Az elrettentés volt a cél – Bendarzsevszkij Anton a belarusz incidensről

Bendarzsevszkij Anton belarusz származású, Magyarországon élő elemző, kutató, a posztszovjet térség szakértője. 2015-2019 között vezette igazgatóként az MNB által alapított Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítványt. Jelenleg a Danube Institute geopolitikai kutatócsoportjának vezetője, cikkei jelennek meg a Magyar Nemzetben és a Mandinerben is.

***

A Ryanair gépéről eltávolított, letartóztatott blogger, Raman Prataszevics által alapított NEXTA Telegram-csatornát terrorszervezetként tartották nyilván Belaruszban. Miféle veszélyt jelentett ez a csatorna Aljakszandr Lukasenkára?

A NEXTA nem a belarusz elnökválasztásokra alakult meg, két alapítója van – a most letartóztatott Prataszevics egyik alapítója, főszerkesztője volt, tavaly egy belső konfliktus következtében otthagyta a NEXTA csapatát. A csatorna kihasználta a Telegram növekvő népszerűségét – a posztszovjet térségben a Telegram már a legnépszerűbb közösségi médium. A legnagyobb orosz, ukrán hírportálok Telegram-csatornát is csinálnak. A Telegram fő előnyei, hogy az üzenetek feladója nem beazonosítható, kódolásuk biztonságos, másrészt pedig mikor pár évvel ezelőtt Oroszországban megpróbálták letiltani a Telegramot, az nem sikerült – a Telegram működése kicselezte az orosz rendszert.

azaz lényegében a lakosság egyharmada követte. Néhány másik csatornával együtt a NEXTA vált a legfontosabb szervezőerővé a tüntetők körében. És mivel letiltani nem tudták, tavaly novemberben felvették a terrorszervezetek listájára. Ez persze nyilván nonszensz. Múlt héten záratták be a legnagyobb belarusz hírportált, a TUT.by-t, amelyről elmondható volt, hogy valóban igyekezett független maradni – a NEXTA nem ilyen volt, az egy kifejezetten politikai tartalmú ellenzéki hírcsatorna volt, amely szervezőjévé is vált az eseményeknek, és minősítette is a hatóságokat, politikai erőnek képzelte magát. Ez azért Európa egyetlen országokban sem minősülne szélsőséges tartalomnak. Arra hivatkozva tiltották be őket egyébként, hogy elkezdték a különböző erőszakszervezetek névsorait kiszivárogtatni.

Egy teljes mértékben decentralizált, az ország rengeteg pontjáról szerkesztett, citizen journalism-szerűen működő szervezetnél mit ért el a belarusz államhatalom azzal, hogy nagy nemzetközi felháborodás mellett egy volt főszerkesztőt letartóztatott?

Semmit, főleg, hogy Prataszevics október óta már nem is dolgozott a NEXTA-nál.

A Belarusz golovnogo mozga nevű saját Telegram-csatornáját vitte.

Ennek egyértelmű politikai üzenete van, az elrettentés a cél. Ez egy jól megtervezett akció volt, nincsenek véletlenek. Prataszevics még Athénból kiírta a Twitterére, hogy úgy látja, követik. Érdekes, hogy amikor a gép leszállt, akkor őt és párját tartóztatták le, és ezen kívül eltűnt még a gépről négy belarusz állampolgár, akik nyilván szintén elkeveredtek a reptéren… Ők KGB-sek voltak. A tüntetéseket sikerült elnyomni – ebben benne volt egyfajta fáradtság is, hónapokon keresztül tartottak a tüntetések, nyilván az időjárás is közbeszólt, és voltak megfélemlítések, a tüntetések elapadásával sikerült elérni azt, hogy senki ne menjen ki az utcára. Sőt, a belarusz fehér-piros-fehér nemzeti zászló (az a zászló, amelyet az első független belarusz állam használt, valamint öt évig a Szovjetunió összeomlása utáni független belarusz állam zászlaja volt, most pedig a tüntetők nemzeti jelképe – a szerk.) jelenleg be van tiltva, sőt, ha valaki ezeket az ablakba kiteszi, néhány órán belül valaki kopogtatni fog, és vagy adminisztratív büntetést kap, vagy pár nap SzIZO-t, vizsgálati fogságot. Az ellenállás nyilvános arcai, élükön Szvjatlana Cihanoŭszkajával és számos sajtóorgánummal, Lengyelországba, Litvániába, Lettországba menekültek, onnan agitáltak Lukasenka rendszere ellen. Ez nyilván zavarta Lukasenkát, a Vilniusban élő Prataszevics letartóztatásával jelezni akarta, hogy a KGB keze mindenhova elér. Ez egy kicsit összhangban van a problémák orosz kezelésével – ők a problémás személyekkel úgy bánnak el, hogy abban látszódjon ugyan a Kreml keze, de azért nehéz legyen őket beazonosítani.

