Válófélben – búcsúzik a Fidesz a balra sodródott Európai Néppárttól

2021. március 16. 19:00

Új európai jobboldali platform alakulhat – erősítette meg lapunknak több kormányközeli forrás. A Fidesz kilépése hosszú távon tovább erodálhatja az egyre inkább balra sodródó Európai Néppártot. Utánajártunk a részleteknek.

2021. március 16. 19:00
null

Kacsoh Dániel és Szalai Laura írása a Mandiner hetilapban.

Végéhez közeledik a Fidesz és az Európai Néppárt több mint húszéves kapcsolata: múlt héten a magyar kormánypárt kilépett az EPP európai parlamenti képviselőcsoportjából, miután a néppárti frakció elfogadta alapszabályának módosítását, amelynek értelmében már nemcsak egyes képviselőket, hanem csoportjaikat is ki lehet zárni, illetve fel lehet függeszteni.

Változás, hogy amennyiben a pártcsalád már kizárta vagy felfüggesztette az érintett pártot, a képviselők csoportjával szembeni lépéshez elegendő az egyszerű többséget igénylő frakciódöntés – ez az a kritikus pont, ami miatt nehéz nem úgy értelmezni a döntést, hogy a Fideszre lett szabva. A Fidesz tagsága ugyanis éppen fel van függesztve. A szavazók több mint 84 százaléka a változtatás mellett döntött. Milyen folyamat vezetett a szakításhoz? Távozik-e a Fidesz a pártcsaládból is? Mi vár az európai jobboldalra? A Mandiner politikusok és elemzők segítségével tárta fel a néppártügy hátterét.

Orbán Viktor miniszterelnök Mikuláš Dzurinda szlovák kormányfővel és Helmut Kohllal, a CDU korábbi elnökével az Európai Néppárt berlini kongresszusán 2001 januárjában. <br> Fotó: MTI / Illyés Tibor
Orbán Viktor miniszterelnök Mikuláš Dzurinda szlovák kormányfővel és Helmut Kohllal, a CDU korábbi elnökével az Európai Néppárt berlini kongresszusán 2001 januárjában.
Fotó: MTI / Illyés Tibor

A néppárti aranykor
Európa, ahogy Közép-Európa jövője is, a munka, a család és a nagyobb közösség, a nemzet pillérein nyugszik, a nemzet erejét a család összetartása adja – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Néppárt 2001 januárjában tartott kongresszusán. A Fidesz nem sokkal korábban, az előző év novemberében lépett be az Európai Parlament legnagyobb, akkor 233 fős frakcióját adó pártszövetségbe, hátrahagyva a Liberális Internacionálét s benne többek között a maffiakormányozó SZDSZ-t.

A berlini kongresszuson tagként először vehetett részt a kormánypárt delegációja. A Magyar Nemzet beszámolója szerint az 1978-ban alakult EPP tanácskozását Angela Merkel, a német Kereszténydemokrata Unió elnöke nyitotta meg, s beszédet mondott Wilfried Martens, a pártcsalád vezetője is. Orbán Viktor Helmut Kohl volt német kancellár mellett ülhetett a kongresszuson, akinek a hívására a Fidesz megérkezett az EPP-be. 2004-ben, hazánk uniós csatlakozását és az első magyarországi európai parlamenti választást követően bekerültek a frakcióba a fideszes képviselők, ám Orbán már előzőleg, 2002-ben elfoglalhatta az Európai Néppárt alelnöki székét.

A gyakran elhangzó 2001-es orbáni mondatokat akkoriban elismerés övezte a pártcsaládban, ami a mai viszonyokat tekintve arra utal, hogy a Fidesz értékrendje bizonyosan kevesebbet változott, mint a néppárté. Minapi, Manfred Weber frakcióvezetőnek írt levelében éppen erre az időszakra utalt a kormányfő. Mint írta, az Európai Néppárt huzamosabb ideje vezetői és politikai válsággal küzd, hozzátéve: „mi azt javasoljuk, hogy térjünk vissza a martensi örökséghez”. Wilfried Martens ugyanis sikerrel egyesítette a jobbközép és a jobboldal különböző gyökerű és földrajzi hátterű pártjait. Szövetséget kötött a hagyományos, kontinentális keresztény­demokraták és az északi konzervatívok között, offenzív bővítési politikájával bevonta a volt kommunista országok keresztény, jobboldali, nemzeti irányultságú pártjait az EPP-be – sorolta a Fidesz elnöke.

Teljes méretű kép megtekintéséhez kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!
Teljes méretű kép megtekintéséhez kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

Valóban: alighanem a martensi időszak volt a pártcsalád aranykora. 2004-ben a 732 fős EP-ben 282 helyet szereztek a hozzá tartozó pártok, 2009-ben a már 736 fős testületben 265-öt, 2014-ben a 751-ből már csak 221-et. A 2019-ben alakult, a britek távozásával 704 fősre csökkent parlamentben mindössze 187 képviselőt adott az EPP – a Fidesszel együtt. S ki tudja, folytatódik-e a tendencia.

A legnagyobb, ám az utóbbi évtizedben egyre zsugorodó pártcsaládot huszonhárom éven át vezette a 2013-ban elhunyt Martens, ahogy a magyar kormányfő mondta róla: „Magyarország nagy barátja”. Belga miniszterelnökként már a rendszerváltozáskor fontosnak tartotta hazánkat, egy alkalommal felidézte, hogy szalámit evett Antall Józseffel és Helmut Kohllal, amikor Budapesten járt a kereszténydemokraták kongresszusán. Azt is mindvégig egyértelműsítette: Orbán Viktort támogatja a választási küzdelmekben, több fideszes rendezvényen is felszólalt.

Teljes méretű kép megtekintéséhez kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!
Teljes méretű kép megtekintéséhez kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

Aztán következett a kétharmados győzelem, majd az új alaptörvény és a médiatörvény körüli nemzetközi kritika­özön. Wilfried Martens ezekben a vitákban is kiállt a magyar kormány mellett. Alelnökével, későbbi pártelnöki utódjával, Joseph Daullal közösen jegyzett közleményükben aláhúzták: az új magyar alkotmány tartalmazza az uniós alapjogi charta előírásait. Daul 2014-ben, már elnökként ugyancsak kampányolt a Fidesz győzelméért. Pedig a nyomás igencsak nagy volt az EP baloldali és liberális oldaláról az EPP vezetésére, hogy rendszabályozza meg a renitensnek bélyegzett tagpártot. Ez csak erősödött az egyes néppártiak által is megszavazott 2013-as Tavares-jelentéssel, majd következett a 2015-ös bevándorlási hullám.

Folyamatos sodródás balra
Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos, főleg skandináv jobboldali tagpártok középre húzódása már korábban elkezdődött. Mint arra kormányzati forrásunk rámutat: az, hogy az európai jobboldali formációk közt domináns szerepet betöltő német kereszténydemokrata pártok ugyanebbe az irányba indultak el – pláne, hogy Franciaországban a republikánusok teret veszítettek –, már a migrációs válságot megelőző egy-két évben elkezdődött. Akkoriban vetődött fel az egyre tisztábban baloldali politikát képviselő zöldekkel való együttműködés lehetősége.

