Európai keresztényellenesség: 350 eset a vandalizmustól a gyerekek elvételéig

Összesen 325 keresztényellenes incidenst listáz a bécsi Európai Keresztényellenességet Figyelő Központ (Observatory on Intolerance and Discrimination Against Christians in Europe) 2019-es jelentése, mely még 2018-as évről szól. 

Ellen Fantini, az Observatory ügyvezető igazgatója a 60 oldalas jelentés kapcsán megjegyezte, „az incidensek, amelyeket a jelentés bemutat, az ellenségesség széleskörű mivoltát reprezentálják, amelyeket a keresztények hétköznapjaik során tapasztalnak: a vallási szabadságba való beavatkozás, a szülői jogok, a véleménynyilvánítás és a lelkiismeret szabadságának kifacsarásától, a fizikai erőszakon át, a templomok és temetők ellen elkövetett vandalizmusig. Az utóbbi években ráadásul a keresztény menedékkérők is különös nehézségekkel kerültek szembe Európában.”

A 2005 óta létező központ részt vesz az EU Alapjogi Ügynökségének munkájában is, és évente ad ki jelentés a keresztényellenesség európai helyzetéről. 

Mint a jelentés szerzői megjegyzik: az ENSZ szerint a világon tizenegy országban van jelenleg olyan helyzet, hogy azt mondhatjuk: üldözik ott a keresztényeket. Természetesen ezek közt nincs európai ország, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne keresztényellenesség Európában.

Európában is sértik ugyanis a keresztény szólásszabadsághoz, lelkiismereti szabadsághoz, a békés gyülekezéshez és szervezkedéshez való jogát, de persze időnként a fizikai erőszak és a templomellenes vandalizmus is megnyilvánul az öreg kontinensen. 

A keresztényeket sokfelé megpróbálják kiszorítani a közéleti térből, félreértelmezik szavaikat, álláspontjukat és inzultusok is érik őket, de a szülői jogaikat és a szabad szerződéshez való jogukat is megsértik időnként. 

A keresztényekkel szembeni intolerancia és diszkrimináció megnyilvánulásának okai, motivációi többnyire a keresztény meggyőződéssel való szembenállás, főleg ami a morális és házassággal kapcsolatos felfogásokat illeti – olvasható a jelentésben. 

A keresztényellenesség társadalmi, jogi és politikai szinten is megjelenik. A társadalmi szinten jellemző a kirekesztés, a sztereotípiák jelenléte, jogi szinten az elméletileg semleges jogi eszközök keresztényellenes felhasználása, illetve a gyűlöletbeszéd-törvények keresztények ellen fordítása; politikai szinten pedig előfordul a keresztény jelképek kiszorítása a közéletből vagy épp a keresztények ellen elkövetett visszaélések, támadások elhallgatása. 

Elutasított keresztény menedékkérők

Jellemző például a muzulmán hitről keresztényre áttértek menedékkérelmeinek elutasítása Európában, ami a könnyedén befogadott bevándorlók mennyiségét tekintve igen furcsa. Ezek a  megtérők ugyanis gyakran akár a halállal is szembe kell, hogy nézzenek, ha otthon maradnak. 

A svéd bevándorlási hivatal például 619 afganisztáni megtérő kétharmadának utasította el a menedékkérelmét, mondván, megtérésük nem volt őszinte (pedig meg is keresztelték őket). A hivatal ugyanis inkább a szubjektív szempontokat vette figyelembe (mint a tudásalapú kérdőív) az olyan objektív szempontok helyett, mint a templomba járás gyakorisága és hasonlók. A nagyrészt írástudatlan afgán keresztényektől a svéd bevándorlási hivatal tulajdonképpen teológiai értekezéseket várt volna el. 

2018-ban azzal utasították el egy iráni megtérő menedékkérelmét az Egyesült Királyságban, hogy nem ismeri a kereszténységet. Az illető ugyanis azért tért át a kereszténységre az iszlámról, mert rájött, hogy a kereszténység békés vallás, szemben az iszlámmal. A brit hatóságok azonban a Bibliából vett idézetekkel igyekeztek bizonyítani, hogy az illető békés kereszténységről szóló képe hamis. 

Jellemző a kereszténységre áttért korábbi muszlimok visszaküldése is hazájukba. Asher Samsont például 2019 januárjában küldték vissza Pakisztánba, nem vévén figyelembe, hogy ott a szélsőséges muzulmánok akár meg is ölhetik. Samsonról azóta sem tudni, hogy merre bujkál.

A felmérések szerint Németországban is egyre kevesebb megtérő kap menedéket, és ott is a kereszténységre való áttérés „őszinteségét” próbálják kideríteni a hatóságok. 

Gyűlöletbeszéd és szólásszabadság

A jelentés – mint a korábbi évek jelentései is – rámutat: a gyűlöletbeszéd-törvények csak látszólag hasznosak, valójában a szólásszabadság súlyos korlátai, és fogalom eleve félredefiniált. A kérdés egyik szakértője, az amerikai Paul Coleman szerint például eleve nincs konszenzusos definíciója annak, mi a „gyűlöletbeszéd”. 

