Az első prognózisokat hajszálpontosan igazolta a valóság. A szintén bécsi WIIW gazdaságkutató számításai alapján 2018-ig Németország a 2018-as bruttó hazai össztermékének mindössze 0,2, Olaszország és Franciaország pedig nagyságrendileg 0,1 százalékát vesztette el az exportcsökkenés miatt. Ausztria esetében ugyanez az adat több mint 0,5, Csehország és Magyarország vonatkozásában pedig 0,6 százalék. A legtöbbet Szlovákia bukta: vesztesége a 2018-as GDP több mint 1 százalékát teszi ki. Az, hogy a közép-európai gazdaságokat jobban megviselték a korlátozások, jellemzően annak tudható be, hogy náluk eleve hangsúlyosabb szereppel bírt az oroszokkal való kereskedelem, így magasabbról indulva nagyobbat is tudtak esni. Az adatokból az is látszik, hogy a szankciók első két évében voltak jelentősek a veszteségek: ennyi idő kellett a gazdaságnak az alkalmazkodáshoz.
A konkrét veszteségek mellett érdemes még kitérni az oroszországi export visszaesésének mértékére is. Ez gyakorlatilag a teljes Európai Unióban egyforma arányú volt: a legtöbb tagállamban nagyjából megfeleződött az oroszországi export 2013 és 2016 között, utána viszont egységesen elindult egy lassú és ingadozó növekedés.
A makromutatók tehát azt mutatják, hogy az EU gazdaságát összességében nem rázták meg számottevően az orosz szankciók, a közös piac stabilan állta Putyin ütéseit. A pofonok leginkább a kisebb közép-európai országokon csattantak. Az aggregált adatok viszont természetesen ismét csak a történet egyik felét mesélik el, azt nem mutatják meg, milyen érvágást jelentett az európai gazdáknak a korlátozás.
Sokan emlékezhetnek még 2014 nyaráról azokra a képsorokra, amelyek a kétségbeesett gazdákról jelentek meg. Sokan attól féltek, rájuk fog romlani az exportra szánt gyümölcs és zöldség, vagy pedig az európai túlkínálat miatt olyan alacsonyak lesznek az árak, hogy nem is éri majd meg eladni a terményt. A félelmek részint be is igazolódtak: a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tájékoztatása szerint 50 ezer tonnás piacvesztést jelentett Magyarországnak az orosz embargó, és ennél is jelentősebb az a közvetett kár, amelyet az Európai Unió belső piacain ragadó árufelesleg – elsősorban tej, tejtermék, sertéshús, baromfihús, zöldség, gyümölcs – árletörő hatása okozott.
Az agrárkamara közlése alapján 2016 elejére a tej- és sertéságazatban egyre kilátástalanabb lett a helyzet,
ez több esetben gazdatüntéshez is vezetett. Sokan a termelés csökkentését vagy akár teljes felfüggesztését is fontolgatták. A probléma azóta csökkent – valószínűsíthetően részben egyszerű piaci folyamatoknak, részben az Európai Bizottság támogató intézkedéseinek köszönhetően –, de a NAK szerint korántsem oldódott meg. Az érdekképviselet szerint továbbra is az embargó mielőbbi feloldása lenne az agrárium érdeke. Ahogy ugyanis egyre inkább kiépül az orosz önellátás, úgy lesz egyre nehezebb a magyar termékeknek visszaszerezni piaci pozícióikat, ha egyszer feloldják a korlátozásokat.