Hoki, foci, tagadás – így reagálnak a tekintélyelvű rendszerek a koronavírusra

Belarusz: traktorozással és jégpályával a vírus ellen

Ha kelet felé fordulva kezdjük meg képzeletbeli utazásunkat az autoriter államok koronavírus-politikáinak világába, mindenképpen meg kell állnuk Belaruszban, ebben a gyönyörű kelet-európai országban, amit roppant hízelgően Európa utolsó diktatúrájának is szoktak nevezni. Tény, hogy a központi ideológia szintjén mozgó Szovjetunió-nosztalgia, a pluralizmus teljes hiánya, és Aljakszandr Lukasenka államelnök 1994 óta megszakítás nélküli „uralkodása” nem feltétlenül sorolja az európai mintademokráciák közé Belaruszt, ahol az április 2-i adatok szerint 304 koronavírusos fertőzöttet tartanak nyilván.

A koronavírus február legvégén jelent meg Belaruszban, ma már az egész országban vannak nyilvántartott esetek, ennek ellenére a minszki adminisztráció egyelőre nem vezetett be jelentősebb korlátozásokat, csupán azoknak kell kéthetes karanténba vonulniuk, akik koronavírussal fertőzött országokból térnek haza. Lukasenka kijelentette, hogy a fehérorosz iparnak továbbra is működnie kell,

„Nincs olyan érzésük, hogy a nagyhatalmak háború nélkül akarják átformálni a világot ennek az úgynevezett koronavírus-pszichózisnak a segítségével?” – idézi a TASZSZ az elnököt.

A maga részéről Lukasenkának is vannak ötletei a járvány leküzdésére, amik a nyugati médiában is megjelentek: a kolhozvezetőből lett államelnök előbb amellett tett hitet, hogy „[a] traktorozás mindenkit meggyógyít, a földek mindenkit meggyógyítanak”, később pedig arra is utalt, hogy a vodkázás, a szaunázás, és a jégkorongozás is jó ellenszere lehet a járványnak. „Itt [a jégpályán] nincsenek vírusok. Látott maga vírust errefelé? Én se. Ez egy hűtő” – magyarázta a szenvedélyes hokijátékos egy riporternőnek március végén egy hokimeccsen. „Jobb állva meghalni, mint térden állva élni” – tette hozzá.

„Látott maga vírust errefelé? Én se.”

A minszki vezetés heroikus hozzáállását mindenesetre többen is kritizálják a szomszédos országokból, főként azért, mert nem biztosak abban, hogy a nyilvánosságra hozott járványügyi adatok minden esetben fedik a valóságot.

Lukasenka viszont nem vesz tudomást ezekről a vádakról.

– idézi a BELTA fehérorosz hírügynökség az elnököt, aki szerint inkább másoknak kéne példát venniük a belarusz reakcióról

„Röviden: bejelenthetném ma a vészhelyzetet, járőrözhetnének a rendőrök az utcán, és mindenki maradhatna otthon, csak hogy megmutassam az elnökválasztási kampányban, hogy én kemény legény vagyok, aki mindent uralni tud. […] Nem akarok ilyen játékot játszani. Minden betegséggel megküzdünk. A koronavírus csak egy közülük” – fejtette ki Lukasenka.

Türkmenisztán nem igazán tiltotta be a koronavírust

Néhány ezer kilométerrel odébb, a Kaszpi-tenger túlpartján viszont – látszólag – minden a legnagyobb rendben van, már ami a koronavírust illeti. A közelmúltban nagyot ment a nyugati médiában a türkmén rezsim döntése, ami szerint „betiltják” a koronavírus szó használatát az országban, ami egyébként szintén határos Iránnal, de még egy fertőzést sem jelentettek.

A történet azóta finomodott egy kicsit, többek között kiderült, hogy a tiltásról először beszámoló Riporterek Határok Nélkül azóta meg is változtatta a cikket, ami a média figyelmét egy pillanatra Türkmenisztánra terelte. A The Diplomat szerzője rámutat: még

– hiszen ilyen témájú jelentések még március végén is voltak az állami Turkmenistan Today oldalán –, noha az asgabati vezetés továbbra is tagadni látszik a járvány létezését, avagy jelenlétét az országban. Mindez nem azt jelenti, hogy Berdimuhamedovék nem veszik komolyan a koronavírus jelentette fenyegetést: ha hinni lehet a sajtójelentéseknek, a titkosrendőrség aktívan börtönzi be azokat, akik a nyílt utcán vitatják meg a járvánnyal kapcsolatos nézeteiket.

A tádzsik foci nagy napjai jöhetnek

A nem túl távoli Tádzsikisztán, ahol Belaruszhoz hasonlóan 1994 óta ugyanaz a – kolhozos múlttal is rendelkező – férfi áll az ország élén, nemrégiben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy koronavírus ide vagy oda, április 5-én indul az elsőosztályú labdarúgó szezon az országban – igaz, nézők nem lesznek a stadionokban. Hasonlóan nagy érdeklődésre tarthat számot a világ sportrajongói körében a tádzsik kosárlabdaliga is, amit szintén nem tudott megállítani a világjárvány – írja az Eurasianet.

