdeni figyelni arra is, milyen külpolitikát várhatunk egy Truss vezette brit kormánytól.

Mint hivatalban lévő külügyminiszter, már így is ízelítőt kaphattunk munkásságáról. Portrécikkünkben is bemutattuk, hogy az elmúlt tíz évben a legkülönbözőbb kormányzati posztokon volt igen szorgalmas és aktív: van, amihez értett is, máshoz kevésbé. Pont külügyminiszterként követett el jelentős bakikat.

Egy megszólalásában Fekete-tenger melletti nemzeteknek nevezte a balti államokat; majd jött az igazi diplomáciai feketeleves, amikor Lavrov orosz külügyminiszterrel vitatkozva kijelentette: Nagy-Britannia soha nem fogja elismerni a voronyezsi és rosztovi régiók fölötti orosz szuverenitást – csak hát a valóságban e két régió mindig is Oroszország része volt. 

Bakijai ugyanakkor nem akadályozzák meg,

Hivatalban lévő külügyminiszterként kijelentette, hogy „abszolút” támogatja, hogy britek önkéntesként harcolni menjenek az oroszok ellen Ukrajnában – miközben ez a tett illegálisnak minősül egy 1870-es brit törvény szerint.

Tévedéseit háborús radikalizmussal ellensúlyozza: április folyamán Truss arról beszélt, Ukrajna nyugati szövetségeseinek még többet kell tennie, hogy Oroszországot kiszorítsák egész Ukrajnából – beleértve a Krímet is. Truss nemrég kifejtette azt is: támogatja az ötletet, hogy a brit kormány lefoglalhatja az Egyesült Királyságban lévő befagyasztott orosz vagyont, és eloszthatja azokat az ukrajnai háború áldozatai között.

Truss szerint a NATO szerepét globálissá kell tenni, és „most nem az óvatoskodásnak, hanem a bátorságnak van itt az ideje”. Kifejtette azt is: el kell érni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök sehol ne találjon finanszírozási forrást az ukrajnai háborúhoz. Truss szerint ennek egyik módja az, hogy a Nyugat egyszer és mindenkorra leállítja a nyersolaj és a földgáz importját Oroszországból.

Truss a tankon, Thatcher nyomdokain

Katy Balls, a Spectator szerzője Liz Truss várható külpolitikáját elemzi egy minapi cikkében. 

Felhívja a figyelmet arra, hogy a mérsékelt torykat tömörítő One Nation csoport új célkitűzése a „bárki, csak Truss ne” lett, de a velük szimpatizáló Tom Tugendhat, aki kiesett a kormányfői versengésből, nyíltan odaállt Truss mellé.

Balls szerint Liz Truss ösztönös politikus, és külpolitikában

„A szabadság hálózata” – így hivatkozik Liz Truss a saját külpolitikai szövetségi kapcsolataira, miközben a világot a szabadság barátai és ellenségei mentén osztja fel. Truss úgy látja, Nagy-Britanniának azokkal kell együtt dolgoznia, akik vállalják a demokrácia védelmének terhét. A Spectator szerzője Truss egy támogatóját idézi, aki „geo-liberalizmusnak" nevezi a felfogást.

Várható, hogy megválasztása után Liz Truss elmegy majd Kijevbe, hogy teljes támogatásáról biztosítsa az ukrán kormányt. A Spectator elemzése szerint Truss Johnsonnál is héjább lesz Ukrajna kapcsán: még több fegyverszállítás és a kompromisszumos békekötés ellenzése várható tőle – ahogy fentebb is írtuk,

Az is várható, hogy Truss az EU-val nem nagyon fog foglalkozni – a minap annyit azért kijelentett, hogy „az EU csak az erőből ért”.

Érdekes csavar a történetben, hogy most Truss az EU-szkeptikus tory törzs kedvence úgy, hogy egyébként ő EU-párti volt a népszavazás előtt, és csak utána váltott tábort – ezzel szemben a már a kilencvenes években, egyetemistaként EU-szkeptikus írásokat jegyző, végig Brexit-párti Rishi Sunakot látják afféle titkos EU-párti aktornak.

Az EU-val ellentétben a NATO-nak azonban lelkes támogatója Truss. Emellett esélyes, hogy Truss az Oroszországon kívüli gazdasági hatalmakat tömörítő G7 csoportra fog koncentrálni, őket tartva a demokrácia legfőbb védelmezőinek.

Oroszországon túl

A konzervatív politikus már beszélt arról korábban, hogy a nyugati országoknak tanulniuk kell Ukrajna példájából, és Tajvant tovább kell fegyverezniük, hogy megakadályozzák a kínai inváziót. Támogatja azt az elképzelést, hogy a brit bírók megsemmisíthetnének olyan éves külkereskedelmi szerződéseket, ha az adott partnerország népirtást követ el.

A Spectator elemzője szerint Truss kormányzata szövetségre fog lépni a világ körüli szabadságpárti államokkal – ugyanakkor nem fordul majd el a Szaúd-Arábia-féle országoktól sem, mondván, hogy jobb ez, mintha azok Kína vagy Oroszország oldalára állnának.

A European Council on Foreign Relations elemzése szerint Truss végső soron egyszerűen a reagani úton fog járni,

keveset foglalkozva az európai közösséggel, 

Liz Truss külpolitikailag aktív kormány új kihívásokat nyithat majd Nagy-Britannia számára – de úgy tűnik, a Konzervatív Párt vállalni fogja azokat.

Nyitókép: JUSTIN TALLIS / AFP