Hamász, bomba, blogger, oroszok: így áll most a belarusz reptéri incidens

„Mi, a Hamász katonái, azt akarjuk, hogy Izrael szüntessen tüzet a Gázai övezetben. Azt akarjuk, hogy az Európai Unió lépjen vissza Izrael támogatásától ebben a háborúban. Ismeretes, hogy a Delphi Gazdasági Fórum résztvevői a FR4978-as járattal érkeznek haza. Ebben a repülőben bomba került elhelyezésre. Ha nem teljesítik követelésünket, a bomba május 23-án, Vilnius felett robban majd fel” – így hangzott Artyom Szikorszkij, a Belarusz Közlekedési és Távközlési Minisztérium Légiközlekedési Főosztályának vezetője szerint az a fenyegető e-mail, amelyet állítólag egy protonmailes címről kapott a Minszki Nemzetközi Repülőtér vasárnap.

Ez volt az az állítólagos fenyegetés, amelyre hivatkozva a belarusz légiirányítás arra kérte a Ryanair gépét, hogy hajtson végre kényszerleszállást a minszki repülőtéren,

Zavaró részletek a hivatalos magyarázatban

Ha átsiklunk néhány zavaró részleten – mint például azon, hogy a Delphi Gazdasági Fórum május 23-án már nyolcadik napja véget ért, előadói között nem volt litván illetőségű, a gazdasági fórumokon résztvevők jellemzően nem Ryanairrel utaznak, a Hamász ritkán kommunikál protonmailes email-címekről oroszul, az Athén-Vilnius között közlekedő gépnek egyébként semmi dolga nem volt a minszki repülőtéren, valamint az Európai Unió Izrael-politikájának megváltoztatására nem feltétlenül Belarusz megzsarolása a legjobb eszköz –, akkor is több, mint érdekesnek tűnik az az egybeesés, hogy éppen ezen a repülőn utazott a vilniusi emigrációban élő Raman Prataszevics.

Vagyis egy 26 éves belarusz ellenzéki blogger, aki a NEXTA (ejtsd: nyehta, jelentése belaruszul: „valaki”) nevű, többmillió követővel rendelkező belarusz Telegram-csatorna egyik alapítója, és egy tavaly októberi belső konfliktusig ott is dolgozott. „Néhány másik csatornával együtt a NEXTA vált a legfontosabb szervezőerővé a tüntetők körében. És mivel letiltani nem tudták, tavaly novemberben felvették a terrorszervezetek listájára” – fogalmaz a csatornával kapcsolatban Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute geopolitikai kutatócsoport-vezetője.

Raman Prataszevics emigrációból őrizetbe került (forrás: MTI)

A terrorszervezetnek nyilvánított Telegram-blog vezetőjét Belaruszban körözték, így emigrációba kényszerült, és nyilván esze ágában sem lett volna újra hazájába látogatni – azáltal azonban, hogy a minszki kényszerleszállás után a belarusz hatóságok leszállították a repülő utasait, és a repülőtér épületébe kényszerítették őket,

Így a hatóságok letartóztathatták őt és orosz állampolgárságú barátnőjét, Szofja Szapegát. Miután a repülőgépen a tűzszerészek nem találtak bombát, a gép este felszállhatott Vilnius felé, Prataszevics, Szapega, valamint négy időközben „eltűnt” belarusz állampolgár nélkül. „Ők KGB-sek voltak” – mondja Bendarzsevszkij, feltételezését pedig az is igazolja, hogy Prataszevics már az athéni reptéren komoly érdekődést vélt felfedezni személye, adatai és dokumentumai iránt egy középkorú belarusz férfi részéről.

„A Vilniusban élő Prataszevics letartóztatásával Lukasenka jelezni akarta, hogy a KGB keze mindenhova elér” – véli a szakértő. (A Belarusz 1 állami tévécsatornán kedd reggel az a hír jelent meg, hogy a négy belarusz állampolgár egyszerűen csak megszakította utazását Vilnius felé.)

A nyugati vezetők rögtön az incidens kiderülése után éles hangnemben ítélték el a belarusz hatóságok húzását. Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főképviselője úgy látta, ez „a belarusz hatóságok újabb otromba próbálkozása minden ellenzéki hang elhallgattatására”, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök „állami terrorizmusról” beszélt, Antony Blinken amerikai külügyminiszter pedig azt nyilatkozta, „szigorúan elítéljük a Lukasenka-rezsim arcátlan és sokkoló cselekedetét, melyben eltérített egy polgári repülőgépet és letartóztatott egy újságírót”.