Az Isztiklolnál is érzékelik a külföldi érdeklődést a csapat iránt, és hát ki ne akarna tádzsikfoci-rajongóvá válni egy ilyen Tweet után?

A közép-ázsiai országban jelenleg nincsenek érvényben járványügyi korlátozások, a perzsa újévet is rendben megtartották márciusban, a WHO helyi képviselője pedig kijelentette április elején, hogy az addig elvégzett hétszáz tesztből egy sem volt pozitív. Remélhetőleg a járványhelyzet sem válik izgalmasabbá az elsőosztályú focinál Tádzsikisztánban, ez utóbbit ugyanis 2010-es alapítása óta dominálja az Emomali Rahmon államelnök fiának tulajdonában álló Isztiklol Dusanbe.

Kairó inkább a médiával hadakozik

A fenyegetés tagadása nem csak Türkmenisztánban, hanem például Egyiptomban is bevett gyakorlatnak tűnik. A majd’ százmilliós Egyiptom lakosságának túlnyomó része a Nílus-deltában koncentrálódik nagy zsúfoltságban, ami igazi melegágya a koronavírushoz hasonló fertőzéseknek. Április elején mégis

ami százzal kevesebb, mint az Észtországban (!) regisztráltak száma.

A kairói vezetést az első fertőzések megjelenésétől fogva vádolták a helyzet elbagatellizálásával, és bár az adminisztráció némi késéssel ugyan, de elrendelte az iskolák, mecsetek és múzeumok bezárását, azért nem maradtak el azok a szólamok sem, amik a Muszlim Testvériséget, egy Egyiptomban is majdnem egy évszázada jelenlévő iszlamista szervezetet tették felelőssé a járvány terjesztéséért.

Kairó ezzel párhuzamosan külföldi médiumokkal szemben is akcióba lendült: többek között a Guardian szerkesztősége is kénytelen volt szembesülni az egyiptomi vezetés haragjával, miután közöltek egy cikket arról, hogy egy kanadai tanulmány szerint jóval több koronavírusos fertőzött lehet a sivatagi országban, mint amennyit a rezsim lejelent.

A szakértők arra figyelmezetetnek, hogy az egyiptomi egészségügyi rendszer könnyen túlterheltté válhat és összeomolhat a járvány miatt, mert ez az ágazat egyébként is forráshiányos a sivatagi országban.

Burundi Istenben bízik

A szubszaharai Afrikában is szörnyű pusztítást végezhet a koronavírus, hiszen az ottani országokban többnyire még rosszabbak a köztisztasági viszonyok, az egészségügyi rendszerek pedig egyértelműen felkészületlenek a járványra, feltéve, hogy egyáltalán beszélhetünk ilyenekről. Bár

mint a világ más részein, egy tétova vagy nemtörődöm politikai vezetés mégis hozzájárulhat ahhoz, hogy az államokat az egyébkéntinél is jobban megviselje a koronavírus.

Nehéz időszak elé néz például a Kelet-Afrikában, a Tanganyika-tó partján fekvő Burundi is. A rendkívül szegény egykori francia gyarmatot 2005 óta irányítja az 56 éves Pierre Nkurunziza, aki végzettségét tekintve tornatanár, de az elmúlt huszonöt évben inkább politikával foglalkozott. Burundiban a legutóbbi, 2015-ös elnökválasztás óta polgárháborús állapotok uralkodnak, mivel Nkurunziza annak ellenére is elindult a választáson, hogy a burundi alkotmány csak két ciklust engedélyez a mindenkori elnöknek.

Pierre Nkurunziza (szürke öltönyben) megérkezik a március 25-i kormányülésre, a kormánytagok megtapsolják. Úgy tűnik, Burundiban még nem terjedt el a távolságtartás gyakorlata (Government of Burundi / Flickr)

Nkurunziza elnök, akit nemrégiben „örökös legfelsőbb vezetőnek” is kinevezett pártja, a koronavírus jelentette fenyegetést is hasonlóan komolyan veszi, mint a burundi alkotmányt: szóvivője útján kijelentette, hogy Burundi kivételt képez a nemzetek között,

így ott eleve nem is lehetséges a koronavírus-járvány kitörése.

Ezt a kijelentést a legtöbb infektológus valószínűleg vitatná, és nem is alaptalanul: a gitegai vezetés a jelek szerint hajlamos nagyon könnyelműen bánni a járványokkal, tavaly például nem voltak hajlandók járvánnyá nyilvánítani a maláriát, ami a becslések szerint 8,5 millió embert fertőzött meg a tizenegy milliós országban. A korábbi gyakorlatot folytatva Burundi vezetése a mostani pandémia során sem teszi lehetővé a segélyszervezeteknek, hogy segítséget nyújtsanak a karanténokban sokszor rendkívül rossz körülmények között élő embereknek. A kelet-afrikai országban jelenleg három fertőzöttről lehet tudni.

Úgy tűnik tehát, hogy sok helyen hiába a (szinte) korlátlan hatalom, a tekintélyelvű rezsimek gondatlanságból, felelőtlenségből vagy csak egyszerűen meggyőződésből hajlamosak félvállról venni a koronavírus jelentette fenyegetést, amivel nem csak a velük szomszédos országokra, hanem a saját lakosságukra nézve is veszélyt jelenthetnek.