Teljes méretű kép megtekintéséhez kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!
Teljes méretű kép megtekintéséhez kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

A 2010-es évek elején-közepén ezek az erők realizálták, hogy az új korszellem baloldali, ebből pedig arra jutottak, hogy pozíciójuk megőrzése érdekében a jobboldali pártoknak balra kell tolódniuk. „Ez a helyzetértékelés azóta csak felerősödött Európában, és a jobboldali erők úgy próbálják megcélozni a centrumot, hogy egyre inkább baloldali politikát folytatnak. A Fidesz azonban másképp látja: szerinte a korszellem pont hogy jobbra tolódik, Közép-Európában is ez a jellemző” – mutat rá forrásunk.

Fotó: Kékesi Donát
Fotó: Kékesi Donát

Jöhet az elválás
Két éve, amikor felfüggesztettük a Fidesz EPP-tagságát, úgy fogalmaztam, hogy szétköltöztünk, de még nem váltunk el. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy több az, ami elválaszt bennünket, mint ami összeköt” – vázolja a mostanra kialakult helyzetet lapunknak Novák Katalin, a Fidesz külügyekért felelős alelnöke. Úgy véli, az Európai Néppárt céljává vált, hogy nyisson a baloldal felé, aminek az a garanciája, ha nem képviseli többé a demokratikus jobboldal értékeit, hátat fordít olyan alapvető értékeknek, mint a nemzetállami szuverenitás, a biztonság, a keresztény kultúra, a hagyományos családok.

„Ez az elfordulás megnehezítette az együttműködésünket, hiszen a Fidesz továbbra is határozott maradt ezekben a kérdésekben. A kapcsolat romlásához ez az értékrendbeli eltolódás vezetett elsősorban, és nem segített az sem, hogy a magukat liberálisnak nevező, elsősorban észak-európai tagpártok nem bírták elviselni, hogy nem egyformán látjuk a világot, és elkezdték nyíltan támadni Magyarországot, amihez az EPP új vezetőiben, Donald Tuskban és Manfred Weberben partnerre leltek. A történet tehát nem tegnap kezdődött, és mára az is kiderült, a szétköltözés nem segített abban, hogy visszataláljunk egymáshoz. Most tehát válunk” – fogalmaz Novák, hozzátéve, bízik benne, hogy kulturált válás lesz, szavai szerint a Fideszen nem fog múlni.

A körülmények ellenére fontosnak tartja hangsúlyozni: a tagság az örökségük, ráadásul vannak tagpártok szép számmal, amelyek saját országukban kiállnak a jobboldali demokratikus értékek mellett, akár kormányon, akár ellenzékben dolgoznak. Mint mondja, a velük való szakítás fájdalmas.

- Magyarország nagy barátja, Wilfried Martens, az EPP korábbi elnöke és Orbán Viktor Brüsszelben 2007-ben. <br> Fotó: MTI / EPA / FRANCOIS WALSCHAERTS
- Magyarország nagy barátja, Wilfried Martens, az EPP korábbi elnöke és Orbán Viktor Brüsszelben 2007-ben.
Fotó: MTI / EPA / FRANCOIS WALSCHAERTS

„Amiben ma már leginkább eltér a Fidesz és az Európai Néppárt, az az ambíció, a jövőkép, a motiváció. Mi nem megalkudni akarunk, nem megúszni akarjuk valahogy a jelent, a jövőt, még csak nem is pusztán átélni, de alakítani is. Hiszünk abban, hogy a választók azért szavaztak nekünk bizalmat, hogy hallassuk a hangunkat, amely valójában az ő hangjuk, s hogy képviseljük a magyar emberek érdekeit, álljunk ki értük akkor is, amikor ez nehéz vagy látszólag népszerűtlen” – sorolja.

Röviden megjegyzem

„Borzasztó, hogy a Fidesz távozik a néppárti frakcióból” – mondja a Mandinernek Milan Zver, a Szlovén Demokrata Párt EP-képviselője. A távozáshoz vezető európai néppárti döntést a baloldalnak tett szívességnek tartja. „A baloldal alatt főleg a liberálisokat és a szocialistákat értem, akik folyamatosan beavatkoznak a belső ügyeinkbe. Az EPP áldozatul esett a megosztásunkra törő gonosz szándéknak. Sokan úgy gondolják, azzal, hogy a Fidesz kikerült, vége a problémának. Ez azonban rövidlátásra vall, az EPP gondjai csak most kezdődnek” – fogalmaz.

„Azzal, hogy a Fidesz bejelentette, az európai jobboldalt akarja felépíteni, végleg elbúcsúzott 
az Európai Néppárttól és annak kereszténydemokrata értékeitől”
– fogalmazott Markus Söder a Süddeutsche Zeitungnak. A CSU-elnök szerint a Fidesznek és az EPP-nek külön utakon kell továbbhaladnia, ám leszögezte: mindez nem fogja érinteni a bajor–magyar kapcsolatokat.

– mondja a Mandinernek Milan Zver, a Szlovén Demokrata Párt EP-képviselője. A távozáshoz vezető európai néppárti döntést a baloldalnak tett szívességnek tartja. – fogalmaz. – fogalmazott Markus Söder a Süddeutsche Zeitungnak. A CSU-elnök szerint a Fidesznek és az EPP-nek külön utakon kell továbbhaladnia, ám leszögezte: mindez nem fogja érinteni a bajor–magyar kapcsolatokat.

Novák Katalin leszögezi: nem azért léptek ki a frakcióból, hogy ezzel lavinát indítsanak el, de szerinte téved, aki azt hiszi, hogy a néppárt nem fog meggyengülni a Fidesz elvesztése után. „Mi adtuk a frakció legerősebb pártját, hiszen arányosan a legtöbb szavazatot a Fidesz kapta az EP-választáson. Sokak számára ráadásul kényelmes volt, hogy mi kimondtuk helyettük is azt, amit nehéz volt kimondani, képviselőink bátran küzdenek Brüsszelben és Strasbourgban. Közben a választók sok európai országban figyelik elégedetlenséggel a pártok határozatlanságát, döntésképtelenségét, nemzeti érdekektől való elfordulását, és olvassák közben a magyar miniszterelnök határozott kiállását, ami minimum elgondolkodtatja őket. Így a magyarokkal való szakítást ovációval fogadja ugyan a nemzetközi média, testvérpártjaink szavazói között azonban vegyes érzelmeket ébreszt” – mutat rá.

- Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke kampányol a Fidesz–KDNP nagygyűlésén a Hősök terén 2014. március 29-én. <br> Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
- Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke kampányol a Fidesz–KDNP nagygyűlésén a Hősök terén 2014. március 29-én.
Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Nincs még döntés a jövőről
A pártcsaládból való távozás ténye, illetve menetrendje még a jövő kérdése, a Fidesz elnöksége és választmánya dönt majd. Kétségtelen, a frakcióval való szakítás volt az első fontos lépés – mondja lapunk érdeklődésére Schaller-Baross Ernő, a kormánypárt EP-képviselője. Hangsúlyozza, hogy önszántukból hagyták el a frakciót. Emlékeztet: az eredeti cél az volt, hogy az EPP egyben maradjon, úgy, hogy a konzervatív-kereszténydemokrata szárny is megjeleníthesse arculatát, érvényesíthesse politikai krédóját. Ő is úgy látja, hogy az Európai Néppárt sosem volt koherens pártcsalád, ám még tizenöt éve, Wilfried Martens idején is mélyen gyökereztek benne a konzervatív értékek. „Mostanra ezek szinte kivesztek, és egyes tagpártok a liberális világnézetüket próbálják ráerőszakolni másokra, immár a vezetés segítségével. A néppárt liberális önszalámizásba kezdett, hogy mindenáron megfeleljen a baloldali pártoknak és médiatúlsúlynak, szövetségeket is csak ebbe az irányba kíván építeni” – fogalmaz.

Donald Tusk, az EPP elnöke és Manfred Weber frakcióvezető. <br> Fotó: REUTERS / Virginia Mayo
Donald Tusk, az EPP elnöke és Manfred Weber frakcióvezető.
Fotó: REUTERS / Virginia Mayo

A Fidesz európai politikán belüli jövőjével kapcsolatban többféle forgatókönyv van, ahogy a néppárti tagságról, úgy a továbbiakról is később születik majd döntés, a kormánypárt tizenkét EP-képviselője egyelőre függetlenként folytatja a munkáját. Napirenden volt egyfajta frakciószövetségi konstrukció is, aminek lehetőségét Orbán Viktor már tavaly felvetette. Schaller-Baross emlékeztet, hogy e megoldás korábban jól működött a brit konzervatívokkal. A politikus fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a Fideszé nagyon erős delegáció. „Nyilvánvaló, hogy más pártcsaládok, frakciók örülnének a csatlakozásunknak, ám a Fidesz ezt az erőt függetlenként is meg tudja jeleníteni” – jelenti ki.

Fotó: Mandiner-archív
Fotó: Mandiner-archív

Szó sincs az uniós kilépésről
Schaller-Baross Ernő elismeri, hogy a sajtóban napvilágot látott híreknek megfelelően van kapcsolatuk az Európai Konzervatívok és Reformisták csoporttal, ez természetes, hiszen hazafias, patrióta és konzervatív pártok alakítják, de nyomatékosítja: egyelőre korai a jövőről beszélni. „Olyan politikai közösségre van szükségünk, ahol elsősorban a magyar, aztán az európai érdekeket érvényesíthetjük” – hívja fel a figyelmet.

Egy sértett bajor Brüsszelben

Manfred Weber megint a kedvenc, „hídépítő” szerepében akart tetszelegni – így kommentálta a Der Spiegel az Európai Néppárt frakcióvezetőjének eljárását a Fidesz távozásával kapcsolatban. Valóban: az EPP frakcióvezetője igyekszik magát örökös kompromisszumkeresőként láttatni, ennek jegyében nem állnak távol tőle a hangzatos közhelyek sem. „Az otthon erő. Az otthon iránytű. Az otthon az identitás egy darabja” – hirdeti honlapján a bajor politikus, a számos hasonló lózungot felsorakoztató felületen azonban nem találjuk nyomát annak, hogy ez a kitétel hogyan viszonyul a brexit kapcsán tett közelmúltbeli megnyilvánulásához. A politikus ugyanis egy interjúban azt találta üzenni tavaly decemberben Boris Johnson brit miniszterelnöknek, hogy a „mai világban nincs nemzeti szuverenitás, még Európa nagy országai számára sem: globalizált világban élünk”. Honnan is indult e kereszténydemokrata életút? Az 1972-ben Niederhatzkofenben született Manfred Weber a klasszikus karrierpolitikus archetípusa, azzal a megjegyzéssel, hogy soha nem töltött be jelentős állami tisztséget. Már tizenhat évesen aktív volt a bajor Fiatal Unióban, a CDU–CSU ifjúsági szervezetében, majd 2002-ben bekerült a bajor tartományi parlamentbe, ahol két évet töltött el, a CSU-ban pedig az alsó-bajorországi elnökségig vitte. 2004 óta az Európai Parlament tagja, 2014 óta vezeti az Európai Néppárt egyre apadó létszámú képviselőcsoportját.

„A néppárton belül kampány zajlik. Mi a bajor Manfred Weber jelöltségét támogatjuk. Alexander Stubb a néppárt liberális szárnyának jelöltje, aki Soros Györggyel személyesen nagyon jó kapcsolatot ápol” – tette egyértelművé álláspontját a Fidesz 2018 novemberében az EPP csúcsjelölti versengésekor, amelyet végül Weber nyert meg. A győztes néhány hétre rá „hálája jeléül” megszavazta a Sargentini-jelentést – habár érdemes megjegyezni, hogy 2013-ban az azonos érvkészletet használó Tavares-jelentés ellen voksolt. A Sargentini-jelentés megszavazásával hozzájárult a hetes cikkely szerinti eljárás Magyarország elleni megindításához, ám – bár felerősödtek az erre vonatkozó törekvések – a Fidesz pártcsaládból való kizárását még ellenezte. De nem sokáig: 2019 márciusában már támogatta volna a liberálisabb nyugati tagpártok elképzelését, s az EP-választás közeledtével egyre hangosabban bírálta a Fideszt, és hangoztatta a feltételeket, amelyek teljesítését várta a tagságért cserébe. Ezek után aligha volt meglepetés, hogy Orbán Viktor májusban közölte: már nem támogatják Weber csúcsjelöltségét, a bajor politikus pedig azzal vágott vissza, hogy fideszes szavazatokkal nem is akar az Európai Bizottság elnöke lenni. Nem is lett. Tavaly decemberben Orbán Viktor a német Welt am Sonntagnak így idézte fel a történteket: „Manfred Weber megsértette a magyar népet. Bennünket okol, amiért nem teljesültek az Európai Bizottság elnöki székét megcélzó ambíciói. Ez igaz, de még ha emberileg érthető is, nem helyes, hogy egy európai pártcsalád vezetőjének tisztánlátását így eltorzítsa a személyes indulat, sőt gyűlölet.”