Dominic Raab brit külügyminiszter figyelmeztetett, hogy „Lukasenka eme elképesztő cselekedetének komoly következményei lesznek”, Michael O’Leary, a Ryanair ír vezére pedig „államilag támogatott kalózkodást” emlegetett.

Sérelmez a belarusz miniszter

Vlagyimir Makej belarusz külügyminiszter sérelmezte a nyugati vezetők kijelentéseit, és rámutatott: Belarusztól az eset kivizsgálása érdekében senki nem kért adatokat, pedig szívesen adtak volna, ehelyett „a hatalommal bíró politikai nagynénik és nagybácsik a repülőgéppel kapcsolatos incidensről szóló információ befutásától számított 10-15 percen belül már el is kezdték a megfelelő politikai nyilatkozatokat megtenni, természetesen Belaruszt vádolva”.

Oroszországból ellenben rendkívül óvatos reakciók érkeztek: az eset másnapján mind Marija Zaharova külügyi szóvivő, mind Szergej Lavrov külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy az incidensről nem a hírek pergőtüzében, hanem az illetékes hatóságokkal való konzultáció után kell véleményt alkotni. De Zaharova Facebook-oldalán az „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” közmondás latin eredetijét emlegetve arra is utalt, hogy

mert az amerikaiak azt gondolták, hogy az NSA lakosság elleni kémkedését leleplező Edward Snowden van a fedélzeten.

És akkor sem tiltakoztak, amikor az ukrán titkosszolgálat 2016-ban egy örmény állampolgár utáni érdeklődése miatt leszállásra kényszerített Kijevben egy belarusz gépet. Kedden az orosz hivatalos kommunikációban inkább arra helyeződött át a hangsúly, hogy Belarusz nem sértett nemzetközi jogot, ezt mind Zaharova külügyi szóvivő, mind Dmitrij Peszkov, Vlagyimir Putyin szóvivője váltig állította.

Lukasenka középső ujja

Mindeközben Bendarzsevszkij szerint „a Liberális Demokraták képviselői, illetve a kormánypárt képviselői között volt néhány dicsérő megnyilvánulás is, szerintük ez egy nagyon jól megszervezett titkosszolgálati akció volt”. Az oroszoknak annyiban igazuk lehet, hogy nemzetközi jogot valószínűleg nem sértett a manőver. Bár a Nemzetközi Légiközlekedési Tranzitegyezmény a „levegő első számú szabadságjogaként” említi a leszállási kényszer nélküli áthaladást egy ország fölött, ezt az egyezményt Belarusz nem ratifikálta, azt pedig, hogy a gépet leszállították, gyakorlatilag a repülőgépet jegyző ország (jelen esetben Lengyelország, mert az érintett Boeing a Ryanair lengyel leányvállalatának tulajdonában áll) és Belarusz közötti diplomáciai incidensnek tekinti a nemzetközi jog.

a minszki 1. sz. vizsgálati fogdából, közismertebb nevén a Volodarkából, mert onnantól kezdve, hogy ő belarusz földre lépett, Belarusznak joghatósága volt felette – annak pedig nincs jogi relevanciája, hogy milyen módon is került oda.

A történtek helyes megfejtéséhez talán a svéd köztévé, az SVT oroszországi tudósítója, Berndt Sundström járhat a legközelebb, aki szerint a jogilag és repüléstechnikai szempontból is kivédhetetlen manőverrel Lukasenka a „középső ujját” mutatta a Nyugatnak.

Belaruszban a tavaly augusztusi elnökválasztások óta, amelyek hivatalosan a Lukasenkával szembeni tüntetések ellenére is az elnök 80 százalékos győzelmével végződtek, a rezsim nagyfokú durvulása figyelhető meg. Miután a szponzorok tiltakozása következtében a nemzetözi jéghoki-szövetség elvette Belarusztól a 2021-es jéghoki-vb rendezésének lehetőségét, Lukasenka betiltotta az országban a Skodák és a Nivea kozmetikumok forgalmazását, példátlan agresszióval lépett fel a rendszere ellen országszerte tüntetőkkel szemben, múlt héten adóelkerülés vádjával letiltatta a legnépszerűbb belarusz hírportált, a TUT.by-t, és több újságírót is letartóztattatott.

