Szent II. János Pál pápa (született: Karol Józef Wojtyla) volt a 264. az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású.
A második világháború alatt,1942-ben jelentkezett az illegalitásban működő krakkói szemináriumba, 1946-ban szentelték pappá. 1958-ban lett püspök. Rómában is tanult, majd visszatért Lengyelországba, teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd az erkölcsteológia professzora lett. 1964. január 13-án Krakkó érseke lett, 1967. június 26-án pedig bíboros.
VI. Pál pápa halála után tagja volt a konklávénak, amely megválasztotta I. János Pál pápát, aki 33 nap uralkodás után elhunyt. Wojtyła érsek visszatért Rómába, hogy részt vegyen az újabb pápaválasztáson és 1978. október 16-án pápává választották.
Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése. Nyilvánosan bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában is. Többször fölemelte a szavát a háborúk ellen.
Halála után utódja, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá, majd Ferenc pápa szentté avatta 2014. április 27-én.
(MTI, Wikipédia)