Manfred Weber megint a kedvenc, szerepében akart tetszelegni – így kommentálta a Der Spiegel az Európai Néppárt frakcióvezetőjének eljárását a Fidesz távozásával kapcsolatban. Valóban: az EPP frakcióvezetője igyekszik magát örökös kompromisszumkeresőként láttatni, ennek jegyében nem állnak távol tőle a hangzatos közhelyek sem. „ – hirdeti honlapján a bajor politikus, a számos hasonló lózungot felsorakoztató felületen azonban nem találjuk nyomát annak, hogy ez a kitétel hogyan viszonyul a brexit kapcsán tett közelmúltbeli megnyilvánulásához. A politikus ugyanis egy interjúban azt találta üzenni tavaly decemberben Boris Johnson brit miniszterelnöknek, hogy a . Honnan is indult e kereszténydemokrata életút? Az 1972-ben Niederhatzkofenben született Manfred Weber a klasszikus karrierpolitikus archetípusa, azzal a megjegyzéssel, hogy soha nem töltött be jelentős állami tisztséget. Már tizenhat évesen aktív volt a bajor Fiatal Unióban, a CDU–CSU ifjúsági szervezetében, majd 2002-ben bekerült a bajor tartományi parlamentbe, ahol két évet töltött el, a CSU-ban pedig az alsó-bajorországi elnökségig vitte. 2004 óta az Európai Parlament tagja, 2014 óta vezeti az Európai Néppárt egyre apadó létszámú képviselőcsoportját. „A néppárton belül kampány zajlik. Mi a bajor Manfred Weber jelöltségét támogatjuk. Alexander Stubb a néppárt liberális szárnyának jelöltje, aki Soros Györggyel személyesen nagyon jó kapcsolatot ápol” – tette egyértelművé álláspontját a Fidesz 2018 novemberében az EPP csúcsjelölti versengésekor, amelyet végül Weber nyert meg. A győztes néhány hétre rá megszavazta a Sargentini-jelentést – habár érdemes megjegyezni, hogy 2013-ban az azonos érvkészletet használó Tavares-jelentés ellen voksolt. A Sargentini-jelentés megszavazásával hozzájárult a hetes cikkely szerinti eljárás Magyarország elleni megindításához, ám – bár felerősödtek az erre vonatkozó törekvések – a Fidesz pártcsaládból való kizárását még ellenezte. De nem sokáig: 2019 márciusában már támogatta volna a liberálisabb nyugati tagpártok elképzelését, s az EP-választás közeledtével egyre hangosabban bírálta a Fideszt, és hangoztatta a feltételeket, amelyek teljesítését várta a tagságért cserébe. Ezek után aligha volt meglepetés, hogy Orbán Viktor májusban közölte: már nem támogatják Weber csúcsjelöltségét, a bajor politikus pedig azzal vágott vissza, hogy fideszes szavazatokkal nem is akar az Európai Bizottság elnöke lenni. Nem is lett. Tavaly decemberben Orbán Viktor a német Welt am Sonntagnak így idézte fel a történteket:

A képviselő nevetségesnek tartja a baloldali vádakat a magyar kormány EU-ellenességéről. „Mind a Fidesz szavazótáborában, mind a magyar társadalomban arányaiban sokkal magasabb az unió elfogadottsága, mint sok nyugat-európai országban. A Fidesz mindig a tagság mellett foglalt állást, és soha nem merült fel, hogy ellene dolgozna – nem úgy, mint a most a baloldallal szövetségre lépő, egykor radikálisan EU-ellenes Jobbik” – mondja. Megjegyzi: attól még, hogy valaki nem a föderalistákkal ül egy csónakban, lehet elkötelezett európai, sőt. Hangsúlyozza azt is, hogy a Fidesz szerint uniós tagságunk nem cél, hanem eszköz a magyar érdek sikerre viteléhez.

Fotó: REUTERS / Juan Medina
Fotó: REUTERS / Juan Medina

Kérdésünkre, hogy a magyar kormánypárt a mostani lépésével elszigetelődhet-e az euró­pai politikában, Schaller-Baross megerősíti: nem tartanak ettől. Ráadásul a néppártnak talán nagyobb veszteség a távozás, mint fordítva, az EPP-frakció ugyanis így175 fősre csökkent, folytatódik az évek óta tartó erodálódás. „Bizonyos értékalapú ügyekben úgy sem volt meg a jobboldali többség, hogy a néppárttól jobbra lévő erők támogatták az adott döntést. Ha az új felállás szerint immár független fideszes képviselők döntő kérdésekben nem állnak majd az EPP mellé, végleg elveszíti a lehetőségét arra, hogy megszervezze a többséget.”

Schaller-Baross Ernő kitért arra is, hogy az a módosítás, amelyet most elfogadott az EPP-frakció, s amelyet követően a Fidesz bejelentette a távozását, lényegében házszabályellenes – ráadásul visszamenőleges hatályú. A politikus megjegyzi: érdekes módon ezt az európai sajtó nem tartja problémásnak; ebből az következik, hogy immár nem lehetnek különböző politikai vélemények, egyetlen narratíva létezhet.

.„Pedig a Fidesz képviselői mögött kétmillió szavazó felhatalmazása áll, ők a magyar kormánypárt által képviselt világkép érvényesülését várnák el az uniós döntéshozatalban” – fogalmaz. Ezzel szemben az EPP részéről most az látszik, hogy a tőle balra lévők, legyenek akár zöldek, kommunisták vagy liberálisok, valójában velük egyező vonalon mozognak, a jobbszárnyon lévőket, a konzervatívokat pedig Európa-ellenesnek nyilvánítják. „Ehhez a hazugsághoz a Fidesz hosszú távon amúgy sem adhatja a nevét, az EPP jobboldali pártjainak pedig el kellene gondolkodniuk azon, milyen képet szeretnének magukról alkotni. Kétség ne legyen: a magyarokkal kezdték, s hamarosan következhetnek a szlovének és az olaszok, aztán ki tudja, hol lesz a vége”– jelenti ki Schaller-Baross.

Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Szerinte bizonyosan akad még olyan párt a frakcióban, amely szintén felvállalja a hagyományos családmodellt és a konzervatív értékeket, s a kereszténydemokráciát szeretné képviselni, ezek egyre inkább azt fogják látni, hogy szűkülnek a lehetőségeik a néppárton belül. „Szükség lehet valamilyen összefogásra a jobboldalon az Európai Parlamentben, bízom benne, hogy lesz is” – fogalmaz. Azt elismeri a képviselő, hogy egy nagy EP-frakció infrastruktúrája és szervezettsége erős szakmai hátteret tudott biztosítani.

Annak kapcsán, hogy az új helyzet hogyan befolyásolhatja a Fidesz és a CDU viszonyát, Schaller-Baross Ernő optimista, hiszen a Fidesz és EP-delegációjának vezetése minden alkalommal megerősítette: „Nekünk egyetlenegy politikai partnerünk van Németországban, az pedig a CDU–CSU, és a visszajelzések alapján ez kölcsönös.” A CDU–CSU vezető tisztségviselőivel folyamatos a párbeszéd. „Soha nem a CDU volt a Fidesz ellehetetlenítésének motorja az Európai Néppártban vagy az európai parlamenti munkában. Az együttműködést tehát folytatni kell” – hangsúlyozza a képviselő, megjegyezve, a minap a CSU Bundestag-beli parlamenti frakcióvezetője, Alexander Dobrindt is nehezményezte az EPP-frakció eljárását, szerinte igenis szüksége van konzervatív véleményekre a néppártnak, a CDU–CSU-nak is.

