Ahogyan sok szavazó most már hajlandó szélsőjobboldalinak nevezni magát, miután sokáig ezt még saját maga előtt is titkolta, úgy egyre több nyugati polgár kárhoztatja immár nyíltan, hogy a nők és a homoszexuálisok széleskörű szabadságjogokat élveznek.
Más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol a puritanizmus a vallásos jobboldal egyik alapeleme, mint Európában, ahol az új szélsőjobboldal mindenekelőtt az iszlámot és a bevándorlást utasítja el. Európában és még az Egyesült Államokban is csak nagyon kevesen mennek olyan messzire az »új reakciósok« közül, mint Clarence Thomas bíró, aki legszívesebben betiltaná a fogamzásgátlást és a homoszexuális kapcsolatot. Vannak, akik kivételes körülmények között elfogadják az abortuszt, míg mások teljes mértékben elutasítják. A múltbeli patriarchátus iránti nosztalgia korántsem egységes Nyugaton, viszont a politikai spektrum általános jobbra tolódása, a középosztály elszegényedése, a nők és a homoszexuálisok jogainak megerősítése által sok férfiban keltett bizonytalanság ahhoz vezet: egyre kevésbé elhanyagolható az az elutasítás, ami a nők jogait és az azonos nemű párok mindennapi életben való jelenlétét övezi.
Vlagyimir Putyin csak örülhet ennek, mert amellett, hogy a nyugati erkölcsök fejlődése számára a dekadencia jele, amitől ő irtózik, és ami ellen Oroszországban harcol, az amerikai és európai közvélemény egyre növekvő részével talál közös nevezőt.