Ugyanakkor gyűlöletbeszéd-törvények alapján lép fel a rendőrség rendszerint Nagy-Britanniában azon utcai prédikátorok ellen, akik kritizálják az iszlámot vagy az LMBTQ-ideológiát. Caroline Farrow brit katolikus újságíró ellen pedig azért indult eljárás, mert „félregenderelte”, azaz nem önképe szerinti neme alapján szólította meg egy transzneműeket segítő szervezet alapítójának lányát, és mert azon véleményének adott hangot, hogy a nemváltás lehetetlen. 

Újabb Nagy-Britanniában egy szabályozás alapján az abortuszklinikák egy meghatározott körzetében még imádkozni is tilos- olvasható a jelentésben. 

Spanyolországban legalább hat pap ellen indult nyomozás, amiért prédikációikban kritizálták a gender-ideológiát. 

Lelkiismereti szabadság

Úgyszintén jellemző azon gyógyszertár-tulajdonosok beperlése, akik nem hajlandóak fogamzásgátlót árulni, illetve azon orvosok, nővérek kikezdése, akik nem szeretnének részt vállalni abortuszban. 

A svéd Ellinor Grimmarkot például utóbbiért nem voltak hajlandóak alkalmazni a kórházak, de Grimmark elvesztette a velük szembeni perét a svéd munkaügyi bíróságon. Most európai szinten küzd az igazáért. 

2018-ban ugyanakkor győzött a bíróságon a brit Asher Baking, amit azért perelt be egy melegpár, mert a cukrászat nem volt hajlandó ráírni az esküvői tortájukra, hogy „Támogasd a melegházasságot”. A bíróság szerint a cukrászda nem a melegeket utasította el, hanem az üzenetet; ugyanakkor a a melegpár is európai szintre vitte az ügyet, mert szerintük nincs olyan, hogy „keresztény vállalkozás”. 

Ugyanakkor még Lengyelországban is előfordult, hogy a bíróság megbüntetett egy nyomdát, amiért nem volt hajlandó kinyomtatni egy LMBTQ-plakátot. 

Európa-szerte egyre több bajuk van a szülőknek az iskolai szexfelvilágosító órákkal és a gender-elmélet beépítésével a tananyagba. 2018 júniusában egy délkelet-londoni iskola például minden diákját kiterelte a Pride-ra, és a szülők tiltakozására annyit válaszolt, hogy a program nem opcionális. 

2019 szeptemberében pedig arról is szóltak a hírek, hogy a norvég hatóságok elvették egy amerikai keresztény pár három gyermekét, akiket csak évente háromszor látogathatnak meg. Nem ez volt az első eset, hogy a norvég gyermekjóléti hatóság, a Berneveret azért vett egy szülőktől gyermekeket, mert azok keresztény módon nevelték őket. Először 2015-ben került be a nemzetközi hírekbe a gyakorlat, amikor a Bodnariu-családtól elvették öt gyermekét. Sőt, ez kifejezetten gyakorlat a norvégoknál – ráadásul az Európai Emberi Jogi Bíróság rendszerint elutasítja a Berneveretre vonatkozó fellebbezéseket, bár eme jelentés készítésekor már pár esetet befogadott a testület. 

A belga kulturális minisztérium meg akarta tiltani a vallási események közvetítését 2018 augusztusában, miután egy miseközvetítésen felolvastak a Bibliából. 

Vandalizmus

A franciáknál 2018-ban 1063 alkalommal estek áldozatul keresztény helyek a vandalizmusnak, ami tíz éves távlatban 250 százalékos növekedést jelent. Jellemzően templomokat és temetőket rongálnak meg a támadók: a muszlimok számára ezek a keresztény nyugatot, az anarchisták számára a tekintélyt, a feministák számára pedig a patriachátust jelképezik. A keresztényellenes vandalizmus Európa-szerte jelen van. 

Az Egyesült Királyságban az is megtörtént, hogy tizenöt templom kézzel írott fenyegetőlevelet kapott, melyben bombatámadással riogatták az egyházközségeket a levélírók. 

A svédországi Skellefteå-ban egy templomra rágraffitizték, hogy „Jihad”, a franciáknál az egyik katedrálisban egy 38 éves nőt fenyegetett gránátrobbantással, és közölte, hogy a misekönyv helyett a Koránt kellene olvasni. 

A párizsi metrón egy férfi késsel fenyegetőzött, azt üvöltve, hogy „Muszlim vagyok és katolikusokat támadok meg!”, egy német menekülttáborban egy negyven fős csoport támadott meg két keresztény családot, miután azok visszatértek egy Bibliaóráról. 

A jelentés, mely országonként is részletezi a keresztényellenesség megnyilvánulásait, leszögezi: 2016-ban 250, 2017-ben pedig 275 esetről kapott jelentést a központ, ez nőtt 2018-ra vonatkozóan 350-re.

Hasonló esetekről az Observatory honlapján lehet jelentést tenni. 

Magyarország nem szerepel a jelentésben.