Fotó: REUTERS / Olivier Hoslet
Fotó: REUTERS / Olivier Hoslet

Akár új frakcióis alakulhat
Kormányzati forrásunk szerint fontos körülmény, hogy a németeknél hatalmi vákuum alakult ki, amit a „bosszúszomjas brüsszeli vezetés” most kihasznált. Ennek lényege, hogy Berlinben a frissen megválasztott CDU-elnök, Armin Laschet még új szereplő, nem látszik, Markus Söder CSU-vezér erős, Merkel viszont már gyenge.

Fontos választások következnek Németországban, az ottani médiánál pedig jó pontot jelent, ha „kirakják a Fideszt”. Ettől függetlenül a valódi kérdés nem az, hogy végül kilép-e a kormánypárt az EPP-ből, hanem hogy a mostani lépéssel végre el tud-e indulni egy átrendeződés az európai jobboldalon belül.

Forrásunk szerint párbeszédnek kell kezdődnie a komolyan vehető politikai szereplőkkel arról, hogy mik az együttműködéshez szükséges közös pontok. Nyilvánvalóan az olaszok és a lengyelek lesznek még fontos szereplői ennek a folyamatnak, akik most különböző frakciókban vannak.


Informátorunk összességében úgy látja, a cél az, hogy „jöjjön létre a menthetetlenül balra csúszó EPP-től jobbra egy hiteles, egységes politikai tábor”. Úgy tudjuk, jelen állás szerint kisebb esély van arra, hogy a Fidesz csatlakozik az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójához, a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy egy évig független marad, s közben egy új, közös platform kialakításán dolgozik.

Ez lehet akár egy új frakció is – veti fel forrásunk, hozzátéve: kapkodásra semmi szükség. Az EP-ciklus félidejében kerül majd sor egyébként a pozíciók újraosztására, ez is alkalom lehet „némi mozgolódásra”. A VoteWatch Europe nevű portál is ezt az időpontot jelöli meg elemzésében annak kapcsán, hogy tovább csökkenhet a különbség az EPP és riválisai, az akár új pártokat is igazolni képes szocdemek és a liberálisok között, még közelebb hozva egymáshoz e három szereplőt. Mindez geopolitikai átrendeződéssel is járhat, növekedhet a nyugati és az „új Európa” közötti ellentét.

Bár a CDU-val kormányzati forrásunk is kvázi lehetetlennek tartja a jelentősebb összekülönbözést, a bajor CSU-val más a helyzet. Horst Seehofer volt bajor miniszterelnök nem tudta szavazatokra váltani, hogy „ők a német Fidesz”, hiába támadta a bevándorlást, s fogadta látványosan Orbán Viktort, végül elment Berlinbe belügyminiszternek. Utódja, a napokban a Fidesszel szemben fellépő Markus Söder szakított a korábbi politikával, és azt mondta: nem az Alternatíva Németországért szavazóit és a jobboldaliakat kell visszaszerezni, hanem a CDU – és az Európai Néppárt – stratégiájához hasonlóan középről érdemes szavazókat elhódítani. Így hirtelen a magyar kormányfő már más színben tűnt fel. A háttérben azonban továbbra is kiválók a kapcsolatok, a tagság pedig egyáltalán nem tapsol ennek a fordulatnak – tudjuk meg.

„A néppártban mindenki szomorú a Fidesz döntése miatt. Lehet, hogy az északiak átmenetileg örülnek, de rá fognak jönni, hogy ezzel csak folytatódik majd az EPP-előny erodálódása” – fogalmaz informátorunk.A Fideszben nem tartják reálisnak, nem is várják el, hogy velük szolidaritást vállalva további tagpártok lépjenek ki. Az viszont borítékolható, hogy lesznek hasonló problémák, folytatódik a jobboldali erők kiszorítása.

Érdekérvényesítés a tanácsban
A globalisták és a patrióták közötti törésvonal az EPP-n belül is végigfut – egyszerűsíti le a konfliktust Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója. Kifejti: a viszony drasztikus elmérgesedése az előző EP-választás körüli időszakhoz köthető, egész konkrétan azokhoz a plakátokhoz, amelyeken együtt szerepelt Jean-Claude Juncker néppárti európai bizottsági elnök és Soros György. A közvetlen kiváltó ok Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő nyilatkozata lehetett arról, hogy Manfred Weberék eljárása a Gestapóra emlékezteti, majd jött a sértődés és a bocsánatkérés, ám ez csak hab volt a tortán, a kérdés már eldőlt.

Kiszelly szerint a finn, holland és egyéb nyugati, hatvannyolcas tagpártok részesei a Brüsszelben alapvetően meghatározó globalista elitnek, a hozzájuk közel álló erők pedig meggyengültek az EPP-n belül, részben a protestpártok előretörése miatt. Az elemző úgy látja, az Európai Néppárt régóta már csupán hatalomtechnikai formáció, és egyre inkább veszít a súlyából.

Ami a lehetséges folytatást illeti: ahol becsukódik egy ajtó, ott kinyílik egy másik. Kiszelly szerint a kormány európai érdekérvényesítése az utóbbi években már nem az Európai Parlamenten, hanem az Európai Tanácson keresztül valósult meg, nem is akárhogyan.

Az európai és a világsajtó Ursula von der Leyen bizottsági elnökké választásánál, a hétéves költségvetés és a Next Generation EU gazdaságélénkítő csomag tárgyalásainál vagy éppen a jogállamisági mechanizmus kérdésénél is Orbán Viktort tartotta a tárgyalásokra egyik legnagyobb hatással lévő politikusnak. Márpedig ezek a döntések az európai politikára jellemző mozgó, a néppárton átnyúló szövetségekben születtek. Kiszelly Zoltán szerint ez a folyamat az EP további leértékelődését, az állam- és kormányfők tanácsának felértékelődését vetíti előre.

„Látszólag persze most azok nyertek, akik már régóta próbálták elidegeníteni egymástól a Fideszt és a néppártot, ám a frakcióból való távozással európai szinten is esély nyílik egy olyan politikai keret kialakítására, amely karakteres alternatívát mutat a bevándorláspárti erők politikájával szemben” – magyarázza az elemző.

Soros-kapcsolások a néppártban

A Fidesz és az Európai Néppárt egy része közötti viszony elmérgesedésében jelentős szerep jutott Soros Györgynek. Nem csak azért, mert a filantrópként is tevékenykedő milliárdos előszeretettel találkozgatott Brüsszelben mások mellett Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel, akinek megválasztását Orbán Viktor nem támogatta 2014-ben. És nem is csak azért, mert a Soros–Juncker-plakátok miatt borult a bili látványosan 2019-ben. Azért is jut nagy szerep Sorosnak, mert a fideszes tagság felfüggesztéséről szóló, 2019. március 20-ai ülést megelőzően Manfred Weber frakcióvezető – bár három feltételt fogalmazott meg – lényegében a CEU ügyéhez kötötte a Fidesz bennmaradását a néppártban. Hogy a Soros által alapított és pénzelt egyetem melletti elköteleződésének nyomatékot adjon, amikor Budapestre érkezett a dolgokat átbeszélni Orbán Viktorral, első útja tüntetőleg az intézmény kampuszára vezetett. Majd a Soros-kampány ellen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök jelenlétében is szót emelő Mazsihisz-elnökkel, Heisler Andrással is külön egyeztetett, sőt sajtótájékoztatóját a kormánnyal egyéb ügyekben is tengelyt akasztó zsidó hitközségi vezetővel közösen tartotta meg. Weber CEU iránti személyes elköteleződését jelzi az is, hogy felajánlotta, Bajorország beszáll az egyetem finanszírozásába.

