A Black Lives Matter aprócska fekete aktivista szervezetként kezdte, mára az amerikai közélet megkerülhetetlen tényezőjévé vált. Felépítése miatt képtelenség érdemi vitára hívni vagy felelősségre vonni, és könnyen pórul járhat, aki nem csatlakozik a tiltakozók kórusához.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
„Amit ma radikálisnak gondolsz, az lehet a jövő víziója az igazságról” – osztja meg Instagram-sztorijában Sahana. Chloe napi rendszerességgel posztol húszdiás összefoglalókat az aktivizmus helyes módjáról, világossá téve, hogy ő „csendes szövetséges”, azaz olyan fehér, aki egyetért a fekete aktivisták céljaival, de ezt nem az utcákon tombolva teszi „haszontalan”, és azt is megjegyzi, hogy a „cheeto man”, azaz a Cheetos-sárga arcú Donald Trump elnök szavazói elmegyógyintézetbe valók. Szerinte mindenki, aki a lázongások kezdete óta abbahagyta az ezzel kapcsolatos posztolgatást, és újra teret ad bikinis képeinek vagy avokádós szendvicseinek, „fake bish”, azaz álságos ribi. Zoe Martin Luther King Jr.-idézetekkel és stanfordi kutatók szösszeneteivel bizonygatja, hogy a lázongás legitim módja az elnyomottak véleménynyilvánításának; a Bernie-rajongó Joe a kételkedők számára világossá teszi, hogy a rendőrök nem a munkásmozgalom részei; a katonának álló Sonya pedig fekete háttér előtt szabadkozik, hogy azért nem posztol többet a mozgalomról, mert a hadseregben szabályok tiltják. És ez csak egy válogatás mérsékeltebb kaliforniai ismerőseim e heti megnyilvánulásaiból.
Ezek az elitegyetemeken tanuló milliomos fiatalok nem maguk a Black Lives Matter, de ők a mozgalom közösségi smasszerei és pénzeszsákjai. Ha a BLM nem lenne, ők milliónyi társukkal együtt nem tudnának mit gondolni a világról, ha pedig ők nem lennének, a BLM ma is fekete aktivistalányok marginális és pénztelen gittegylete lenne.
Arctalanság, nem létező felelősség
A Black Lives Matter története 2013-ban indult, amikor a 17 éves, fekete Trayvon Martint egy floridai kisvárosban dulakodást követően lelőtték, gyilkosát, George Zimmermant pedig – mivel a bíróság jogosnak találta önvédelmét – felmentették. Alicia Garza fekete queer aktivista a felmentő ítéletet követően arról írt a Facebookján, hogy meglepi, „milyen kevéssé számít a feketék élete”. A szintén fekete queer Patrisse Cullors ennek nyomán elkezdte használni a #blacklivesmatter hashtaget, s egy harmadik aktivista, Opal Tometi csatlakozásával létrehozták a Black Lives Matter Global Networköt, amely akkor még egy aprócska, korlátozott közösségimédia-térben létező, radikális fekete aktivistaszervezet volt.
Az országos ismertséget egy újabb gyilkosság hozta meg. Egy rendőr, Darren Wilson 2014. augusztus 9-én a Missouri állambeli Fergusonban lelőtte a fegyveréért nyúló, fenyegetőző fekete Michael Brownt. A bíróság ekkor is a rendőr ártatlansága mellett kiálló tanúvallomásokat tekintette hitelesnek. Wilsont felmentették, s ez lázongást, fosztogatást szabadított el a városban. Ekkor vált a BLM szlogenjévé a „No justice, no peace” (nincs béke, ha nincs igazság) frázis. A hatvanas évek elején a közlekedési eszközökön érvényben lévő szegregáció ellen tüntetők példáját követve a mozgalom aktivistáknak buszutakat szervezett Fergusonba. Közülük kerültek ki azok, akik aztán megalapították a BLM mindmáig egyetlen kézzelfogható intézményes jelenlétét, a tizenhárom egyesült államokbeli és három kanadai alapszervezetet.
A viszonylagos arctalanság és a fizikai hálózat hiánya feltűnő jellemzője a Black Lives Matternek. A személyes felelősség hiánya nagyban megkönnyíti a szervezet érdekérvényesítését, hiszen az egy-egy aktivistacsoport által skandált vagy tweetelt, gyakran szélsőséges, uszító szólamokat („Mit akarunk? Halott zsarukat! Mikor akarjuk? Most!” – kiabálták Eric Garner 2014-es, szintén rendőr okozta halála után az aktivisták) nem lehet közvetlenül a BLM-hez kötni, és nincs olyan vezető, akit érveken alapuló vitára lehetne hívni, esetleg a túlkapásokért felelősségre lehetne vonni.
„A fizikai hálózat hiánya feltűnő jellemzője a Black Lives Matternek”
A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy ha mégis felbukkan a BLM környékén egy vezéregyéniség, az a szervezetnek inkább árt, mint használ. Az aktivisták által is csalónak – és világos bőrszíne miatt álfeketének – tekintett Shaun King a gyilkosságok felderítésével magához vonzott, többmilliós követőtáborának segítségével gyors egymásutánban viszi sikerre adománygyűjtéseit, ezek azonban általában nem megvalósuló projekteket, hanem elszámolási vitákat és csalásgyanút hagynak maguk után. A BLM így egy párt vagy politikai akciócsoport felelőssége és átláthatósága nélkül képviselhet olyan ideológiai platformot, amellyel kapcsolatban kérdések ezrei merülnek fel.
„Nem túl fényes négy év után” a Fidesz képes volt közel két és félmillió szavazót elvinni az urnákhoz, ami nem kis eredmény – világít rá Megadja Gábor, aki Kohán Mátyással volt Kacsoh Dániel vendége a Reakcióban.
Többek között a Coca-Cola gyárat is találat érte.
A Merz-kormányzat látványosan igyekszik valamiféle pozitívummá keretezni a katasztrofális hírt.
Anders Fogh Rasmussen szerint fontos, hogy a tagok szembe tudjanak szállni az Egyesült Államokkal.
A magyar közvéleményt híresen nem érdekli a külpolitika – vagy mondhatnánk azt is, hogy mivel a magyar nyilvánosság elég szelektíven számol be a külvilág történéseiről, így sokszor maga a kontextus is hiányzik, amiben a külvilág történései értelmezhetőek.
Nagyon vicces kedvében volt az ukrán elnök. Nem tudni, hogy fog erre reagálni Putyin.
A nemzeti össztermékük 0,25 százalékáról lenne szó.
Arra is fény derült, mit tervez a kormány az Ukrajnából érkező élelmiszerekkel és hogyan alakítaná át az agrártámogatásokat.
