Valamit tudhat Rogán Antal: iszonyúan magabiztos kijelentést tett
Optimistán látja a jövőt a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője.
A liberális elit még foglya a politikai korrektségnek, de az emberek már egyre kevésbé – mondja a European Conservative-nak adott interjújában Marion Maréchal, Jean-Marie Le Pen unokája, a francia Nemzeti Tömörülés (korábban Nemzeti Front) és az egész francia jobboldal egyik legtehetségesebb, fiatal politikusa. Maréchal beszélt a lapnak populizmusról, katolicizmusról, életvédelemről, családról, bevándorlásról, iszlámról és az elit téves társadalomfelfogásáról is. Összefoglalónk.
„Nemzet nélkül, család nélkül, a közjó nélkül, természettörvény nélkül és a közös morál eltűnésével az egoizmus uralma folytatódik” – jelentette ki 2018-ban,Washingtonban, a Conservative Political Action Conference (CPAC) keretében tartott beszédében Marion Maréchal, a francia Nemzeti Front (pontosabban 2018 óta Rassemblement national, Nemzeti Tömörülés) politikusa, a pártalapító Jean-Marie Le Pen unokája, Marine Le Pen unokahúga.
Az amerikai National Review akkor azt írta, a beszéd egy „modern francia jobboldali katolikus” beszéde volt, éles ellentétben nagyapja „állampárti szekularizmusával”. Rod Dreher az American Conservative-tól azt jegyezte meg, hogy a fiatal francia politikusnő sokkal tradicionalistább volt, mint az amerikai felszólalók.
Marion Maréchal 2020 február elején is tartott beszédet a római Nemzeti konzervativizmus-konferencián. A politikust a European Conservative munkatársa, Jonathon Van Maren kérdezte a lapnak.
A individualista társadalom projektje még mindig népszerű a francia elit körében – mondja a politikus a European Conservative-nak, hozzátéve, hogy ez egyfajta „gyermekes rajongás” a részükről. Még mindig elvont eszméknek szeretnék alávetni a valóságot, és az univerzalizmust részesítik előnyben a helyivel és egyedivel szemben. Ez az elit még mindig hisz a társadalmi szerződésre alapozott nemzetben, ahol az egyén szabadon választja a csoporttagságait, nem törődve a közjóval és a közösséggel. Ez az elit relativista, nem hisz az igazságban.
Maréchal szerint az amerikai progresszivizmus, az amerikai baloldal is jelentősen hozzájárul ehhez, mivel a francia elitben nagy a befolyása, ezért például
importálódik Franciaországba „a társadalom faji szemlélete”,
a kisebbségi identitáspolitika és az áldozatközpontúság, a „dekolonizációs” retorika, a pozitív diszkrimináció előtérbe helyezése és az egész viktimológia. Mindez pedig tovább rombolja a nemzeti egységet.
Keresztényellenes baloldal
A társadalmi szétesésnek ugyanakkor a Nemzeti Front politikusa szerint a vallás hanyatlása és visszaszorulása is oka. A francia baloldal „genetikailag antiklerikális”, a katolikus egyház marginalizálódott, és már nem játssza a társadalom összetartó erejének szerepét. A metropoliszok és perifériáik nem értik egymást.
A ma népszerű vallás az iszlám és a materializmus – mondja Marion Maréchal, amihez az is hozzájárul, hogy a francia baloldal vallásellenessége igazából kizárólag katolikusellenesség a francia forradalom óta. Mindehhez hozzájárul a fokozódó keresztényellenesség: 2019-ben 1059 keresztényellenes bűncselekmény történt, szemben 154 muszlimellenessel. Minden héten megszentségtelenítenek egy keresztény templomot vagy temetőt, a médiát pedig mindez nem érdekli. Ezzel párhuzamosan a muzulmánok egyre bátrabban gyakorolják a vallásukat nyilvánosan. Maréchal úgy látja, hogy ebben a kontextusban
„a franciák a keresztény örökségüket identitásbeli menedékhelynek látják”,
amivel meghatározhatják magukat a bevándorlással, az iszlámmal, a nemzetellenességgel és keresztényellenes baloldallal szemben.
(Az európai keresztényellenességről szóló jelentésről itt olvashat.)
A politikus példája szerint tulajdonképpen minden évben botrány van abból, hogy egyes polgármesterek betlehemet állítanak fel karácsonykor a városházán. Ez egy bevett népszokás, de a baloldal mindig megtámadja, mint az állam és egyház szétválasztásának megsértését. Pedig a franciák 71 százaléka egyetért a betlehemek felállításával, a baloldal pedig sosem jelenti fel a köztéren imádkozó muszlimokat.
Ugyanakkor Marion Maréchal úgy látja, hogy fokozódik a progresszív nyomulással szembeni ellenállás: „A politikai korrektség ugyan megbénítja az elit gondolkodását, de ez az emberek jórészére már nem igaz Európában, beleértve Franciaországot is”, s ehhez nagyban hozzájárultak az előző évek terrorakciói.