Az EPP a külföldről pénzelt civil szervezetek átláthatóságát célzó törvény ellen is szót emelt, 2019-ben pedig – egy alkalommal bizonyosan – közös konferenciát szervezett az Open Society Policy Institute nevű, szintén Soroshoz köthető ngó-val. Orbán Viktor egyébként tavaly januárban egy szokásos rádióinterjújában azt mondta, hogy az EPP Soros miatt, az ő érdekében árulta el a Fideszt. Évekkel ezelőtt a DC Leaks portál közzétette az Open Society Foundations feljegyzését, amely szerint az Európai Parlament 751 tagjából 226-nál bír valamilyen befolyással a nemzetközi szervezet, s közülük 36-an az Európai Néppárt frakcióját erősítették. Köztük van a luxemburgi Frank Engel, aki szintén a CEU híve, és számos alkalommal szólalt fel a Fidesz kizárása érdekében. Ugyancsak szerepel a kiszivárgott listán a román Monica Macovei neve, aki CEU-s exdiákként megszavazta a számos tárgyi tévedést tartalmazó Sargentini-jelentést.

A Fidesz és az Európai Néppárt egy része közötti viszony elmérgesedésében jelentős szerep jutott Soros Györgynek. Nem csak azért, mert a filantrópként is tevékenykedő milliárdos előszeretettel találkozgatott Brüsszelben mások mellett Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel, akinek megválasztását Orbán Viktor nem támogatta 2014-ben. És nem is csak azért, mert a Soros–Juncker-plakátok miatt borult a bili látványosan 2019-ben. Azért is jut nagy szerep Sorosnak, mert a fideszes tagság felfüggesztéséről szóló, 2019. március 20-ai ülést megelőzően Manfred Weber frakcióvezető – bár három feltételt fogalmazott meg – lényegében a CEU ügyéhez kötötte a Fidesz bennmaradását a néppártban. Hogy a Soros által alapított és pénzelt egyetem melletti elköteleződésének nyomatékot adjon, amikor Budapestre érkezett a dolgokat átbeszélni Orbán Viktorral, első útja tüntetőleg az intézmény kampuszára vezetett. Majd a Soros-kampány ellen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök jelenlétében is szót emelő Mazsihisz-elnökkel, Heisler Andrással is külön egyeztetett, sőt sajtótájékoztatóját a kormánnyal egyéb ügyekben is tengelyt akasztó zsidó hitközségi vezetővel közösen tartotta meg. Weber CEU iránti személyes elköteleződését jelzi az is, hogy felajánlotta, Bajorország beszáll az egyetem finanszírozásába. Az EPP a külföldről pénzelt civil szervezetek átláthatóságát célzó törvény ellen is szót emelt, 2019-ben pedig – egy alkalommal bizonyosan – közös konferenciát szervezett az Open Society Policy Institute nevű, szintén Soroshoz köthető ngó-val. Orbán Viktor egyébként tavaly januárban egy szokásos rádióinterjújában azt mondta, hogy az EPP Soros miatt, az ő érdekében árulta el a Fideszt. Évekkel ezelőtt a DC Leaks portál közzétette az Open Society Foundations feljegyzését, amely szerint az Európai Parlament 751 tagjából 226-nál bír valamilyen befolyással a nemzetközi szervezet, s közülük 36-an az Európai Néppárt frakcióját erősítették. Köztük van a luxemburgi Frank Engel, aki szintén a CEU híve, és számos alkalommal szólalt fel a Fidesz kizárása érdekében. Ugyancsak szerepel a kiszivárgott listán a román Monica Macovei neve, aki CEU-s exdiákként megszavazta a számos tárgyi tévedést tartalmazó Sargentini-jelentést.

Ő is úgy véli, hogy itthon az ellenzék majd az unióból való kilépés lehetőségét kommunikálja, ám ez a felvetés logikailag sem stimmel, hiszen eközben arról is beszél az ellenzék, hogy az EU-s pénzek tartják életben a kormányt. Szerinte legfeljebb Orbán Viktor következő európai sikeréig lehet hatása ennek a szövegnek.

Amennyiben nem sikerül az Európai Néppárton belül kompromisszumot találni, úgy a magyar miniszterelnök korábbi nyilatkozatai alapján első útja Varsóba fog vezetni, ahol a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság párt vezetőivel egyeztet. A Fidesz elnöke egy korábbi beszédében felvetette egy közép-európai, „régi vágású kereszténydemokrata” európai pártcsalád életre hívását is – mutat rá gyorselemzésében a Századvég.

***

Fotó: MCC
Fotó: MCC

Boris Kálnoky, a Mathias Corvinus Collegium Média Iskolájának vezetője

Közös érdek és kölcsönös bizalom – erre épül minden hosszú távú politikai együttműködés. Nem volt ez másként a Fidesz és a CDU–CSU relációjában sem, most azonban a pártszövetség részéről megtört a bizalom. A német konzervatív uniópártoknak a közelgő szövetségi választási küzdelemre készülve fontosabbá vált, hogy megfeleljenek a potenciális koalíciós partner Zöldeknek annál, hogy a magyar kereszténydemokratákat védelmezzék. Megszavazták az alapszabály-módosítást, amely távozásra kényszerítette a Fideszt az EPP-frakcióból, a magyar kormánypárt inkább önként távozott. Ezt követően a szövetség jelezte, hogy Magyarországot természetesen a néppártban akarják tudni – ami nyilvánvalóan álszentség. Az azonos érdekek megmaradtak, ám a közös munka a jövőben minden bizonnyal távolságtartóbb és érdekorientáltabb lesz: ha valamit megteszel nekem, cserébe én is neked.

A Fidesz szabaddá vált, hogy a saját útját járja. Orbán Viktor miniszterelnök új, demokratikus jobboldal felépítéséről beszélt a napokban, amire most rendelkezésre áll a mozgástér. Az újrakezdés lehetőséget, de egyúttal kockázatot is rejt. A Fidesz a mozgatórugója lehet egy új konzervatív pártszövetségnek, ám odáig aknamezőn keresztül vezet az út. Az együttműködést a Marine Le Pen vezette, szélsőjobboldali Nemzeti Tömörüléssel biztosan nem nézné jó szemmel Emmanuel Macron francia elnök, ahogyan a Fidesz hűséges szövetségesei, a francia republikánusok sem. Na és az Alternatíva Németországért? Az esetleges közeledést a német–magyar kapcsolatok bánnák. Ha pedig az Osztrák Szabadságpárttal kerülne szorosabb kapcsolatba a magyar kormánypárt, a Béccsel való viszony hidegülne el.