„Eddig Belaruszban nem volt szükség ilyen szintű elnyomásra, mert valóban volt egy jelentős támogatói réteg Lukasenka mögött, és közvélemény-kutatások híján el tudta hitetni azt, hogy mögötte van a többség” – véli Bendarzsevszkij Anton, aki szerint viszont azzal, hogy nyilvánvalóvá vált, már nem a többség akaratának mentén kormányoz, Lukasenkának stratégiát kellett váltania.

Az elnök azt csinál, amit akar

Minden jel arra mutat, hogy a belarusz elnököt különösebben nem érdekli az nyugati szankciók veszélye, így nem lát okot arra, hogy egy európai polgári repülőgéppel ne azt csinálja, amit akar. Az Európai Unió 2004-ben vezetett be először fegyverembargót, és akkor tiltotta meg az úgynevezett „belső elnyomásra használható termékek” kereskedelmét Belarusszal.

2020 októberében, a választások után ez egészült ki 88 természetes és 7 jogi személy ellen elrendelt vagyonbefagyasztással és beutazási tilalommal. Az USA 2006 óta 9 belarusz állami vállalat és 16 természetes személy ellen tart fenn szankciókat, melyeket 2008-ban szigorított, 2015-ben az állami vállalatokra vonatkozóan feloldott, majd a 2020-as választások után 24 személyre terjesztett ki.

Hétfőn Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke arról adott tájékoztatást, hogy

egy hárommilliárd eurós befektetési csomagot Belarusz csak akkor kaphat meg, ha „demokratikussá válik”, az új intézkedések pedig érinteni fogják a repülőgép „feltörésében” bűnös személyeket, a rezsimet finanszírozó állami vállalatokat, valamint a légiközlekedési szektort. Azaz minden bizonnyal a beutazási tilalommal és vagyonbefagyasztással sújtott személyek köre bővül, kereskedelmi korlátozások lépnek életbe, és vagy a belarusz légtér használatát, vagy a Belarusszal való légi forgalmat megtiltja majd az EU az európai légitársaságoknak.

Légtérelkerülés és egyéb üzenetek

Többek között az Austrian Airlines, az airBaltic, a Ryanair, a Singapore Airlines, a Finnair, a Lufthansa, az Air France, az All Nippon Airlines, az Iberia és a LOT már most úgy döntött, hogy elkerüli a belarusz légteret, Litvánia nem fogad és nem enged felszállni Belaruszt érintve közlekedő repülőket, Ukrajna holnaptól megszakítja a légiforgalmat Belarusszal, a lengyel LOT egyelőre nem repül Minszkbe, a Belavia pedig törölte Vilniusba, Párizsba és Londonba induló járatait. Marine Le Pen ugyanakkor úgy fogalmazott, hiba lenne elkerülni a belarusz légteret, az oroszok pedig nyilvánvalóvá tették, hogy semmiféle korlátozást nem terveznek bevezetni Belarusszal folytatott légiforgalmukban.

Kisebb botrányt kavart az is, hogy Martin Stakis rigai polgármester lecseréltette a város utcáira a jelenleg zajló jéghoki-vb miatt kihelyezett belarusz zászlókat a 20. század elején fennálló első belarusz állam, valamint a Szovjetunió összeomlása utáni független Belarusz által használt fehér-piros-fehér nemzeti zászlóra – erre fel

Brüsszel igyekszik lavírozni

Bendarzsevszkij szerint „az eddigi szankciók egyáltalán nem voltak működőképesek”, és bár „van néhány eszköz, ami hatásos lenne, és a belarusz ellenzék ezek bevetését régóta követeli”, Brüsszel igyekszik lavírozni, „nehogy túl kemény lépéseket tegyen Belarusszal szemben, amelyekkel túlzottan Oroszország felé terelné őket”. Ilyen kemény intézkedésekként említi a szakértő a belarusz gazdaságot továbbra is domináló állami nagyvállalatok import- és exporttilalmát, illetve a belaruszok SWIFT-rendszerről való lekapcsolását.

Ugyanakkor ezek mind olyan lépések, amelyeket Belarusz Oroszország segítségével könnyen ellensúlyozni tudna, így az Európai Unió nehézségeket ugyan tudna okozni általuk Lukasenkának, de célját aligha érné el. „Egyre kevésbé van kapcsolat Európa és Belarusz között, nem tudok olyan lépést mondani, ami nem csak fájdalmat okoz, de hatásos, és nem fogja felgyorsítani Belarusz sodródását Oroszország felé” – figyelmeztet Bendarzsevszkij.

