az erdélyi szervezetek vezetői a „radikális” USR-ről, mások az „ősellenség” PSD-ről nem akarnak hallani, a PNL számára mindkét koalíciós lehetőség meghátrálást jelent.
A liberálisok számára az USR-vel helyreállítandó koalíciós együttműködés helyreállítása mellett szólhat az, hogy Dacian Ciolos pártja nem tart igényt a kormányfői posztra, van már közös kormányprogram és ez a koalíció nem riasztja el a PNL jobboldali szavazóit. A közös kormányzás tapasztalatai viszont nem jók, és a PNL éléről leváltott Ludovic Orban, valamint 16 híve távozása után kérdésessé vált, hogy egyáltalán megvan-e még a kormánytöbbség a jobboldalon.
A szociáldemokratákkal és az RMDSZ-szel viszont a PNL akár alkotmánymódosításra is elegendő nagykoalíciót tudna alkotni, de az elemzők szerint ennek súlyos ára lehet: fennáll a veszélye, hogy a PNL végképp elveszíti hitelét választói szemében, a – legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező – PSD pedig magának követeli a miniszterelnöki tisztséget és a kormányzati posztok felét, és ilyen körülmények között már nem a PNL alakítana kormányt, hanem betársulna a szociáldemokraták kormányába.
Az izraeli kormányzati „tandem” lehetősége is felmerült
Citu szerint az is felmerült, hogy a két nagy párt kétévente cserélve, felváltva adja a közös kormány miniszterelnökét. Az újságírók azonban hiába akarták megtudni: melyik párt adná az első kormányfőt, tekintettel arra, hogy Romániában általában egy évet sem marad hivatalban egy kormány, Citu azzal hárította el a kérdést, hogy ez csak egy felvetés volt, a tisztségek elosztásáról csak akkor egyeztetnek, ha sikerült megállapodni egy közös kormányprogramról.