– mondja.
Maréchal nem tartja kizártnak, hogy 2022-ig egy nagy népi mozgalom rendezi át a mostani francia politikai helyzetet, a rendkívüli helyzet elősegítheti egy váratlan politikai szereplő gyors felemelkedését. Ez persze nem feltétlenül jelent jót: Olaszországban az Öt Csillag Mozgalom látványos választási győzelme után alig néhány hónap alatt összeomlott. „Mindenesetre a válság teljesen újraosztja a lapokat” – véli.
„Két dogma ripityára hullott: az európai stabilitási paktum és a szabad mozgás a schengeni övezetben” – tér vissza az uniós helyzetre Maréchal. „Nem véletlenül: épp arról a két dogmáról van szó, amelyek hozzájárultak a válsághoz.” Az első jelesül azáltal, hogy a költségvetési szabályozásokkal arra kényszerítette a tagállamokat, hogy leépítsék az egészségügyet, és a kórházi ellátást a piac szabályainak vessék alá.
A szuverén Európáról szóló macroni szövegek kapcsán figyelmeztet:
ne hajszoljunk utópikus ideálokat,
az Európai Unió nem képes szövetségi államként működni, mivel középtávon kibékíthetetlen ellentétek ássák alá. Egyrészt a gazdasági ellentét az ordoliberális, exportorientált, a vámhatárok eltörlését szorgalmazó német modell, illetve a déli országok és Franciaország modellje közt. Másrészt a katonai diplomáciai-katonai ellentét a független, nagyhatalmi Európa támogatói – így Franciaország – és azon országok között, akik Európát egy euroatlanti szövetség alcsoportjaként, az USA védelme alatt képzelik el. Harmadrészt az identitással kapcsolatos ellentét az Európát „civilizációs együttesként” értelmező, a tömeges bevándorlást elutasító keleti államok és a nyílt, befogadó nyugati társadalmak között.
Arra a felvetésre, hogy Franciaország utolsóként zárta le a határait a válsághelyzetben, Maréchal elmondja, szerinte ez a vakság, a kihívásokkal szembeni tehetetlenség a politikai elit tagjainak hátterével magyarázható. Ugyanazokban az elitiskolákban képzik ki őket, amelyek a társadalom egyforma, politikailag korrekt képét ültetik el bennük, kritikai érzékre, általános műveltségre viszont nem tesznek szert. „A gazdasági szoftverek, a szociológiai előfeltevések, az a geopolitikai megközelítés, amelyek kedves és gonosz államokat különböztet meg, az »értékek«: mindezt azonos módon szívta magába és ültette át gyakorlatba évtizedek óta a jobb- és baloldali politikai elit. A huszonegyedik század kihívásaival – a demográfiai robbanással, a délről északra tartó emberáradattal, a mesterséges intelligencia új forradalmával, a finánckapitalizmus kifulladásával és törékenységével – viszont nem vagy alig foglalkoznak” – mutat rá Maréchal. Az egyetlen kivételt a jogász végzettségű Nicolas Sarkozy jelentette, ám csakhamar ő is igazodott a politikai, gazdasági és médiakonszenzushoz.