A megoldást a lengyelek, esetleg az olaszok, a spanyolok jelenthetik, és még néhányan. Esetükben olyan politikai erőkről van szó, amelyek az egyre baloldalibb, liberálisabb EPP számára túlságosan konzervatívok, ám az együttműködést még elképzelhetőnek tartja velük. Így tudná a Fidesz a maximumra járatni a befolyását az EU-ban.

Ez mind pártpolitika. Stratégiai szempontból az EPP-ből való távozás nem tud ártani Magyarországnak. Az ország sorsa nem a pártokkal való kapcsolatoktól függ, hanem attól, hogy a magyar kabinet milyen viszonyra törekszik más államok kormányaival.

Közös érdek és kölcsönös bizalom – erre épül minden hosszú távú politikai együttműködés. Nem volt ez másként a Fidesz és a CDU–CSU relációjában sem, most azonban a pártszövetség részéről megtört a bizalom. A német konzervatív uniópártoknak a közelgő szövetségi választási küzdelemre készülve fontosabbá vált, hogy megfeleljenek a potenciális koalíciós partner Zöldeknek annál, hogy a magyar kereszténydemokratákat védelmezzék. Megszavazták az alapszabály-módosítást, amely távozásra kényszerítette a Fideszt az EPP-frakcióból, a magyar kormánypárt inkább önként távozott. Ezt követően a szövetség jelezte, hogy Magyarországot természetesen a néppártban akarják tudni – ami nyilvánvalóan álszentség. Az azonos érdekek megmaradtak, ám a közös munka a jövőben minden bizonnyal távolságtartóbb és érdekorientáltabb lesz: ha valamit megteszel nekem, cserébe én is neked. A Fidesz szabaddá vált, hogy a saját útját járja. Orbán Viktor miniszterelnök új, demokratikus jobboldal felépítéséről beszélt a napokban, amire most rendelkezésre áll a mozgástér. Az újrakezdés lehetőséget, de egyúttal kockázatot is rejt. A Fidesz a mozgatórugója lehet egy új konzervatív pártszövetségnek, ám odáig aknamezőn keresztül vezet az út. Az együttműködést a Marine Le Pen vezette, szélsőjobboldali Nemzeti Tömörüléssel biztosan nem nézné jó szemmel Emmanuel Macron francia elnök, ahogyan a Fidesz hűséges szövetségesei, a francia republikánusok sem. Na és az Alternatíva Németországért? Az esetleges közeledést a német–magyar kapcsolatok bánnák. Ha pedig az Osztrák Szabadságpárttal kerülne szorosabb kapcsolatba a magyar kormánypárt, a Béccsel való viszony hidegülne el. A megoldást a lengyelek, esetleg az olaszok, a spanyolok jelenthetik, és még néhányan. Esetükben olyan politikai erőkről van szó, amelyek az egyre baloldalibb, liberálisabb EPP számára túlságosan konzervatívok, ám az együttműködést még elképzelhetőnek tartja velük. Így tudná a Fidesz a maximumra járatni a befolyását az EU-ban. Ez mind pártpolitika. Stratégiai szempontból az EPP-ből való távozás nem tud ártani Magyarországnak. Az ország sorsa nem a pártokkal való kapcsolatoktól függ, hanem attól, hogy a magyar kabinet milyen viszonyra törekszik más államok kormányaival.

***

Fotó: europarl.europa.eu
Fotó: europarl.europa.eu

***

Fotó: Mátrai Dávid
Fotó: Mátrai Dávid


Egyházi körök maradásra biztatták a KDNP-t

Hölvényi György, a Keresztény­demokrata Néppárt EP-képviselője a Mandinernek.


Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Miért marad a KDNP az Európai Néppárt frakciójában?
A KDNP-nek mélyek a gyökerei az európai politikában. Több mint három évtizeddel ezelőtt Antall József és Helmut Kohl meghívására lépett be az Európai Néppárt elődjébe, a Kereszténydemokraták Európai Uniójába és az Európai Demokrata Unióba. Ez alapján döntött a KDNP úgy, hogy vállalja a maradást.

Igaz, hogy vatikáni körök is kérték önöket a maradásra?
A KDNP-nek több évtizedes, széles nemzetközi társadalmi kapcsolatai vannak, ebbe természetesen az egyházak képviselői is beletartoznak. Több olyan magas rangú egyházi személyiség volt, aki maradásra biztatta a pártot.

A vallásszabadságért, az üldözött keresztényekért, az európai fejlesztéspolitikáért megkezdett munkát függetlenként vagy esetleg egy új pártszövetség részeként nem tudta volna ellátni?
Függetlenként semmiképp. Az EPP-é az egyetlen olyan 
európai parlamenti frakció, amelyben a vallásközi párbeszéd erősítésére – sok évvel ezelőtt – külön munkacsoportot hoztak létre, ennek jelenleg a társelnöke vagyok. Ez a feladat kiemelten fontos – nem a személyem, hanem az ügy miatt –, így ameddig ezt a munkát a jelenlegi keretek között lehet, addig kell is végezni. Ugyanezt lehet elmondani az 
európai szintű, újszerű fejlesztéspolitikai munkámmal kapcsolatban is. A helyben segítés kultúrájának hiánya az európai szintű külpolitika egyik legnagyobb adóssága. Az előbbiekért végezhető munka személyesen is nagyon fontos érv volt számomra a frakcióban való maradás mellett.

Konkrét praktikus előnyökkel jár egy nagy pártcsalád frakciójában lenni az EP-képviselői munkában?
Itt több évtizedes hagyományról, építkezésről van szó, amely az Európai Parlament semelyik más frakciójában nincs meg. A vallásszabadságról, a keresztények üldözéséről minden más parlamenti képviselőcsoportban csak egyénileg lehet beszélni, ha egyáltalán lehet, a néppárti frakcióban több mint harminc képviselő különböző formában ugyan, de professzio­nális keretek között foglalkozhat ezekkel a kérdésekkel.

A saját maradásukról még a végső döntése előtt egyeztettek a Fidesszel?
Az egyeztetés megtörtént. A Fidesz teljes megértéssel fogadta a KDNP elnökségének döntését, hiszen, ahogy említettem, a KDNP az EPP jogelődjének az egyik legelső közép-európai tagpártja volt. Ez kivételes helyzet sajátos lehetőségekkel. Emellett azt is hangsúlyozni kell, hogy a KDNP az Európai Néppártban nincs felfüggesztve, továbbra is teljes jogú tagsággal bír.

Hogyan látja: az EPP-frakció alapszabály-módosítása – amely végül kiváltotta a Fidesz döntését – egyértelműen a magyar kormánypárt felfüggesztésére irányult?
A szövegjavaslat először nem kimondva, de utána teljesen nyilvánvalóan a Fidesz felfüggesztésére irányult. Mindenki láthatta, hogy ez egy jogi elemeket tartalmazó politikai akció volt. Nagyon méltánytalanul alakult a helyzet.

Miért éppen most fogyott el a levegő a Fidesz körül? A néppárti frakció eddig nem vitte kenyértörésre a konfliktust, most igen.
Legrövidebben ezt úgy lehet összefoglalni, hogy a Fidesz által ajánlott politikai jövőképet az EPP-frakció többsége elutasította. Ebben benne van az utóbbi évek mindenféle konfliktusa.