inkább hangosan és durván. Akik Belaruszban féltik a családjukat, nekik át fog menni az üzenet.

Bendarzsevszkij Anton

Belaruszt szerető és valamelyest ismerő emberként én úgy veszem észre, mintha a választások óta eltört volna valami az ország elnökében. Számos olyan döntéséről hallunk augusztus óta, amelyek inkább a türkmén stílusú hatalomgyakorlásra voltak eddig jellemzőek: betiltotta a Škodát és a Niveát, az OMON-on keresztül közvetlenül gyakorol erőszakot saját állampolgárai ellen, most pedig nem kifejezetten logikus módon földre kényszerített egy külföldi repülőt, és letartóztatta Prataszevicset. Lukasenka elméjének lassú megbomlása az, amit látunk?

Szerintem nem ezt látjuk. Egyetértek azzal, hogy sokat durvult a helyzet, sokat változott az állami erőszakpolitika, de ez szerintem nem azért van, mert Lukasenkában eltört volna valami. Az új korszak újfajta eszközöket kíván. Eddig Belaruszban nem volt szükséges ilyen szintű elnyomásra. Valóban volt egy jelentős támogatói réteg Lukasenka mögött, és közvélemény-kutatások híján el tudta hitetni azt, hogy mögötte van a többség. A 2010-es választás utáni tüntetések gyakorlatilag csak Minszket érintették, még a vidéki városokat sem. Úgy tűnt, hogy nincs sok elégedetlen, akik vannak, őket pedig puhább eszközökkel is kordában lehet tartani. A tavalyi elnökválasztásokon viszont egyértelműen kiderült, hogy ha még vannak is Lukasenkának támogatói – én nem hiszem el, amit az ellenzék mond, hogy csak 2-3 százaléka van, szerintem 20-30 százalék közötti támogatottsága van még mindig – egyértelmű, hogy ők már kisebbségben vannak. Túlkapásokra volt példa az előzőekben is, 2010-ben 150 ezer ember volt kint tüntetni, mert

1-4 év közötti börtönbüntetést kaptak. Leültettek 20-30 embert, és az emberek megijedtek, akkor vezettek be először részleges cenzúrát az interneten… De eltelt tíz év, és ezek az eszközök már nem működnek. Sokat növekedett az elégedetlenek köre. Még egy példa a túlkapásokra: mikor az ezredforduló körül az USA és az EU először vezettek be szankciókat Lukasenka Belarusza ellen, az volt a válasza, hogy nem kitiltotta az amerikai és európai nagykövetségeket, csak egyszerűen lekapcsolta nekik az áramot és a vizet, így a követségi munkatársak hazamentek. Papíron volt amerikai képviselet, csak nem működött…

Beszéljünk a történetben meghúzódó orosz szálról: a Marija Zaharova külügyi szóvivő és Szergej Lavrov külügyminiszter képviselte hivatalos orosz kommunikáció két szálon fut, egyrészt azt hangsúlyozzák, hogy nem a sajtóhírek pergőtüzében, hanem a belarusz hatóságokkal konzultálva, minden szempontot mérlegelve akarnak a helyzetről véleményt formálni; másrészt pedig a kettős mércét hangoztatják – Zaharova azt írta ki Facebook-oldalára, hogy „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek”, mert a Nyugat Evo Morales bolíviai elnök gépének 2013-as bécsi leszállítása, illetve egy belarusz gép 2016-os kijevi landoltatása miatt nem háborodott fel annyira. Milyen orosz reakciót vár a történtekre, főleg annak tükrében, hogy Prataszevics letartóztatott barátnője, Szofja Szapega orosz állampolgár?