Az ember áruvá tétele ellen
Marion Maréchal 2013-ban részt vett a melegházasság bevezetése elleni tiltakozásokon is, amikor majd’ egymillió ember vonult utcára. Szerinte ugyan a katolikusok kisebbséget alkotnak Franciaországban, de jó személyi hálózatuk van és homogén csoportot alkotnak. A konzervatívok utoljára a nyolcvanas években vonultak utcára. A 2013-s demonstrálók azonban értették, hogy a melegházasság bevezetése kinyitná Pandora szelencéjét, melynek vége az anya és a gyermek puszta áruvá tétele az örökbefogadással, mesterséges megtermékenyítéssel, férfipárok műtét útján való terhessé tételével. „És éppen ez az, ami történik” – teszi hozzá (hisz a baloldal bevezette a melegházasságot).
Sőt, „továbbmegyek: a női párok orvosilag elősegített gyermekvállalása, amiről épp most vitáznak Franciaországban, megnyitja a kapukat az eugenika előtt. Eddig az orvosi segítség meddő heteroszexuális párok számára volt fenntartva.” Ha ezt a leszbikus párok számára is lehetővé teszik, akkor azonban a meddőség követelményét mellőzik, hisz „ezek a nők nem meddők”, csak eleve meddő kapcsolatból akarnak gyermeket kierőszakolni. Ez az egész Maréchal szerint oda fog vezetni, hogy mindenki válogathat az embriók között, és végül majd kiválaszthatják magzatuk nemét és szeme színét is. „S ez a szektor különösen profitábilis”, s ez oda vezetne, hogy a társadalmat az optimalizált gyermekek kiválasztása fogja irányítani. Röviden:
„a francia katolikus konzervativizmus az emberi méltóságot kívánja védeni azzal, hogy elutasítja az ember áruvá tevését”.
Marion Maréchal a Le Pen-család többi politikusával szemben határozottan életpárti irányba mozdult el, és támogatta például a Planned Parenthood támogatásának megvonását. Már csak azért is így gondolkodik, mert „én magam is egy véletlen gyümölcse vagyok”.
Identitásalapú nemzeti konzervativizmus
A populizmusról azt mondja a politikus: a kifejezést anatémaként használják a közéletben, mint a demagógia szinonímája, ami az emberek rossz ösztöneire épít, mint a rasszizmus és idegengyűlölet. „Részemről elutasítom azt a negatív erkölcsi megítélést, amit ez a szóhasználat magában hordoz.” Szerinte valójában a populizmus az elitek elitizmusára adott reakció, a populizmus pedig a menedzsmentként és a dolgok adminisztrációjaként felfogott országvezetéssel szemben „a politika nagy visszatérését” jelenti.
S hogy ő maga mivel azonosul? „Részemről jól megvagyok a nemzeti konzervatív kifejezéssel, amit Yoram Hazony talált ki”. Ez a szemléletmód szerinte ma Le Pen pártját, a Nemzeti Frontot és a nagy francia jobboldali pártot, a Köztársaságiakat, az UMP-t jellemzi. „Ez egy identitásalapú konzervativizmus, ami kapcsolatban áll a katolicizmussal, az alapvető szabadságokért száll síkra, szuverenista és protekcionista”.
Szerinte Macron ellen koalícióra kellene lépnie a jobboldali pártoknak. Hozzáteszi: Franciaországban nincsenek demokráciaellenes pártok. Viszont
a jobboldalnak el kellene utasítania a baloldal „intellektuális terrorizmusát”,
amivel fogva tartja a középjobb erőket és távol tartja őket a radikálisabb jobboldallal való összefogástól; már csak azért is, mert a mérsékelt bal sosem habozott összefogni a kommunistákkal, tehát a baloldalnak semmilyen erkölcsi alapja nincs szövegelni.
Kudarca ítélt liberális projekt
„Mint konzervatív, épp annyira szeretem a szabadságot, mint a liberálisok, de máshogy szeretem” – mondja Maréchal, aki szerint a szabadság a Nyugaton idővel romboló erővé vált. „Szeretem a szabadságot, amit körülvesznek a korlátok, akár tiltások is, és a civilizáció által formált hierarchiák, amelyek véleményem szerint a társadalmi kohézió és harmónia feltételei. Nem az állam hozza létre ezt a keretet, az állam csak kifejeződése és védelmezője eme társadalom által épített keretnek.”
A politikus rámutat: a liberális projekt kudarcra van ítélve, mivel önellentmondásos. Ha ugyanis mindenki egyéni kívánságai felette állnak a közösségen és a közös morálon, akkor társadalmi harmónia csak egy kulturálisan és etnikailag nagyon homogén társadalomban tud létezni. A liberálisok egyéni szabadságából ugyanakkor következik a teljesen szabad mozgás elve és a multikulturalizmus.
A liberális modell tehát „magában hordja saját magunk destrukciójának magjait”,
hiszen így nem tudnak emberek együtt létezni, és mindez káoszhoz vezet.
A mai nyugatot fenyegető veszély szerinte egyszerre kulturális és demográfiai. Úgy látja, pszichológiailag fel kell fegyverezni a franciákat, akik történelmi amnéziában szenvednek, és ki kell őket szabadítani az öngyűlöletből.