A szélsőbal tíz árnyalata: a kritikai elméletek és a kulturális marxizmus

Az Egyesült Államokban hónapok óta példátlan erőszakhullám tombol, ami nem magyarázható a koronavírus-járvány miatti gazdasági nehézségekkel. A járvány minden országban súlyos károkat okoz, máshol mégsem látunk polgárháborús állapotokat idéző képsorokat. Az amerikai városok felfordulása mögött ugyanis nem a vírus, hanem a radikális baloldal évtizedes, a társadalom minden szegmensére, így az oktatási intézményekre, a közigazgatásra, az igazságügyre, a médiára és a civil társadalom több területére kiható lassú, romboló háttérmunkája áll. Ez a baloldali aknamunka az idén berobbant. A mozgalom immáron százezres, felhergelt és erőszakos tömeg formájában az utcákon is megjelent.

A fenti események fontossága miatt az Alapjogokért Központ egy elemzéssorozatban fogja bemutatni az amerikai államot és társadalmat aláásó kulturális marxisták tevékenységét. A folyamat bemutatása már csak azért is fontos, mert a progresszívek ugyanezzel a recepttel szeretnék az európai államok politikai-társadalmi berendezkedését is megroppantani. Ez világosan látható Magyarországon is, a Soros György által pénzelt NGO-k tevékenysége, a CEU-ügye és a Színház- és Filmművészeti Egyetem esete, a média, valamint a tudományos-oktatási-kulturális szférában zajló ideológiai küzdelem ezt világosan mutatja. Sorozatunk bevezető részében bemutatjuk a kulturális marxizmust, ennek részeként a kritikai elméletek fő gondolatiságát. A következő részekben pedig az egyes társadalmi területekre bontva vesszük górcső alá a progresszíveknek azt a tevékenységét, amely ma Amerikát a káoszba és az összeomlás szélére sodorta.

A nyugati intellektuális elit, teljes egyetértésben az olyan szélsőbaloldali mozgalmakkal, mint a Black Lives Matter és az Antifa, azt állítja, hogy a lázongások oka a „rendőri brutalitás”, az „intézményes rasszizmus”, vagy a „patriarchális társadalom”, esetleg a „kapitalista/kolonialista elnyomás”. Ennek a gondolatnak a forrása és fő meghonosítója az úgynevezett kritikai elméletek világa. Ez az ideológia állítja azt, hogy az Egyesült Államok intézményrendszere, társadalmi berendezkedése rasszista jegyeket hordoz, a fehér többségi társadalom pedig alapvetően elnyomó. Ez a baloldali világnézet az évek alatt minden társadalomtudományi karon meghonosodott, betört az iskolákba, a médiába, az igazságszolgáltatás, államigazgatás területére is.

A kritikai elméletek háttere, jellege

A kritikai elméletek sok tekintetben közeli barátságban állnak a posztmodern ideológiákkal, bár valamelyest korábbra nyúlnak vissza. A kiindulási pontnak tekinthetjük a frankfurti iskolát, mely Karl Marx és Sigmund Freud gondolataira alapozva tett kísérletet egy olyan koherens világkép felépítésére, melynek célja a mindenkori társadalmi rend folyamatos kritikája és megváltoztatása, valamint az egyén „felszabadítása” mindazon körülmények fogságából, melyek „rabul tartják”. Ráadásul a gondolat megalkotói igyekeztek kiterjeszteni azt minden akadémiai területre (innen fakad a többesszám). Így ma már, sok más mellett, létezik kritikai gazdaságelmélet, antropológia, de még kritikai földrajz, kritikai pszichológia és persze kritikai rasszelmélet is.

Mindemellett, ahogy a posztmodern filozófiai irányzatok szárnyra kaptak, természetes szövetségesre leltek a kritikai elméletekben, így a kritikai társadalomelmélet lelkesen átvette a „társdalami konstrukció” és annak „dekonstrukciója” fogalmát a posztmoderntől. Lényegében ez azt jelenti a posztmodern kritikus gondolkodó szemében, hogy az egyént korlátok közé szorító minden tényező szubjektív és elbontandó. Egy példa: ha azt tapasztaljuk Amerikában, hogy fekete fiatalok kisebb arányban jutnak be a vezető egyetemekre, akkor nem azt tekintik megoldásnak, hogy javítsuk számukra a középiskolai oktatás minőségét, hanem hogy az egyetemi felvételi rendszert úgy alakítsuk át (pontszámok, kvóták stb. révén) hogy a feketék a kívánt arányban jussanak be ezekbe az intézményekbe. A világkép alapvetően marxista gyökerei miatt gyakran hivatkoznak úgy a posztmodern és a kritikai elméletek összefonódására, mint neomarxizmusra. Amikor térségünkben a szlovén vagy a lengyel vezetők neomarxizmusról vagy kulturális marxizmusról beszélnek, ezt értik alatta. És erre gondolnak az amerikai Black Lives Matter mozgalom vezetői is, amikor „képzett marxistának” nevezik magukat.

Csöppet sem meglepő módon a kritikai elméletek szemében az olyan amerikai értékek, mint a versenyszellem, az individualizmus, vagy a sikerre való törekvés olyan dolgok, amelyek korlátokat állítanak egyesekkel szemben, hiszen az emberiséget győztesekre és vesztesekre, sikeresekre és elbukottakra osztják. El kell tehát ezeket a jelenségeket, értékeket, fogalmakat törölni. Az objektivitással az a baj, hogy ha feltételezzük egy objektív valóság létezését, az megköveteli, hogy az egyén szubjektív élettapasztalatait, igényeit és önmegvalósítási vágyát eme valóság korlátook közé szorítja. Ennél semmi sem bőszít fel jobban egy neomarxistát! 

Az amerikai fehérekkel, különösen a férfiakkal pedig az a gond, hogy valóban ők építették fel Amerikát és valóban úgy, hogy az nekik feleljen meg - ezzel korlátokat emelve azok elé, akik nem tudnak (vagy akarnak) beilleszkedni ebbe a rendbe. Így az USA, alkotmányával, történelmével és társadalmi berendezkedésével együtt elbontandó. A patriarchális családmodell azért nem elfogadható, mert azok a gyermekek, akik hagyományos családokban nőnek fel, lényegesen jobb eséllyel indulnak az életben, mint azok, akik csonka családból származnak.

Ez a világkép szolgáltatja a Black Lives Matter mozgalom és az Antifa szélsőséges, sejtekre tagolt hálózatának szellemi táptalaját. De ebből táplálkoznak a radikális, harmadik hullámú feminizmus, valamint a queer- és transzszexuális mozgalmak is. De ide vezethető vissza az amerikai baloldal olyan szintű elvakult abortuszpártisága, amely teljesen egészséges és életképes gyermekek, erre jobb szó nincs, meggyilkolását védi.

Tartsanak velünk az elemzéssorozat következő részeiben, amint részeletesen megvizsgáljuk miként fertőzte meg a kulturális marxizmus az Egyesült Államok társadalmát!