Növeli a feszültséget a koronavírus a francia külvárosokban

„Nem prioritás, hogy egyes kerületekben betartassuk az üzletek kötelező bezárását és feloszlassuk a csoportosulásokat” – ha hihetünk a Le Canard enchaîné nevű lapnak, Laurent Nuñez francia belügyi államtitkár ezt jelentette ki egy március 18-i videokonferencián, ahol arról volt szó, a külvárosokban nehéz érvényesíteni a koronavírus-járvány miatt hozott, elzárkózásra vonatkozó intézkedéseket.  A mondat felháborodott reakciókat váltott ki a francia nyilvánosságban, a rendőrszakszervezetek is tiltakoztak. Számos külföldi médium is megosztotta a hírt, úgy tálalva azt, mintha az a Macron-kormányzat bűnös engedékenységét bizonyítaná.

– véli a Macronék iránti szimpátiával nemigen vádolható, jobboldali Valeurs actuelles. Hiszen maga a Le Canard enchaîné is ír arról, hogy túl kevés a bevethető rendőr, az amúgy is létszámhiánnyal küszködő hatóságok soraiból sokan betegedtek le vagy kerültek karanténba. 

Az országos kijárási korlátozást március 16-án jelentette Emmanuel Macron: a szabályok értelmében a franciák a legszükségesebb esetben (élelmiszervásárlás, munkavégzés, illetve rövid egészségügyi séta, kutyasétáltatás céljából) hagyhatják el otthonaikat. A bejelentés után számos városban még szigorúbb, esti kijárási tilalmat rendeltek el a helyi vezetők – így tettek például Nizzában vagy Montpellier-ben is. Az azonban hamar világossá lett, hogy az önkormányzati rendőrség és csendőrség nem rendelkezik elég erővel a rendeletek betartatására, a kormányzat így azt javasolta a kényes területek prefektusainak, a meglévő rendőri egységeket összpontosítsák ott, ahol a lakosságnak a legnagyobb szüksége van rájuk – a Valeurs actuelles szerint ezt jelentené hát a Nuñez által emlegetett prioritás. S ez magyarázza azt is, hogy számos prefektus arra kéri a városvezetőket, ne rendeljenek el esti kijárási tilalmat.

„Hogyan reagált volna a közvélemény, ha a miniszter a koronavírus okán úgy döntött volna, hogy a rendfenntartó egységeket tömegesen beveti a külvárosokban, a nagyvárosokból és vidékről elvonva őket? Sok francia úgy érezte volna, hogy magukra hagyják őket, és jogosan panaszkodott volna amiatt, hogy háttérbe szorítják őket a külvárosokhoz képest” – állapítja meg a jobboldali lap, leszögezve: az igazi probléma a külvárosokban uralkodó borzasztó állapotokban, valamint abban rejlik, hogy az állami szervek leépítése nyomán a kormányzat igencsak szűkös eszközökkel bír a jelenlegi helyzetben.

Őrlődnek a rendőrök

– nyilatkozta március 20-án Sibeth Ndiaye kormányszóvivő, az efféle frázisok rasszista felhangjára utalva. Mégis úgy tűnik, hogy az eufemisztikusan „érzékeny negyedekben” hívott területeken a lakosok könnyelműsége miatt nehézségekbe ütközött a járvány elleni védekezés.  A Figaro április 4-én számolt be arról, hogy a leghírhedtebb balhés párizsi külvárosban, Seine-Saint-Denis-ben robbanásszerűen nőtt a koronavírusban elhunytak száma: március 21. és 27. között 63 százalékkal többen haltak meg, mint előző héten (Párizsban 32 százalék, a szomszédos Val-Oise megyében 47 százalék volt ez az arány). A számok azért is különösek, mert a Seine-Saint-Denis-i kórházban elhunytak száma alacsonyabb, mint Ile-de-France régió más megyéiben: sokan halnak meg tehát otthon vagy az idősotthonokban. 

Seine-Saint-Denis prefektusa, Georges-François Leclerc és a megye politikusai állítják: a szabályokat nagy általánosságban betartják az ott lakók – bár eltelt egy időbe, míg alkalmazkodtak az intézkedésekhez, most már többé-kevésbé rend van. A Le Monde „A szegénynegyedekben értetlenkedés övezi a vesztegzár-rendeleteket” című cikke szerint mindenesetre március 20-án, pénteken még majdnem annyian voltak az utcákon, mint rendes időben: fiatalok siserehada a focipályákon, hasist szívó kamaszok a lakóházak előtt – sorolja az újságíró. Egy rendőrszakszervezet tagja, Christophe Rouget a lapnak elmondta, hogy

Bobignyban, a Paul Éluard-lakótelepen kövekkel dobálták meg a szolgálati járművüket, de hasonlóképpen feszült volt a helyzet a Franc-Moisin nevű városrészben is, ahol a fiatalok arról panaszkodtak, nem bírják már, hogy népes családjukkal szűkös lakásokba legyenek bezárva. „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne robbantsunk ki zavargásokat” – ismerte be egy Seine-Saint-Denis-i rendőr. 