Azért itt egy 26 éves bloggerről beszélünk, nem egy szökött diktátorról, szökött politikusról… Én

– ez abból is látszik, hogy az első orosz reakciók nagyon óvatosak voltak. A belarusz tévében és az orosz állami tévében is először egyfajta dicsérő hírszolgáltatás zajlott, hogy lám, lám, Lukasenkát itt diktátorozzák, miközben a bajbajutott gépnek rögtön a segítségére sietett. Aztán kiderült, hogy itt más dolgokról is van szó, így változott az orosz válasz is, nemzetközi kivizsgálást akartak… Minden bizonnyal nyilvánosságra hozza majd a Ryanair is a pilóta és a belarusz diszpécser közötti beszélgetéseket, egészen más megítélés alá esik az eset, hogyha nem csak a MiG-29-ek jelentek meg tüntetőleg a gép mellett, de a diszpécserek is megfenyegették a pilótát. Ami az orosz államhatalom egyéb képviselőit illeti: a Zsirinovszkij-féle, csak névben liberális Liberális Demokraták képviselők, illetve a kormánypárt képviselői között volt néhány dicsérő megnyilvánulás is, szerintük ez egy nagyon jól megszervezett titkosszolgálati akció volt, bravúrként fogták fel, elismerésüket fejezték ki a belarusz kollégák felé. 

A történetben természetesen EU-s szál is meghúzódik – Litvánia az eset nyomán nem enged be területére olyan repülőgépeket, amelyek Belarusz légterén keresztül érkeznek, az EU szankciókat lengetett be. Ön hogy látja, van az EU kezében bármiféle olyan fegyver, ami hatásos lehet, és elveheti Lukasenka kedvét a hasonló akcióktól, vagy a megszokott terméketlen aggódás és egy sor szankció várható?

Az eddigi szankciók egyáltalán nem voltak működőképesek, de nem is ez volt a céljuk, inkább szimbolikus jellegűek voltak. Azok a hivatalnokok, akiket Európa területéről kitiltottak, nyilván amúgy sem mertek különösebben Európába menni… Van néhány eszköz, ami hatásos lenne, és a belarusz ellenzék ezek bevetését régóta követeli, de

amelyekkel túlzottan Oroszország felé terelné őket. Ami kemény lépés lehet: a belarusz gazdaságban az állami szektor dominál, a legnagyobb belarusz vállalatok – a keleti blokkban is speciálisnak nevezhető módon – a Szovjetunió megszűnése után nem kerültek privatizálásra, hanem továbbra is nagyrészt állami tulajdonban maradtak. Nagyon komoly szankciós lépés lenne ezen állami vállalatokat szankcionálni egyrészt export-import szempontjából, melynek következtében a nyersanyag- és alkatrészbeszerzés megtiltásával a vállalatok nagy része meg lenne lőve. Másrészt pedig a belarusz vállalatok hitelezését is meg lehetne tiltani az európai piaci szereplőknek. Szerintem ezt nem merik meglépni, ahogy Belarusz SWIFT-rendszerről való lekapcsolását sem – ez ugye Oroszország esetében is felmerült, biztosan nagyon fájdalmas lenne, de ez tipikusan egy olyan lépés, amely arra sarkallná Belaruszt, hogy az oroszok által erre az esetre fejlesztett pénzügyi rendszerbe kapcsolódjon be. A MasterCard és a VISA letiltása is felmerült, erre készülve fejlesztette ki Oroszország a Mirt – ha Belaruszban letiltanák a nyugati kártyákat, pár nap alatt áttérnének az orosz rendszerre, vagy a kínai UnionPay-re. Nagyon komolyan mérlegelniük kell tehát az európai döntéshozóknak, hogy mi az, ami nem kontraproduktív. Biztos vagyok benne, hogy sokkal keményebbet fognak lépni, mint eddig, és a választók felé valamit muszáj mutatni – Németországban is választások lesznek. 

Ismer olyan eszközt, amelyet az Európai Unió hatásosan be tudna vetni anélkül, hogy az oroszokhoz hajtaná a belaruszokat? Az én ismereteim szerint minden szóba jöhető lépés azzal a stratégiai kockázattal járna, hogy az Unió azt csak egyszer lépheti meg, Lukasenka következő túlkapásánál már semmiféle hatalma nem lenne Belarusz felett.