Melyikük változott meg a pártcsalád alapvető értékeihez képest, melyikük nem áll már az eredeti, kereszténydemokrata alapokon: a Fidesz vagy az Európai Néppárt?
Az Európai Néppárt balratolódása egyértelmű. A kérdés az, hogy a folyamat végleges vagy visszafordítható. Még szélesebb értelemben az a kérdés, hogy ki képes a kereszténydemokrata értékrend alapján hiteles, az európai polgárokat meggyőző választ adni. Ez ma már nyílt versenyhelyzet. Lássuk meg!

Az EPP frakciójának sajtófőnöke szerint az alap­szabály-módosítás részben azért történt, hogy szinkronba hozzák a Fidesz pártbeli és frakcióbeli státuszát. A KDNP nincs felfüggesztve – vagyis önök nincsenek veszélyben sem a pártban, sem a frakcióban?
A mostani események ismeretében ez elvileg bárkivel bármikor megtörténhet. A KDNP azonban a párton és a frakción belüli helyzetének stabilizálására és nem a vitákból adódó konfliktusok kiélezésére törekszik.

Ha a 2024-es EP-választáson ismét a Fidesszel közös listán indul a KDNP, nem lesz furcsa jogi-politikai helyzet, hogy önök az EPP frakciójába, a Fidesz képviselői pedig valamilyen másik frakcióba ülnek be?
Messze nem ez a legfurcsább a mai Európai Parlamentben. 2024-ről beszélni még korai; senki sem tudja, hogy addig mi fog történni. A mai helyzetben az biztos, hogy a KDNP marad az EPP-ben és a frakciójában. Ismétlem, ez a döntés vállalás, amely abban a reményben gyökerezik, hogy az európai kereszténydemokrácia nem a végét járja, hanem 21. századi megújulás előtt áll. 

A KDNP-nek mélyek a gyökerei az európai politikában. Több mint három évtizeddel ezelőtt Antall József és Helmut Kohl meghívására lépett be az Európai Néppárt elődjébe, a Kereszténydemokraták Európai Uniójába és az Európai Demokrata Unióba. Ez alapján döntött a KDNP úgy, hogy vállalja a maradást. A KDNP-nek több évtizedes, széles nemzetközi társadalmi kapcsolatai vannak, ebbe természetesen az egyházak képviselői is beletartoznak. Több olyan magas rangú egyházi személyiség volt, aki maradásra biztatta a pártot. Függetlenként semmiképp. Az EPP-é az egyetlen olyan  európai parlamenti frakció, amelyben a vallásközi párbeszéd erősítésére – sok évvel ezelőtt – külön munkacsoportot hoztak létre, ennek jelenleg a társelnöke vagyok. Ez a feladat kiemelten fontos – nem a személyem, hanem az ügy miatt –, így ameddig ezt a munkát a jelenlegi keretek között lehet, addig kell is végezni. Ugyanezt lehet elmondani az  európai szintű, újszerű fejlesztéspolitikai munkámmal kapcsolatban is. A helyben segítés kultúrájának hiánya az európai szintű külpolitika egyik legnagyobb adóssága. Az előbbiekért végezhető munka személyesen is nagyon fontos érv volt számomra a frakcióban való maradás mellett. Itt több évtizedes hagyományról, építkezésről van szó, amely az Európai Parlament semelyik más frakciójában nincs meg. A vallásszabadságról, a keresztények üldözéséről minden más parlamenti képviselőcsoportban csak egyénileg lehet beszélni, ha egyáltalán lehet, a néppárti frakcióban több mint harminc képviselő különböző formában ugyan, de professzio­nális keretek között foglalkozhat ezekkel a kérdésekkel. Az egyeztetés megtörtént. A Fidesz teljes megértéssel fogadta a KDNP elnökségének döntését, hiszen, ahogy említettem, a KDNP az EPP jogelődjének az egyik legelső közép-európai tagpártja volt. Ez kivételes helyzet sajátos lehetőségekkel. Emellett azt is hangsúlyozni kell, hogy a KDNP az Európai Néppártban nincs felfüggesztve, továbbra is teljes jogú tagsággal bír. A szövegjavaslat először nem kimondva, de utána teljesen nyilvánvalóan a Fidesz felfüggesztésére irányult. Mindenki láthatta, hogy ez egy jogi elemeket tartalmazó politikai akció volt. Nagyon méltánytalanul alakult a helyzet. Legrövidebben ezt úgy lehet összefoglalni, hogy a Fidesz által ajánlott politikai jövőképet az EPP-frakció többsége elutasította. Ebben benne van az utóbbi évek mindenféle konfliktusa. Az Európai Néppárt balratolódása egyértelmű. A kérdés az, hogy a folyamat végleges vagy visszafordítható. Még szélesebb értelemben az a kérdés, hogy ki képes a kereszténydemokrata értékrend alapján hiteles, az európai polgárokat meggyőző választ adni. Ez ma már nyílt versenyhelyzet. Lássuk meg! A mostani események ismeretében ez elvileg bárkivel bármikor megtörténhet. A KDNP azonban a párton és a frakción belüli helyzetének stabilizálására és nem a vitákból adódó konfliktusok kiélezésére törekszik. Messze nem ez a legfurcsább a mai Európai Parlamentben. 2024-ről beszélni még korai; senki sem tudja, hogy addig mi fog történni. A mai helyzetben az biztos, hogy a KDNP marad az EPP-ben és a frakciójában. Ismétlem, ez a döntés vállalás, amely abban a reményben gyökerezik, hogy az európai kereszténydemokrácia nem a végét járja, hanem 21. századi megújulás előtt áll. 

Nyitókép: Reuters / Lehtikuva

 

Összesen 243 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
syphax
2021. március 18. 11:08
"...búcsúzik a Fidesz a balra sodródott Európai Néppárttól..." JÓL TESZI!
Wezuv
2021. március 17. 14:00
Az EPP elb.szta, úgy ahogy a jobbik is. Most meg magyarázkodnak, hogy miért és hogyan, pedig egyszerű a képlet, nem való a Fidesz közéjük, mert balosok lettek, ahogy a jobbik is. Egyszerűen elcseszték. Ezt nem lehet vissza csinálni, kép pad között a földre fognak esni, de az idő ezt majd megmutatja. A Fidesz pedig új frakciót alapít néhány nagy ország jobboldali (persze, hogy náci!!!!) pártjával és helyére kerülnek a dolgok. Megint lesz egy olyan réteg, akikre a sok 100millió eus polgár tud szavazni! Mert gondolom mindenki zsigerből érzi, mennyire jó a bevándorlás, a b.zi lobbi, a blm, a meetoo, a sötétzöldek, az internacionalizmus stb. Hajrá!
rovan
2021. március 17. 06:06
Nem lesz nehéz, hisz balfaszok.
rovan
2021. március 17. 06:04
Legyeneek nagyobb frakció, mint az EPP.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!