 „Őrlődünk aközött, hogy végrehajtsuk a melónkat, meg hogy ne mérgesítsük el a helyzetet” – nyilatkozta néhány napja a Valeurs actuelles-nek egy, a párizsi régióban szolgáló kollégája. „Ezekben a negyedekben jellemzően nagyobb az erőszak, megszoktuk, hogy állandó konfrontációban dolgozunk” – teszi hozzá, kifejtve: szerinte a szigorúbb, de rövidebb kijárási korlátozás lehetne hatékonyabb megoldás, ha ugyanis nem ér véget a mostani helyzet, nem csupán „feszültségekre” lehetne számítani a szegénynegyedekben, hanem „általános felfordulásra”. „13-25 éves fiatalokkal van dolgunk, akik azt hiszik, hogy egy rapklipben élnek. Gengszternek gondolják magukat. Stukturális és mentális problémáról van szó, a rendőrség, a mediátorok vagy a tanárok nem fogják tudni megoldani ezt a helyzetet” – vélekedik. Azt sem hagyja szó nélkül, hogy

Felhozza egy női kollégájának példáját, akit Beauvais-ban igazoltatás közben téglával dobtak fejbe, és kritikus állapotban szállították kórházba. A média az esetnek öt percnyi figyelmet szentelt, míg a tíz évvel ezelőtti rendőri brutalitásokról máig beszélnek.

A jobboldali lap megszólaltatott egy „specializált oktatót” is – az elnevezés alatt a hátrányos helyzetű fiatalokat segítő szociális munkást kell érteni –, aki a maga részéről úgy véli, a külvárosokban nem történt semmi kirívó változás a kijárási korlátozás elrendelése után – persze a „rendes ügymenet” éppen eléggé nyomasztó. „Nem mindig könnyű azzal a tudattal felkelni minden egyes reggel, hogy inzultálni fognak” – vallja, hozzátéve: az államnak semmiféle tekintélye nincs a külvárosokban, s ez így van már időtlen idők óta.

Macska-egér játék

A Marianne-nak nyilatkozó Michel Aubouin, maga is volt prefektus, emellett a külvárosi erőszak szakértője úgy véli, Nuñez államtitkár kijelentése jól érzékelteti a francia politikai felső köreiben uralkodó nézetet, miszerint a külvárosok a francia társadalomba ékelődött enklávék, békén kell hagyni őket. A szakértő arra figyelmeztet, hogy

a kijárási korlátozás szigorú érvényesítése ugyanis gátat vetne a drogkereskedelem és a prostitúció elé. Azbouin arra is felhívja a figyelmet, hogy a külvárosi fiatalokat nem képes a hagyományos módokon megszólítani az állam: nem olvasnak sajtót, nem néznek híreket, a rendőröket és tűzoltókat ellenségnek nézik. Viszont szélsebesen terjednek közöttük az összeesküvés-elméletek arról, hogy a rendeleteket direkt azért hozták meg, hogy nekik ártsanak. A szakértő szerint úgy lehetne tudatosítani a fiatalokban a járvány jelentette veszélyt, ha a háztulajdonosok és a környezetükből feltört sztárok hívnák fel őket az izolációra.

Christelle Leroy szociális munkás a Le Monde már idézett cikkében arról beszél, a külvárosi fiatalokra nincs jó hatással az, hogy az interneten tengerparton napozó vagy a Szajna-parton andalgó emberekről látnak fényképeket. „Azt mondják magukban: akkor mi miért maradjunk otthon? Nem fogják fel, milyen veszélynek tesznek ki ezzel másokat. Szórakoztatja őket, hogy a rendfenntartó erőkkel macska-egér játékot folytatnak”. Leroy hozzátette: munkatársai nem mennek ki utcára, hogy figyelmeztessék a fiatalokat, hiszen ezzel is a lakosok csoportosulását idéznék elő. Inkább a közösségi oldalakon igyekeznek terjeszteni üzeneteiket.