Én azt gondolom, hogy az európai befolyás fokozatosan elillanni látszik Belaruszban. Az európai tőke eddig sem volt annyira motivált a Belaruszban való jelenlétre, bár a 2010 utáni enyhülést, Belarusz Ukrajna ügyében tanúsított mediátori fellépését, Oroszországgal való szembehelyezkedését számos vállalat annak jeleként látta, hogy Belarusz lavíroz, egyfajta nyitás mutatkozik. Azóta viszont az európai tőke menekül ki Belaruszból, ráadásul az infokommunikációs szektor, amely Belaruszban nagyon erős (gondoljunk csak a Viberre, a World of Tanksre, az EPAM-re), szintén menekül, a szektor jelentős része vagy teljesen elköltözött Belaruszból, vagy részben kihelyezte az irodáit máshova, ebből főleg Ukrajna, Lengyelország és Litvánia profitált. Egyre kevésbé van kapcsolat Európa és Belarusz között, nem tudok olyan lépést mondani, ami nem csak fájdalmat okoz, de hatásos, és nem fogja felgyorsítani Belarusz sodródását Oroszország felé.

Az infokommunikációs szektor kivonulásához hasonló gazdasági csapások buktathatják meg Lukasenkát?

A belarusz ellenzék erre számít – a rendszer gazdaságilag nem fog tudni túlélni, csak Oroszország felé fordulva. Belarusz energiaigényes ipara az olcsó orosz földgázra, kőolajra támaszkodik, és külön iparág épült az olcsó orosz kőolaj finomítására, majd a termékek európai exportjára.

Azért ez valahol vérfagyasztó – a belarusz ellenzéknek van hatalmi perspektívája, de ehhez össze kell, hogy omoljon az ország… Ami az Oroszország felé fordulást illeti: a TaSzSz április végén jelentette, hogy tervben van egy újabb Putyin-Lukasenka-tárgyalás a két ország unióállami integrációja kapcsán. Mire számít?

Ha ezt a kérdést fél évvel ezelőtt teszi fel, egészen más válaszom lett volna. Akkor úgy tűnt, hogy Lukasenka pozíciói nagyon sokat gyengültek, lényegében Oroszország kiállásának köszönhette, hogy hatalmon maradt. Lehetett érezni, hogy megingott a rendszer, és Lukasenka környezetében is nagyon sokan kételkednek a politikai kifutásban. Oroszország Belarusz melletti kiállása önmagában is segített a hatalomközeli bizonytalanoknak eldönteni, hogy ők igenis maradnak Lukasenka mellett, ha ez nem történik meg, szerintem a rendszer összeomlott volna. Akkor úgy tűnt, hogy az elnök pozíciói annyira meggyengültek, hogy ezért a támogatásért cserébe bármit megad Oroszországnak. Nem tudjuk, hogy szeptemberi szocsi találkozójukon miről esett szó, de én azt gyanítom, hogy sok mindent megígért Oroszországnak – köztük azt is, hogy lesz egy hatalomátadás, egy alkotmánymódosítás, amely az elnöki hatalmat leépíti, és amely előrehozott elnökválasztással fog járni, másrészt pedig felpörgetik az orosz-belarusz integrációt, amit Oroszország régóta erőltet, Lukasenka pedig mindeddig ellenállt.

ami például egy közös valuta bevezetésével, bizonyos közös minisztériumokkal járna – orosz szempontból legfontosabb a védelmi minisztérium és a katonai bázisok kialakításának lehetősége Belarusz területén, mert ma ugyan bizonyos állomásokat használhat az orosz hadsereg, de orosz katonai kontingens nincs az országban. Azóta viszont megint fordult a helyzet, mert volt egy Navalnij-ügy, amely nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, Alekszej Navalnij hazatértével pedig komoly tüntetéshullám indult. Bár ez már lecsengett, ősszel Oroszországban parlamenti választások lesznek, Navalnij ügye egyfajta legitimációt adott Lukasenkának, elmondhatta, hogy Oroszországban sincs minden rendben – ráadásul addigra már sikerült elnyomnia a belarusz tüntetéseket, így kedvező alkupozícióba került. Ezért most úgy gondolom, hogy sikeresen tudja hárítani a további integrációra irányuló orosz kísérleteket – gazdasági integrációs intézkedések azonban biztosan lesznek. A politikai és katonai kérdéseket Lukasenka szerintem vagy hárította, vagy elodázta, nyert magának néhány évet.

Nyitókép forrás: BBC