Egyelőre úgy tűnik,

ha szeretné az általa felépített rendszert megóvni a gazdasági összeomlástól. Komoly nehézséget okoz az ország számára, hogy a rendkívül erős, 2019-ben 2,2 milliárd dollárnyi exportot generáló belarusz infokommunikációs szektor bizonyos szereplői, köztük a Viber üzenetküldő alkalmazást fejlesztő Rakuten, a bizonytalan politikai helyzet miatt kivonulnak az országból, Lengyelország, Litvánia és Ukrajna pedig célzott programokkal próbálja őket magához csábítani. A Bloomberg becslései szerint a választások óta csak Vilniusba több, mint 40 cég csaknem ezer munkavállalót telepített át – a belarusz ellenzék pedig nem titkoltan arra épít, hogy Lukasenka rendszerét a piaci vállalkozások elmenekülése és az állami vállalatok Európával való kereskedelmének ellehetetlenülése miatti gazdasági összeomlás söpri majd el.

Itt jön a képbe utolsó mentsvárként Oroszország, amely a kedvezményes olaj- és gázszállításokért cserébe már régóta noszogatja Belaruszt az integráció, végső soron az Unióállamban való egyesülés irányába, Lukasenka politikai meggyengülésével pedig ebben a tekintetben rendkívül kedvező volt számukra a csillagállás. „Oroszország Belarusz melletti kiállása önmagában is segített a hatalomközeli bizonytalanoknak eldönteni, hogy ők igenis maradnak Lukasenka mellett, ha ez nem történik meg, szerintem a rendszer összeomlott volna. Akkor úgy tűnt, hogy az elnök pozíciói annyira meggyengültek, hogy ezért a támogatásért cserébe bármit megad Oroszországnak” – fogalmaz Bendarzsevszki, aki szerint „Navalnij ügye egyfajta legitimációt adott Lukasenkának, elmondhatta, hogy Oroszországban sincs minden rendben – ráadásul addigra már sikerült elnyomnia a belarusz tüntetéseket, így kedvező alkupozícióba került”.

A szakértő várakozásai szerint Lukasenka „sikeresen tudja hárítani a további integrációra irányuló orosz kísérleteket, gazdasági integrációs intézkedések azonban biztosan lesznek”.

Terítéken az orosz-belarusz intergáció

Az orosz-belarusz integrációról legutóbb április 22-én tárgyalt Moszkvában Lukasenka belarusz és Putyin orosz elnök, a tárgyalások következő köre Dmitrij Peszkov szerint május 28-ára várható.

Hiszen – mivel Európa másfél évtizede kommunikációs és külpolitikai szempontból is következetesen eltolja magától Belaruszt, akár van rá épp oka, akár nincs – egyre kevésbé tűnik tarthatónak Belarusz pufferállami pozíciója Európa és Oroszország között, Lukasenka tojástáncának pedig aligha van jövője. Nem csoda hát, hogy az oroszok nem sietnek elítélni a Ryanair-hadműveletet, az nekik ugyanis a legteljesebb mértékben kapóra jön.

Az orosz kormánypárt, az Egységes Oroszország képviselői máris megtalálták a botrányhoz a megfelelő geopolitikai kontextust. Viktor Volodackij, az Állami Duma FÁK-bizottságának alelnöke a Rosszija 24-nek úgy fogalmazott: „Virágos forradalmat Belaruszban nem sikerült csinálni. Lukasenkát félretenni sem sikerült. Ezért más utat kell választani: ki kell érlelni a belarusz ellenzéket. Ezért azokat kell támogatni, akik gyakorlatilag már elhasznált emberek”. Szerinte „a nyugati titkosszolgálatok számára Cihanouszkaja, és mindenki, aki hozzá közel áll, elhasznált ember. Raman Prataszevics szintúgy elhasznált ember”.

Moszkva most hátradőlhet, és nyugodt lélekkel hagyhatja, hogy Lukasenka az Európai Unió tehetetlen szankcionálása mellett eltegye láb alól az „elhasznált embereket” – hogy aztán a nyugati opciók híján elkerülhetetlenné váló orosz-belarusz összeolvadás során magát Lukasenkát tegye „elhasznált emberré”.

nyitókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja Aljakszandr Lukasenka fehérorosz államfőt Szocsiban 2021. február 22-én. (MTI/EPA/Szputnyik/Alekszej Druzsinyin)